Recept Guru

Erdőre néző lombházlakók lettünk – Kerszaszomoron jártunk

Egy régóta dédelgetett álmunk vált valóra november elején, amikor egy csodás hétvégét tölthettünk el a Kercaszomoron.

Ideérkezve a hely tulajdonosa végigvezet minket a területen, itt minden hihetetlenül nyugis, én  még kicsit fel vagyok pörögve, 3 órát utaztunk Budapestről, kell még egy kis idő, míg aklimatizálódok.

Megnézzük a lovakat, elhaladunk az istálló mellett, azt mondja akkor itt lesz a fürdőszoba, meg jobbra van a könyvtár az olvasószobával. Egy pillanat lemaradtam valamiről? Gondoltam magamban, közben benézek és tényleg az istállóból van leválasztva egy rész, az a mi fürdőnk, csak a mienk, a lombházasoké.

Tovább megyünk, vicces színesre festett farönkökön haladva jutottunk el a kis házhoz. Van előszobánk, lefele a konyha, felfele a szoba, egyenesen tovább meg az erdőre néző terasz.

Kicsit elbambulhattam, mert Tibi vagy ötször szolt, hogy őzlányok legelésznek éppen. Nemolyan régóta tudom, hogy rudlinak hìvjuk az őzlányokból álló csapatot. Mutatom a gyönyörűséges erdőre néző lombházunkat, ami egy nagyvadas meeting point mellett fekszik közvetlenül.

Szuper a szoba, a konyha, egy kis zománcos vájling a kisebb pipere igényekhez, vagy csak csupán dísznek. Városi ember szemével nézve ez a hely pont annyira  nomád, hogy kizökkentse az embert a mindennapi hajtásból, de azért megvannak azok az apró komfortok, ami miatt az ember idiótán vigyorog amíg itt van. A wi-fi lehetőség például nem azért van jó, mert nem bírunk leszakadni a telefonunkról, hanem mert ezt a rengeteg élményt azonnal tovább is tudjuk adni az otthoniaknak. Még csak 1 órája érkeztünk meg, de olyan, mintha mindig is itt laktam volna.

img_5852 img_5847 img_5837

Ebédelni megyünk, nem találtuk meg az előre kinézett, helyi gasztroságokat kínáló helyet, de sebaj, mindenhol lehet dödöllét enni. Végül hajdinás vargányalevest ettünk, majd Tibi tökmagbundás, túróval töltött cordon bleu-t, én pedig a helyi tejüzem túrójából készített túrógombócot választottam.

Mire hazaértünk be is sötétedett, el kezdtek üvölteni a sakálok, hát én nyomban majdnem össze is csináltam magam – vagánykodok itt a nomád lakással, de nem merek egyedül kimenni a házból. Oldotta a feszültséget, amikor rájöttem, hogy zárható az ajtó, na nem mintha a sakál feljönne a lépcsőn és lenyomva a kilincset bejönne az ajtón, de mindenkinek jobb így. Egyszer csak megjelent az ablakban egy cicus, egy szuper kedves házi kedvenc, aki mellesleg nagyon hálás a vendégektől kapott sonkáért, de a mezőre is kijár egerészni. Természetesen beengedtünk, rögtön otthon érezte magát. Amikor jobban összebarátkoztunk éreztem rajta, hogy csupa izom, hihetetlen ez a cica nem olyan kis pufi kedvenc, mint a Thomasom, Ő egy falusi csupa izom, vagány kandúrka. Nem tudtuk a nevét, így elneveztünk Proteines cicusnak.

A reggel kicsit nehezen indul, sajnos tejköd van, a hely adottságai miatt itt jobban megmarad a köd, mivel egy medencében van a település. A reggeli teához, kávéhoz el kell menni vízért, kicsit váratlanul ért ez a hír, hogy a háztól el kell menni az említett istállóig vízért, Mire elkészül a tea viszont már meg is érkezik a reggeli. Ez valami csúcs, házi kecske sajtok, házi kolbász, paraszt sonka és májas, na meg ezekhez még házi tej és vaj. Volt kétféle lekvár is, de kinek kell a lekvár ugyebár, amikor ilyen finom sajtok és husik vannak. Kell ennél jobb? Húú, de jó lenne, ha minden napomat így kezdhetném. Ez a hétvége rövid volt most itt, mert csak két éjszakát maradtunk, de még visszajövünk egyszer jobb időben az biztos 🙂

bio reggeli bio reggeli

 

Tetszett ez a bejegyzés? Kövesd a Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)  

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!