Recept Guru

Igazi túrógombóc rajongó vagyok, számtalan sós és édes változatot készítettem már, a mini túrógombócok, piros bogyós krémlevessel, baracklekvárral, na és persze egészségesen is.

A ricotta az olasz konyha egyik alapvető alapanyaga, a sajtgyártás mellékterméke. A ricotta alapja ugyanis a sajt készítése során felmelegített tejből visszamaradt savó, amelyet újra felhevítenek, amit ebből leszűrnek, az maga a ricotta. Neve is erre a dupla melegítésre utal, a ricotta név ugyanis a latin recocta szóból ered, ami azt jelenti, hogy kétszer főtt. A ricottát régen főleg juh- és kecsketejből készítették, manapság inkább tehéntejből készített ricottákat kapni.

Ez a finomság egy nyárra tökéletes könnyű desszert, a natúr ricotta golyón a narancsos diópanír és a friss baracklekvár – nekem bejön ez a trió.

Kb. 15 gombóc lesz belőle

Hozzávalók:
Tejbegríz: 1/2 l tej, 4 ek búzadara (teljes kiőrlésű tönkölybúzadarát használtam), 25 dkg ricotta, 1 tasak vaníliás cukor (Nyírfacukrosat használtam), 1/2 citrom reszelt héja
Panírhoz: 15 dkg darált dió, 1 narancs reszelt héja

Tálaláshoz baracklekvár

Készítek egy sűrű tejbegrízt, úgy, hogy még lehessen keverni, néhány órát hagyom hűlni, majd belekeverem a ricottát és apróbb gombócokat formázok belőle.

A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd amikor kicsit visszahűlt belereszelem a narancshéját.

Nem fogod elhinni, de újabb császármorzsa finomsággal készültem, így ez már a repertoárom ötödik tagja. Ezúttal a csodás kölessel próbáltam ki. Amúgy a kölesnek számos jó tulajdonsága van, érdemes rendszeresen fogyasztani. Egy korábbi receptemben írok róla bővebben pozitív tulajdonságairól, itt nézheted meg.

Nekem a klasszik sárgabaracklekvárral ízlik a legjobban, de ez ízlés kérdése, remek lehet szilvalekvárral, vagy például egy savanykás csipkebogyóval is. Nálam átment a vizsgán, felvettem a listámra az biztos.

Szombaton szokás szerint reggeli után a piacon indítottam a napot, ahogy egy jó bloggertől illik. Semmi extra, csak a szokásos zöldségeket és gyümölcsöket vettem. Meg amúgy már csak informálódás végett is érdemes kijárni, ha tehetem mindig odalesek a használt cikkek részhez is, jó dolgokat lehet kifogni, több kellékem is van onnan. Jobban járok, ha ezt olyankor teszem, amikor egyedül vagyok, mert a társaságom általában nem tolerálja ezeket az ötleteimet.

Ebédre pedig, mivel olaszos hangulatban voltam paradicsomszósszal tálalt túrógombócokat készítettem, nagy sikere volt, pillanatok alatt el is fogyott, meg ha már éppen frissen jövök a piacról, a gyönyörű friss paradicsomokat használtam hozzá természetesen.

Hozzávalók:

250 g túró, 1 dl búzadara (én teljes kiőrlésű tönkölydarát használtam), 1 tojás, só, bors, 1 400 g paradicsom, 3-4 gerezd fokhagyma, szárított olasz fűszerek (oregano, bazsalikom), friss bazsalikom tálaláshoz, 2 evőkanál olívaolaj,édesítés, amennyiben szükségesnek érzed

Tálaláskor: ízlés szerint reszelt sajt mehet a tetejére

A túrót a búzadarával és a tojással összegyúrom, egy csipet sóval ízesítem, majd kicsit pihentetem.

A paradicsomok tetejét keresztbe bevágom, majd leforrázom, így gyorsan le lehet húzni a héját.

A paradicsom szószhoz a a hozzávalókat összemixelem (hámozott paradicsom, fűszerek, fokhagyma, olívaolaj), majd összeforralom. Nem kell sokat főzni, csak 4-5 percig kevergetem, míg pont annyit fő, hogy ne legyen teljesen nyers.

A túróból gombócokat formázok, majd forrásban lévő sós vízben kifőzöm. Miután a gombócok feljönnek a víz tetejére még 2-3 perc kell neki. Leszűröm és mehet a paradicsomszószhoz.

Újabb hűsítő ötlet érkezik, szükséged lesz rá, mert itt van a meleg és azt ígérik, hogy még fokozódik majd.

Ezúttal a korábban bemutatott ropogós tölcsérből mutatós kis kosárkákat készítettem, az összetevők és a készítés ugyanaz, a receptjét itt megtalálod. A belevaló gombócos finomságot ezúttal viszont én készítettem, igazán kevés hozzávalóra lesz hozzá szükséged és külön jó hír, hogy semmi extra dolog nem kell, sőt fagylaltgépre se lesz szükséged. 🙂

A fagyinál a gyümölcsön kívül alig van benne valami, így nincs az a diéta, amibe ne illeszkedne a nap valamely időszakában.

Ha tetszik szerezd be hozzá az alapanyagokat, aztán kezdődjön a móka!

Hozzávalók: kb 300 g fagyasztott málna, édesítőszer tetszés szerint, pici citromlé

A ropogós kosárkákhoz szükséged lesz: 130 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 100 g cukornak megfelelő édesítőszer (50 g DW negyedannyit használtam), 1 csipet só, 60g vaj, 1 narancs reszelt héja, 120 ml forró víz, 2 tojás fehérje

A tojást az édesítővel, a narancs héjával, a sóval és a puha vajjal kihabosítom, majd hozzáadom a lisztet, végül a vizet is hozzáöntöm

A tölcsértésztából egy kis merőkanálnyit öntök az ostyasütőre, majd még puhán kiveszem és azonnal feltekerem. Azt egyénileg a sütőnél ki kell tapasztalni, hogy kellően megsüljön, de ne süssük túl se. Ha nem sül meg eléggé, a kihűlést követően se lesz ropogós.

A fagyasztott málnát egy erős robotgépben összetöröm, majd édesítem egy kicsit és egy kevés citromlével pikánsabbá teszem, ezután gyakorlatilag azonnal fogyasztható, ha szükségesnek érzed egy kicsit tedd be még a fagyasztóba.

A fagyit mentalevéllel díszítve tálaltam a kis kosárkákban.

Mára egy villámgyors desszertet dobtam össze, főleg akkor villámgyors, ha van egy kis maradék palacsinta, de ha nincs az sem gond, gyorsan elkészül néhány darab a desszerthez.

Előnye még, hogy tényleg nem sok hozzávaló szükséges hozzá, mindössze egy kevés vaj, narancs leve és a héja, na meg egy kis narancslikőr sem árt, ha van otthon. Nekem nagyon ízlett, biztosan fogok még készíteni ilyet máskor is.

Vendégvárónak is remek desszert, hiszen látványos, szinte képtelenség elrontani és néhány fázissal lehet előre készülni vele.

Ha igazán látványosat akarsz, a likőrt csak a tányéron öntsd rá és gyújtsd meg, hihetetlen látványos lesz így flambírozva.

Így készítettem ( 4-6  db palacsinta lesz belőle)

Palacsintához: 10 dkg zabliszt, 1 tojás, 1,5  dl tej, 1 dl szódavíz, 1 csipet só, 0,25 dl olivaolaj

Szószhoz: 2 narancs héja és leve, 2-3 ek (Grand Marnier, vagy Cointreau) narancslikőr, 10 dkg vaj, 1 ek DW 1:4 annyi édesítőszer

A palacsintához a hozzávalókat szokás szerint összekeverem, majd forró serpenyőben kisütöm. A szószhoz a narancslevet a hájával és az édesítőszerrel elkezdem melegíteni, majd a vajjal folyamatos keveréssel sűrű szószt főzök belőle, a végén a likőrt is hozzáadom és még egy percig főzöm.

A palacsintákat egyesével belemártom a szószba, majd négybe hajtva tálalom. Jó étvágyat, nagyon finom.

Megjegyzés: az eredeti recept cukorral készül, ami így természetesen jóval sűrűbb, sziruposabb állagú.

Évfordulónk volt a  múlt hétvégén, így vacsorázni mentünk este, ebédre azért gondoltam csinálok egy kicsit extrábbat, rosé kacsamell mellett döntöttem francia mille feuille-lel. A mille feuille jelentése ezer lap, vagyis a leveles tészta sok-sok vékony rétegére utal. Az édes változatok terjedtek el leginkább, de tekintve, hogy maga a tészta natúr, természetesen sós finomságok is készíthetők belőle. Amennyire különleges étel, annyira egyszerű és gyors elkészíteni.

Térjünk vissza a rosé kacsamellre, ez annyit jelent, hogy közepesen van átsütve, vagyis belül rózsaszín a húsa, ez a makacs kacsa viszont úgy döntött, hogy tovább sül, így bizony teljesen átsült. Legközelebb majd nem fog ki rajtam, sebaj így is igazán mesés lett. Még mindig emlegetjük, annyira omlósan puha volt, teljesen odáig voltunk érte.

Hozzávalók:

1 kacsamell, 2 fej lila hagyma, 3 dl édes vörösbor, 3 ek. balzsamecet,

Mille feuille-höz: 1 csomag leveles tészta, 250 ml tejszín, 15 dkg juhtúró

A leveles tésztát tepsibe rakom és az utasítás szerint megsütöm (210 fokon). A tésztára teszek még egy sütőpapírt és egy tepsit nehezéknek, hogy ne emelkedjen fel. Amikor kisült tetszőleges téglalapokra vágom, pihentetem, most nincs vele dolgunk.

A lila hagyma lekvárhoz a hagymát szálakra vágom és a balzsamecetes vörösborban puhára főzöm. El fog főni a leve, így egészen ragacsos lesz a végére. Imádom.

A kacsát a bőrénél óvatosan beirdalom, ami azt jelenti, hogy kb fél cm-ként késsel bevágom a bőrt úgy, hogy a húst ne érje, majd ugyanezt keresztirányban is. Sózom, borsozom, más fűszer nem is kell rá.

Egy hideg serpenyőben (ha van, olyan tűzálló tálat keress, amit a sütőbe is be tudsz tenni) a bőrével lefele fordítva kb. 5-6 percig sütöm, majd 30 másodpercig a húsos oldala felől is, majd megy a sütőbe 15 percre. Amikor elkészült azonnal kiveszem és még 5 percig pihentetem, csak utána szeletelem fel.

A mille feuille-hez a tejszínt habbá verem, majd az 1/3 részébe a juhtúrót belekeverem, ezután a többi tejszínhabbal már csak óvatosan átkeverem, nehogy összetörjem. Habzsákba töltöm, majd a leveles lapocskákra kis golyókat nyomok és a lila hagymalekvárból mindegyikre teszek egy keveset.

Azt hiszem megtaláltam egy újabb nagy kedvencet, egészen rákattantunk erre a kajára. 🙂

Nálam még javában tart a málnaszezon, a mai desszertem ezért málnás panna cotta volt. És rögtön arra is van egy tippem, ha az irodába, vagy kirándulásra vinnéd magaddal ezt a desszertet. Nincs más dolgod, mint a poharak helyett ezúttal csavaros tetejű kis üvegekbe töltsd a finomságokat. Arra figyelj, hogy nyáron melegbe hűtést igényel a tejszín miatt.

Rétegezheted többszörösen is, ahogy például ebben a receptben láthatod, vagy a natúr tejszínt díszítheted akár csak friss gyümölccsel is, mint ahogy például ebben a gyümölcskavalkádos receptemben látod

Így készítsd el, ha tetszett az ötlet!

Hozzávalók (2-3 adaghoz): 250 ml habtejszín, 5 g zselatin, kifogytam a vaníliarúdból, így most 1 tasak vaníliás nyírfacukrot használtam, 1 ek. cukornak megfelelő édesítőszer (DW negyedannyit használtam), 250 g málna, 2,5 g zselatin, 1 ek citromlé

Díszítéshez: tetszés szerint friss málna, ribizli, mentalevél

A zselatint egy pici vízben feloldom (kb. fél dl), a tejszínt forróra melegítem és hozzáadom a zselatin és elkeverem benne a vaníliás cukrot és az édesítőt, majd az üvegekbe töltöm és hűtőbe teszem pihentetni  minimum 3 óra szükséges, míg a gyümölcsréteg ráönthető, 4-6 óra szükséges a teljes dermedésig.

A gyümölcspüréhez a málnát a citromlével egy rúdmixer segítségével pürésítem, majd hozzáadom a vízben feloldott zselatint és az egészet egy kicsit összemelegítem, hogy meleg legyen. Nem kell forralni. A gyümölcsöt a tejszínrétegre öntöm és megint minimum 3 órát pihentetem.

Pár szem friss málnával, ribizlivel és mentával díszítem.

Magyarország első  libaétteremben jártam, elég speciális a tematika, kicsit megosztó alapanyagról és ételről van szó – tudtam meg az étterem fő séfjétől. Akármilyen módon is fogyasztjuk, abban biztosan lehetünk, hogy egy különleges, ünnepi ételt kapunk. A hagyományok szerint inkább ősszel, főként Márton nap környékén van nagyobb igény rá.  Az étterem ezen szeretne módosítani és kínálja libaságait egész évben, figyelve a szezonalitásra, így készül tavaszi, nyári, őszi és téli étlap is.

Ilyen a hangulat egy igazi libaétteremben: figyelmeztetlek, sokkolóan szuper képek érkeznek!!!

Engem teljesen elvarázsolt – mondtam is a tulajnak, ha gondolják csomagolhatják nekem az egészet akár most azonnal – az összes cuki láboskától kezdve a libatoll párnáig és szódás szifonig. 🙂 Itt megtalálok mindent, amikre az utóbbi években vadászok a különféle régiség vásárokon. Na és az étlap? Hát persze, hogy az is illik a környezetbe, itt a menü ugyanis vágódeszkán érkezik.

Beszélgetés közben apró falatkák érkeznek, Libapraliné – na persze mi mással is indíthatnánk egy libalakomát. Két réteg libatöpörtyű krokant között lila hagyma zselé egy kis étcsokival spínelve – nem vagyok az a kifejezett töpörtyűrajongó, sőt ez egy enyhe kifejezés volt így, egyszerűen megmondom, nem szeretem a töpörtyűt és kész! De ez, ez még nekem is ízlett. 🙂

Nagy a sürgés-forgás körülöttünk a séfek, pincérek jönnek-mennek, időnként elkapok pár extra pillanatot, mint például egy frissen elkészült libamell paprikást kapros galuskával, na meg azt a sült libacombot, amit cseresznyés káposztás cvekedlivel kínáltak. Hihetetlne, nagyon bírom, hogy legálisan bejárok a konyhába, nézhetem és fotózhatom a séfurakat, akik ezt még élvezik is. Jó fej ez a Dunyha banda!

Kezdődik a program, előkerül a mi kis libánk, pár perc alatt combra, mellre, májra, na meg a többi aprólékra bontja a séfünk. Ez utóbbiból lesz majd az a híres libakolbász.

Semmit nem fűszerezünk túl, jobbára csak só, kevés bors, a combok még egy kis rozmaring ágacskát kapnak a kemencében, így érvényesül majd a csodás tanyasi liba húsának az íze.

Mellékesen a sarokban bográcsban szép csendesen töpörtyű sül, erről nem ejtünk szót, csak úgy el van ott magában, talán majd később. A máj és a melle finoman beirdalva rostlapra kerül, a két comb pedig  a kemencébe, nagyon büszke a séf Úr az új kemencére, amit nem is csodálok. Nem mintha értenék hozzá, de látszik, hogy profi munka.

És érkezik az első adag finomság, sült libamáj burgonyalepénnyel – Valami mennyei. Tökéletes falatkóstolókat készítek, egy falat máj egy kevés ánizsos zöldalmapürével, na meg a libazsíros burgonyalepénnyel. Nem tudok betelni vele, látom, hogy a többiek már szinte befejezték, én még olvadozom a finom ízektől. Az tény, hogy sose én nyertem a gyorsasági evő versenyt, dehát ez nem is egy olyan műfaj, amit el kellene kapkodni.

Libamell szeletek következnek lila káposztával, végül libacomb és libazsíros burgonyapüré. Most már mindenből csak egy falatot eszek, nem szoktam hozzá az ilyen kiadós vacsorákhoz.

Na és most következik a nap csúcspontja, mert ennyiféle étel után még egy kis kolbászt is töltünk.

Az aprólékhúst befűszerezzük, só, bors és egy kicsi rozmaring kerül bele, majd betöltjük a birka vékonybélbe. Ami már nem annyira egyszerű, nagyobb adagokra van felkészülve az étterem, a mi kis libánkból 1 kolbászra való hús jött össze, ami elveszik a töltőgép aljában. Gyorsan jön az ötlet, mi lenne, ha habzsákkal töltenénk be? Hát persze!!! Kiállt fel a séfünk, akiről így azt is megtudtuk, hogy cukrász is egyben. Mire ezt felfogtuk már el is rohant, hogy habzsákot hozzon. A habzsák ismerős, de mégis kicsit vicces a helyzet, kolbászhúst még sose töltöttem vele.

És működik a történet. Láss csodát, pont megfelelő mennyiségű kolbász készült. Irány a kemencébe a lazán összetekert birkabeles finomsággal 10-15 percre. Majd következik a kóstolás – háttérben pedig szorgosan megy a zsír mártogatása, szakszerű tunkolása.

Egy kis desszert következik, az egyetlen fogás a mai napon, ami libazsír nélkül készült, csokoládés sajttorta málnapürével.

Kicsit örülök is, hogy a végére értünk, de maradt még pár fogás, ami azért izgatja a fantáziámat, egyszer még visszajövünk családostul megkóstolni ezeket:

Libaburger – tépett libafalatok, saját zsírjában tartva, rostlapon grillezve – párolt lila káposztával

Libaragu kerti zöldfűszerekkel, házi nudlival, kemencében sütve sajttetővel

Végül még ajándékot is kapunk, zsírban eltett libamájat, csak hogy otthonra is legyen egy kis emlék. Köszönet tehát az étterem lelkes séfjeinek.

Na és hogy kicsoda – micsoda Lady Gá Gá? Hát az étterem kabala figurája.

Mentés