Vasárnapi sütögetés – Mini fahéjas kürtös kalácskák

Igazán kalandos volt a tegnapi délutánom. Férjem, Tibi egy konferencián volt, így erre az időre beterveztem egy kis sütögetést. Múltkor eszembe jutott, hogy végül is a habroló formáimmal akár kürtös kalácsot is tudnék sütni. Már egy éve, amikor olthatatlan vágyat éreztem, hogy nekem mindenképpen szükségem van habroló formákra, majd utána nem sokkal valóban használtam is, az olasz cannoli desszert tésztáját sütöttem vele. Ez az a látványos tésztacső, amibe ricotta túrót tölteléket töltenek, majd a két végét durvára tört pisztáciával, koktélcseresznyével, vagy pl csokireszelékkel díszítik.
Szóval azóta nem használtam ezeket a formákat, talán egy kicsit meg is feledkeztem róluk.
Most pedig, mivel jött ez a kürtös kalács ötlet igazán indokolt, hogy elkészítsem és ezzel azt is bebizonyítottam hogy szükségem van ezekre a formákra.
Megjegyzem több olyan eszközöm is van, amiket eddig még egyszer sem használtam, de ezzel elég ritkán szoktam dicsekedni.

Szóval megyek ki a konyhába, hogy nekilátok a szuper délutáni kis programomnak, viszem a kinyomtatott receptet, internetről csaknem 50 recept közül választottam ki. Szépen odatámasztom a pulton a falnak és meglepő módon a recept eltűnt a konyhapult mögött. Megjegyzem az élesztőt előtte már felfuttattam a tejben, tehát azzal valamit kellett kezdeni, ráadásul eléggé be is voltam sózva, hogy én ma kürtös kalácsot fogok sütni. Azt történt, hogy a a vízzáró léc nem teljesen fixen simul a falhoz, amióta tavaly lecseréltük a mosogatógépet, így ott be tudott csúszni a papírlap. A szerencsém egy másik hanyagságomból ered, ugyanis a konyhaszekrénynél az egyik alsó előlap nincs felszerelve, ez nem új dolog, már évek óta így van, így viszont be tudtam nyúlni a szekrény mögé, hogy kihalásszam ezt az egyre értékesebbé váló receptet.
Szerencsére meglett, viszont miközben épp a szekrény alatt vagyok, valami óriási csörömpölést hallok az étkezőből, amit egy macskanyávogás kísér. Drága Thomasom, kiscicám éppen egy lepkére vadászott, ami éppen az asztal körül mozgott, cicuskám pedig a terítőt és a rajta lévő összes poharat és tányért lerántott.
A legviccesebb az egészben, szegény Thomas annyira megijedt, hogy bebújt a kanapé mögé. További hihetetlen részlet, az asztalról lerántott eszközök közül semmi nem tört el. 🙂

Szóval ismét nekikezdek a sütinek, remélhetőleg most már nem jön közbe semmi.
Hozzávalók kb 16-18 tekercshez
Tésztához: 50 dkg liszt, 3 ek cukor, 0,5 kk só, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojás, 1 tojássárgája, 3 dl tej, 3 dkg friss élesztő, 7 dkg teavaj
Kalácsok megkenéséhez: 1 db tojás, 1 db tojásfehérje (ami a tésztánál maradt), 5 dkg teavaj, 15 dkg cukor, őrölt fahéj bőségesen

Elkészítése:
Egy mély keverőtálba szitálom a lisztet, majd mehet bele a cukor, só, vaníliás cukor, tojás + tojássárgája.
A mikróban megmelegítem a tejet, teszek bele egy tk cukrot , majd belemorzsolom az élesztőt, majd megvárom míg felfut. A vajat a mikróban megolvasztom és hozzáadom a tésztához, majd mehet bele az élesztő és alaposan összegyúrom, míg egy rugalmas tésztát kapok. Akkor jó, ha nem tapad már oda az edény falához. Ha kész, letakarom konyharuhával és félre teszem kelni 30 perce. Egyszer azt olvastam, hogy teljesen felesleges a dunyha alá betenni, én azért biztos ami biztos alapon mindig beteszem a meleg takaró alá. Lehet, hogy nincs rá szükség, de most is mint mindig, most is szépen megkelt.

A tésztát egy deszkán nagyon hosszúkás alakúra, 0,5 cm vastagra nyújtom, majd felvágom hosszúkás csíkokra, kb. 2 cm szélesekre.
Vajat olvasztok a mikróban, és egy szilikonecsettel megkenem a sütőrolókat, majd a tésztát csigavonalban feltekerem rá úgy, hogy részben a rétegek takarásban legyenek, a deszkán meghengergetem a tekercseket, hogy kicsit jobban rásimuljon.

A maradék tojásfehérjét és az egész tojást felverem és a tekercseket belehengergetem, majd beteszem sülni kb. 200 fokra előmelegített sütőben, alul-felül sütve kb 10 percig sütöm, majd, kiveszem a rolókat újra tojásba hempergetem, majd mehet a fahéjas cukorba és ismét visszateszem kb. 4 perce.
Ezek után könnyebb leszedni a tésztákat a rolókról, ha várunk vele egy kicsit, ez nekem nem sikerült, kicsit meg is égettem az ujjaim végét, ahogyan legalább egy csőröl leválasztottam a tésztát, hogy nyomban megkóstolhassam. Hmm. isteni lett!