Érkezés Zakyntosra és átállás görög üzemmódra

Július elején egy csodás hetet töltöttünk el Zakynthos szigetén. A sziget a Jón-tengeri szigetcsoport egyik tagja, azok közül is a legdélebbi. Kb. Szicília északi részével egy magasságban van a Peloponézoszi félszigettől nyugatra. Kellemes klímája és a téli hónapok bő csapadékosságának köszönhetően gyönyörű, zöld sziget.
A növényzetén kívül további remek adottságai vannak, gyönyörű, a kék ezer árnyalatában pompázó öbleivel igazán híressé vált.

A sziget déli részére, a laganasi öbölbe, Laganas városba érkeztünk. Az igencsak kicsi őslakossággal rendelkező falvacskát mindössze 250 fő lakja szezonon kívül, ám a turista szezonban nyüzsgő nyaralóhellyé válik. Szerencsére a mi szállodánk már a csendesebbik részén volt, hiszen a nagy nyüzsgést nem annyira szeretjük. A déli órákban érkeztünk a szállodába, ez még sikeresnek mondható volt, igazán csodás kilátás volt a teraszról. Örömmel tapasztaltuk, hogy a “tengerparti szálloda” kifejezést itt szó szerint értelmezték, hiszen a szállodából lefele vezető lépcső egyenesen a tengerbe vitt, mi ezt igazán a kedvünkre valónak tartottuk.

Ezt követően jött néhány aprócska akadály, a szobánkba még nem tudtunk bemenni, mert takarították. A recepción kedvesen invitáltak egy kávéra, míg elkészül a szobánk, később rájöttünk, hogy egy hétre elég kávét is megihattunk volna, hiszen még jó pár órát kellett várni.
Ez volt az a pillanat, amikor az ember úgymond átkapcsolt mediterrán üzemmódra, merthogy igazából szabadságon vagyunk, egy déli országban, ahol néha kicsit ráérősebben mennek a dolgok.
Hát fogtuk magunkat egy laza tengerparti ruhába átöltözve elindultunk ebédelni, persze, hogy valami kis görög tavernába, ugyanis itt egymást érik ezek a kedves kis családi éttermek, ahol sokszor nincs is étlap, hanem szóban elmondják, hogy mi készült aznap. Mivel sok helyen nem beszélnek semmilyen nyelven a görögön kívül, kedvesen invitálnak a könyhába, ahol megmutatják a választékot.

Előételként megkóstoltuk a fetával és spenóttal töltött leveles tésztát, szuperszónikusan csúcs finom volt. Szavakkal nehéz kifejezni, hogy mennyire fincsi volt, de higgyétek el, az volt. El is döntöttem, hogy én is fogok ilyet készíteni itthon. Addig is érjétek be ezekkel a képpel.

Főételnek pedig én egy stamnas nevű görög rakott ételt választottam, ami egy burgonyából, zöldségekből és húsból (választhattam a csirke, disznó és bárányhúsból) készített rakott étel, paradicsomos szószban, tetején rásült fetasajttal. Én természetesen a bárányhúst választottam, ami igazán jó döntés volt. Hát el kell mondanom, hogy valami elképesztően finom volt. Megkockáztatom, hogy életem egyik legfinomabb étele volt. Tibi pedig egyik kedvencét, egy muszakát kért.Miután megkaptuk a választott lakomáinkat, 5 perc csend következett, mindketten komyolyan elmélyedtünk ebédünk tanulmányozásában, nem jutottunk szóhoz, majd persze oldottam a csendet, egy villával kanyarintottam Tibi muszakájából.

Ezt követően visszamentünk a szállodánkba, pillanatokon belül, mindössze további 1 óra várakozás után elkészült a szobánk. Hát én azt mondom, hogy a kilátás a szobánkból kárpótolt minket a várakozásért.