Családi tavernák, ahol a recept az örökség

Talán korábban már írtam arról, hogy Görögországban a vállalkozások nagy része családi vállalkozásként működik, nem ritka az sem, hogy akár több száz éven keresztül több generációt átívelően sikeresen folytatják a gyerekek, unokák a nagyszülők vállalkozását.
A következő élménybeszámolómban is egy ilyen családi étteremben elfogyasztott ebédről és a kellemesen elköltött időről számolok be.

Kis homokjáró qvadunkkal jártuk be Zakynthos szigetét, a főváros Zante meglátogatása után délnek indultunk, a dél-keleti csücsökben lévő Vaszilikos-félszigetre mentünk, hogy megnézzük a teknősök partvidékét, a Vasilikos Teknős Rezervátumot, bíztunk benne, hogy talán látunk majd egy helyes páncélost.

Útközben az út szélén egy kis családi tavernában álltunk meg pihenni és ebédelni. Az Agnadi Étteremben minden úgy történt, ahogy egy ilyen kis étteremnél elvárható.Van egy menülap, de ezen igazából a sztenderd ételek vannak, az igazán autentikus ételekkel kapcsolatban érdeklődni lehet, mert ebből mindennap más készül attól függően, hogy milyen húst, zöldséget sikerült frissen venni a piacon, vagy a sajátok közül vágni.
A felszolgáló hölgy kedvesen elmondta, hogy a mai specialitás a paradicsomos-vörösboros nyúlragu. Tibi, a férjem egy ilyen finomságot kért, én pedig egy igazi musakát választottam.

Megismerkedtem a séf úrral is, aki az unokája az alapító nagyszülőknek. A nagymama a mai napig ott van az étteremben, felügyeli a munkát, hogy minden rendben menjen. Az ételeket már nem Ő főzi, de vigyázó szeme ott van mindig, az étterem mértani közepénél egy asztalnál figyeli a forgalmat, és minden apró hibát kiszúr.
Dionisia Komrommaion, az unoka kérésemre megmutatta, hogy milyen házias görög ételek készültek ma. Töltött és sült paradicsom, báránysült, musaka is mind a mama receptje szerint készültek.
Majd egy nagyobb lábosból egy húsdarabot kiemelt, amiből két kis fogacska állt ki. Megfejtettem, majd később mondta is, ez a nyúl ragu.

Mi is lehetne ennél autentikusabb? Úgy látom újdonsült szakácsbarátom még rejteget a számomra valami meglepetést. Nos látta a lelkesedésemet azok iránt, amiket eddig mutatott, így eszébe jutott még valami. Kimentünk a kamrába, ahol nem akartam elhinni, de egy fél kecske lógott. Még a szőrös farka is látszott. Hát ez valami elképesztő. Innentől kerek a világ. 🙂

A beszélgetést folytatva az is kiderült, hogy a receptek meg vannak otthon, de természetesen már a kisujjában vannak az ízek az arányok. Nem csoda, hiszen gyerekkora óta látta, ahogy nagymama készíti az ételeket, elleste a fogásokat tőle.
Dionisios nem szeret szerepelni, ezért nem készült róla kép, most utólag is köszönöm neki a lehetőséget, hogy közelebbről is megismerhettem a konyháját.
Ezt követően gyorsan vissza is tértem az asztalunkhoz, ismét vendég szerepembe, hogy elfogyasszuk csodás görög ebédünket.

Érkezik is a gőzölgő musaka és a szemtelenül nagy adag nyúl. Megszámolva a lábacskákat megállapítottuk, hogy ez bizony fél nyúl, így még az én drága jó étvágyú férjem is jóllakott vele. Nagyon nagy megtiszteltetés éri azt a vendéget aki a fejét kapja, mert az agya igazi kuriózumnak számít. Én azért kicsit örültem, hogy most kimaradtunk ebből a megtiszteltetésből. Ha megnézitek mindegyik ételt husáng méretű sült burgonya szeletekkel tálalták, ezt tényleg itt frissen szeletelték fel, nem holmi előrecsomagolt mirelit rettenetet kínáltak nekünk.

Messzemenőkig elégedettek voltunk a kiszolgálással, a finom ételekkel és természetesen a kilátással. Tovább megyünk teknősnéző fürdőzésre, majd hazafele még talán látunk valami izgalmasat. Hamarosan folytatom történetemet.