Tegnap hirtelen felindulásból kitaláltuk, hogy menjünk el vacsorázni. Nem volt különösebben semmi alkalom, csak szerettünk volna egy kicsit kikapcsolódni, enni valami finomat. Na de hova menjünk, tettük fel a kérdést magunknak.
Eszembe jutott, hogy nemrég, amikor otthon betegen, lázasan szenvedtem, rendelni akartam valami finomat, akkor találtam egy éttermet, akik gyorsan ki is szállították a rendelést. Nagyon fincsi volt, megkockáztatom, hogy akkor ettem életem eddigi legfinomabb fokhagymás-vajas, kagylós spagettijét.
Hát akkor most nézzük meg személyesen is. Ez az étterem, vagyis a Bocanova nem a belvárosban, valami flancos sétálóutcán van. Duna-parti kilátás sincs az étteremből.
Teljesen egyszerűen Zugló szélén, az M3-as autópálya és az ottani lakótelep közelségében van. Ezzel együtt gyakorlatilag full házzal ment az étterem szerda este. Na hát Ők tudnak valamit, gondoltam magamban.
Ez így is lett, szinte alíg találtunk asztalt, mert vagy vendégek voltak még, vagy foglalt asztalok voltak. Igen, a rutinosabbak foglalnak előre asztalt, persze lehet, hogy mi is ezt tettük volna, ha ez nem egy spontán ötlet lett volna. Végül lett egy kis asztalkánk, csendes, amolyan beszélgetős kis zugocska.
Italnak természetesen limonádét választottunk, citrommal, naranccsal, lime-mal – nyár végi emlékezésként.
Jöjjön az étlap alapos tanulmányozása. Kezdődik az olasz antipastival, a hideg és meleg előételekkel, salátákkal, majd jönnek a levesek. Primi piatti az olasz étkezés szerinti első fogás, ezek főként tésztaételeket, rizottókat jelentenek. Gyakorlatilag már gondolatban most jóllaktam. A menü a secondi piattival, vagyis a főételekkel folytatódik. Mondanám, hogy nehogy már végig lehessen enni ennyi mindent! Egyébként az átlag olasz nem eszi végig, de azért vannak a dicséretre méltó nagybendőjű igazi itáliaiak, akik minden gond nélkül teljesítik a kihívást.
Meg kellett kóstolnom a Zuppa di funghit, vagyis a kakukkfüves erdei gombalevest vargányás gnocchival.
A leves kellemesen telt ízű, a kakukkfüvet lehet érezni, pont elég ennyi belőle. Az enyhén megpirított vargányás gnocchi levesbetétként jól illik hozzá. Dekorációként, meg persze mindezek fokozásáért egy vékony csíkban csurgatott olivaolaj volt a leves dísze. Nyamm.
Nagyon tartalmas volt ez a leves így, alíg bírtam abbahagyni, de muszáj volt, ha még a csodás tagliatelle porcini tésztámból is akartam enni. Persze, hogy akartam, hiszen imádom.
Házi széles metélt tejszínes vargánya raguval, nagyon ott volt. Annyira nemes gombaféléről van szó, hogy igazán nagy kincs egy olyan barát, aki ismeri a lelőhelyeket. Persze Ők se szívesen árulják el, hiszen akkor a saját üzletüket rontják. Ebben az étteremben annyira visszaemlékeztem azokra az olasz ízekre, amiket Olaszországban kóstoltam. Kérdésemre a kedves pincérhölgy elmesélte, hogy eredeti olasz alapanyagokat használnak
Férjem nem él a különlegességek kóstolásának a lehetőségével, biztosra megy. Ami pedig ezúttal a pomodoro alapú, használ vékony tésztán leheletnyi vékony prosciutto szeletek voltak. Figyelem itt jön a szakácsok bravúrja, ugyanis ezt a sonkát nem sütjük rá a pizzára, hanem a forró tésztára tesszük rá. Hurrá így volt ez itt is.
Nagyon sajnáltam, de sajnos ezúttal a dolci lapra már nem jutottunk el. Ki kellett hagynom a desszerteket, mert annyira jóllaktunk. Most, hogy ezt a szöveget írtam, igazán jól esett volna mondjuk egy olasz krémes, vagyis a MILLE FOGLIE. Talán majd legközelebb.
Gratulálok a szakácsnak és a pincérhölgynek a kedves kiszolgálásért, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Végezetül külön öröm, hogy ezt a szuper kiszolgálást megfizethető áron kaptuk, így egy kis kellemes hangulatú romantikát csempészhettünk a hétköznapokba.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: