Tudom, hogy megoszlanak a vélemények a fokhagyma kedveltségével kapcsolatban, én a pozitív oldalon állok, vagy mondhatnám úgy is, hogy már inkább a betegesen fokhagymarajongók csoportjába tartozom. Ezzel kapcsolatban van néhány vicces történet, az egyik részben azzal is kapcsolatban van, hogy sokszor főzésnél nem mérek ki bizonyos alapanyagokat.
Kb egy éve lehetett, amikor padlizsánkrémet készítettem, ugye ebbe is szokás tenni ebből az egészséges hagymaféléből, hát én sem sajnáltam ki a krémből, pontosabban enyhén elmértem a mennyiséget. Gyakorlatilag annyira erős lett, hogy nem tudtuk megenni. Az átlag háziasszony ilyenkor megpróbálja menteni a menthetőt. Fel lehet kicsit hígítani, ha még újabb adag padlizsánt teszünk mellé, vagy egy koncentrátumként más krémeket ízesítünk vele. Én ezeket most kihagytam, mivel egyik verziót se tudtam nagyon megoldani. Nagy szégyen, de végül beláttam, ezt bizony lehet, hogy senki nem eszi meg. Ekkor jött a férjem roppant kreatív ötlete, mivel másnap horgászni ment, majd kiviszi magával és belekeveri a haltápba. Hát mondom ez elég bizarr, de vesztenivalónk nincs, így hát összecsomagoltam neki. Másnap délelőtt lelkesen felhívott, hogy nagyon bevált az ötlet, jönnek rá a halak. A többi horgász kérdezgeti tőle, hogy mivel fog ennyi halat, majd nem akarják elhinni, hogy tényleg padlizsánkrém van benne. Persze nem a padlizsánra jönnek, hanem az erős fokhagyma illatra. Aki nem tudja annak elmesélem, hogy az semmi, hogy nekem mennyi fűszer, krém, meg pesto van otthon a férjem halaknak fejlesztett dip készletéhez képest. Innentől már annyira nem meglepő, hogy bevált ez utóbbi krém is.
Na ennyit az előzményről, azért fogtam bele ebbe a sztoriba, mert itt az ősz, amikor imádok forró fokhagymakrémlevest készíteni. Rengeteg pozitív hatása van, természetes antibiotikum, vértisztító, koleszterincsökkentő és nem utolsó sorban elképesztően finomak a vele ízesített ételek.
Nos az alapreceptet ezúttal most kicsit megbolondítottam, ugyanis egy másik nagy kedvencemmel a juhtúróval kombináltam.
Hozzávalók kb. 6 főre
1 l zöldségleves (vagy bio leves kocka levesnek elkészítve), 1 nagy fej fokhagyma, 250 ml főzőtejszín, 100 g juhtúró, só, olívaolaj, leves betétnek pl 10 dkg durvára tört pirított kesudió, vagy egyéb levesbetét, 1 db közepes burgonya, 1 fej hagyma, fél csokor friss petrezselyem
A fokhagyma felét gerezdekre szedem (még nem kell megpucolni) és beteszem a sütőbe, kb. 30 perc alatt 180 fokon sütöm. Közben azért érdemes ellenőrizni, nehogy megégjen. Akkor jó, amikor a héjából ki lehet venni a puhára sült fokhagymát.
Egy edényben olívaolajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, majd mehet hozzá a korábban megsütött fokhagyma is.
Pár percig pirítom, majd felöntöm a levessel, összeforralom, majd beleteszem a meghámozott és kockákra vágott burgonya. Addig főzöm, amíg meg nem puhul, ekkor hozzáöntöm a tejszínt és a juhtúrót is beleteszem, elkeverem, majd összepürésítem rúd mixerrel. Friss petrezselyemmel elkeverem, majd a durvára tört száraz serpenyőben pirított kesudióval megszórva tálalom.
Tipp: tartalmasabb levest készíthetsz belőle, ha sajtos pirítóssal kínálod.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: