Na mit kap ajándékba egy magamféle konyha bolond? Hát persze, hogy wellness hétvégét egy különleges szállodába csupa finomsággal, konyhai eszközöket, utalványt a kedvenc kulináris boltjába, vagy például egy főzőkurzust. Nem is akármilyen főzésről van szó, egy steak kurzusra látogathattam el a hét elején. Aki még nem volt ilyen programon, annak elmondom, hogy az igazán szórakoztató programon túl külön élmény, hogy isteni ínyencségek elkészítését tanulhatjuk meg, valamint sok hasznos tippet, trükköt tanulhatunk meg az igen nagy gyakorlattal rendelkező séftől. Ugye ti is tudjátok, hogy ezek a tippek általában nincsenek benne egy szakácskönyvben sem!
Miért éppen steak kurzus?
Hát én úgy voltam vele, hogy venne az ember néha valami igazán jó marhahúst, de pénzkidobás, ha nem tudja, hogy hogyan készítse el. Ha már tanulnék a témában, akkor a legjobb, ha ezt egy mesternél teszem. A hét elején ellátogattam erre a steak kurzusra, nevesítve a Kuktaparty Főzőiskola kurzusára, ahol Kárász Zoltán, a világot járt steakmester várta a csapatot. Alapanyagok egy része már elő volt készítve mire odaértem, az előételhez és a desszerthez is történtek már előkészületek. Belestem a pult alá, ott figyeltek az én kis drága marhaszeleteim.:) Megnyugodtam, szépségesek voltak.
Most nagyon figyeljetek, remélem, hogy remekül fogtok szórakozni, és ha tetszik amit olvastok talán majd ti is megpróbálkoztok ezeknek a finomságoknak az elkészítésével.
Egy teljes menüsort elkészítettünk, a miből most elsőként nyilván, hogy a lényeget a steaket, és a hozzátartozó köreteket osztom meg veletek.
A ceruzababokból nagyjából egyforma hosszú darabkákat válogatunk, majd a kis kupacok köré tekerünk egy szelet bacont. Ha ti is elkészítitek ehhez a munkához egyébként bevethető akár gyerekmunka is, ha akad kéznél egy-két apróság. Biztosan nagyon lelkesek lesznek ebben a fontos feladatban. A paradicsomokat elfelezzük és arccal lefele (én például ezt a kifejezést nem ismertem ilyen szövegkörnyezetben), tehát a vágott felükkel lefelé egy serpenyőben elkezdjük pirítani a ceruzabab csomagokkal együtt. Közben elkészítünk egy zöld fűszerekből, olívaolajból és fokhagymából álló öntetet, kis sóval és borssal, majd pár csepp citromlével fűszerezzük. Ezt szeretem az ilyen főzésekben, hogy minden annyira egyszerű, élvezi az ember, gyakorlatilag szívom magamba a tudást, lesem el a séf úr mozdulatait.
A paradicsomot és a ceruzababot tűzálló tálakba rakjuk, majd rálocsoljuk a mesteri öntetet és sütőben kb. 15 perc alatt közepes kőmérsékleten készre sütjük.
Készítünk még egy burgonyaköretet, gyakorlatilag életem eddigi legjobbja és akkor még nem túloztam. Baconnel indítjuk, kicsit megpirítjuk, mehet bele a rozmaring, majd a só és a bors. Amikor elkészült tejszínnel felöntjük, majd összekeverem a közben bő olajban nagyon ropogósra sütött burgonyával.
Nos elérkezett végre a nap csúcspontja, hozzáfogunk a steakhez. Kicsit egyébként én is megvagyok lepődve magamon ezen a nagy lelkesedésen, hiszen korábban nem rajongtam ennyire a marhahúsért, de kb. egy éve már, hogy egyre jobban érdekel. Zolitól sok hasznos és érdekes információt tudtunk meg az angus marhákról, például azt, hogy életüknek egy részét kizárólag legelőn töltik, csak friss füvet legelnek, majd beviszik őket, akkor pedig takarmányt kapnak.
A hús annál értékesebb, minél szebben márványozott a húsa, természetesen az egyes húsfélék eltérnek ebben (T-bone, rib-eye, bélszín stb). Puha szerkezetű húsról van szó, ezt tesztelhetjük is, ha az ujjadat a szeletre nyomod érezheted, hogy egész puha. Reflex, mindenki azonnal elkezdte nyomogatni a husiját. Direkt figyeltem, tényleg. 🙂 Persze én is köztük voltam, az elméleti tudást gyakorlati példákon azonnal ki is próbálom.
Ugye mindenki tudja, hogy a steaket nem szabad túlsütni, mert inkább csizmatalp lesz, mint omlós, puha hús. Séfek között gyakran téma, vagyis az étterem kulisszái mögött beszélnek erről, ha valaki bélszínt jól át sütve rendel, akkor megállapítják, hogy ennyi erővel sertés karajt is rendelhetett volna. Nem bántás ez, csupán kár teljesen átsütni ezt a nemes húst, hiszen ez az étel akkor tudja a legtöbbet kihozni magából, ha erre megadjuk a módot neki. Én meg a másik véglet vagyok, gyakorlatilag két pillanatig való sütés után is jó ízűen képes lennék megenni. Van még egy hasonló rajongó a családban, Őt azzal húzzuk, hogy gyakorlatilag még életében lerágja a marha lábát, ha az nem figyel eléggé. Ő a drága sógornőm, gyakran kap ajándékba tőlünk ehhez a rajongásához kapcsolódó ajándékot, például bélszínt fekete díszdobozban, arany masnival átkötve.
Folytatom a történetemet, a pácokkal is óvatosan bánjunk, hiszen az erős, savas pácok tönkreteszik a húst. Pác helyett csak sózzuk, borzozzuk és meglocsoljuk egy kis olívaolajjal.
Jöhet a sütés: száraz serpenyőben maximum fokozaton 30 másodpercig sütjük az egyik felét, majd a serpenyő másik felére átforgatva szintén 30 másodpercig sütjük a másik felét is. Ezzel a képen látható vastagságú hús kellemesen közepesen átsült lett, néhol, ahol kicsit vastagabb rész volt, ott angolosabb lett. Valami nagyon szuper, a steakkel és a tejszínes, rozmaringos, baconös mártással tálalt ropogós burgonyával nem tudok betelni. Nagyon, nagyon, nagyon finomak volt.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Köszi szépen, ez nagyon kedves tőled. Írd meg, majd amikor te is elkészítetted 🙂
Nyami:))) Szuper kaja, szuper recept! Szórakoztató írás.)))