Csokikehelyben kínált újragondolt krémes- Nőnapi bombasiker lehet
Én nagyon szeretem a krémest, az igazit, amit az ember a jobb cukrászdákban kap. Nem holmi remegős, kocsonyaszerű rettenetre gondolok, hanem a friss ropogós leveles tésztalapokra és a könnyű, habos vaníliakrémre, valódi vaníliával. Hát most én is készítettem egy változatot, ezúttal kicsit újragondolva.
Remek Nőnapi finomság lehet belőle, minden nőnek jár egy ilyen finomság. 🙂
Felismertem már magamban azt, hogy ha látok a neten valami őrültséget, akkor én azt biztosan kipróbálom. Például múltkor azzal mentem haza, hogy alufóliába csomagolva vasalóval fogok francia pirítóst készíteni. Megállapítottam, hogy végülis egész jó lett. Férjem döbbenten figyelte a folyamatokat, miért is viszem a vasalót a konyhába?
Hát azt hiszem, hogy ez alkalommal még annyira se értette, hogy mi történik.
Hozzávalók 8 főre:
Csokikehelyhez: kb. 15 dkg csokoládé
Krémhez: 500 g tej, 200 g eritrit, 1 csipet só, 1 vanília rúd, 60 g pudingpor, 4 db tojássárgája
Tésztához: 1 csomag leveles tészta
Nos akkor figyeljetek: a csoki kb 2/3 részét megolvasztom mikróban, majd a maradék csokit hozzákeverem. Tudom, hogy a mikróban melegítés nem egy profi megoldás, elegánsabb lett volna gőz felett, de ez most egy ilyen gyors megoldás volt. Az 1/3 – 2/3 megoszlás pedig a lassú hűtést, vagyis a temperálást váltotta ki.
Csokiolvasztással kapcsolatban egyébként azt figyeltem meg, hogy az a csoki, amit én használok 57%-os Belcolade pasztilla elég jól bírja ezeket a mikrós megoldásokat. A fehér és tejcsoki viszont sokkal kényesebb, nyilván a több cukor miatt, gyakorlatilag karamellizálódik benne a cukor a hirtelen hő hatására. Tehát ezeket inkább mindig vízgőz felett olvasszátok ti is. (ha olvasta ezt az eszmefuttatásomat egy szakértő, nyugodtan írja meg a véleményét)
Tehát van kb. 15 dkg olvasztott étcsokim, közben 5 db lufit felfújtam. Akkorára fújd fel legalább, hogy az alsó része is kisimuljon, ne maradjon az kis nyúlvány, mert akkor lehet, hogy a csokikehely lyukas lesz.
Én most normál méretű lufikat használtam, de lehet, hogy a vízi lufi jobb a kisebb mérete miatt. (nyilván ne vízzel töltsd meg, hanem fújd fel)
Tehát a lufikat belemártom a csokiba annyira, hogy kb. egy kehelynyi felületen csokis legyen, majd egy celofán lapra leállítom és egy kicsit hűvös helyre teszem. Ezzel most nincs több feladat, a csoki elkezd megdermedni, kicsit lefolyik, így talpa is lesz a kelyheknek.
A vanília rúd magjait kikaparom és a rúddal együtt a tej 2/3 részében megfőzöm, közben a maradék tejbe belekeverem az édesítőszert, a tojást és a pudingport is, majd folyamatos keverés mellett a meleg tejbe öntöm és krémmé főzöm. (a két rész összekeverése idejére a tűzről lehúzni, nehogy csomós legyen)
A leveles tésztából háromszög formákat vágok, majd megszórom édesítőszerrel (eritrittel, vagy nagyon kevés porcukorral – ezek tudnak karamellizálódni) és a csomagolás szerint megsütöm.
A krémet habverővel átkeverem, a tejszínhab 1/3 részével fellazítom, majd a többi habot is hozzákeverem.
A lufikon nagyon pici lyukat csinálok, ez azért fontos, hogy lassan eresszen le a lufi, mert így a csokiról is szép lassan leválik majd.
A könnyű krémet a kelyhekbe adagolom, majd a tésztát is beleszúrom, én szárított rózsaszirommal díszítettem, csokireszeléket, aszalt gyümölcsöt is használhatsz.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: