Gyerekkoromban nem szerettem a rizses húst, sőt szerintem semmilyen rizses ételt sem, köretnek sem, meg gombócban sem. Ez helyzet radikálisan megváltozott, amikor életemben először megkóstoltam egy rizottót.
Olyan mediterrán forma finomságot. Nem is feltétlen kell, hogy tartalmas legyen, elég, ha finom zöldségekkel, fűszerekkel, meg valamilyen borral készül. A végén persze nem maradhat el általában egy ki parmezán sem.
Még egy alapvető különbség van az itthon megszokott rizses hússal szemben, itt az étel összesen egy edényben készül, a rizs együtt fő meg a többi alapanyaggal, nem a főtt rizst keverjük össze a többi cuccal. Az olasz és spanyol rizottók másik különlegessége, hogy speciális, magas keményítőtartalmú rizsből készül (pl.: arborio), a főzés során a keményítő kioldódik a rizsszemekből, ez adja a ragacsos állagát.
Én most egy fajta fehér rizottót készítettem, vagyis ez az a változat, amikor alapvetően világos marad a rizsünk, volt egy kis kagylóm itthon a fagyasztóban. A kagylós ételeknél érdemes frissen, vagy fagyasztva de házas kagylót venni, hiszen, a ház ebben az esetben úgy működik, mint a húsnál a csont, egész más íze lesz az ételnek, a zárt kagylóban még van egy kevés tenger víz, mely a főzés közben, amikor a kagylók kinyílnak, szépen elkeverednek az étellel, mesés ízt ad neki. Remélem neked is megjött a kedved hozzá, így akkor jöjjön a recept.
Hozzávalók (kb. 6 főre elegendő, amennyiben főételnek esszük)
2 bögre arborio rizs, 1 l alaplé, 1 fej hagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, friss petrezselyem, kb 60 dkg kagyló, 6-8 karika kolbász (lehet csípős, ha szereted), só, bors, 1,5 dl száraz fehérbor, olívaolaj, parmezán sajt
A hagymát apróra vágom és olajon megfuttatom, üvegesre párolom, utána mehet hozzá a fokhagyma, majd a megtisztított kagyló, felöntöm a fehérborral és így párolom, amíg a bor el nem fő. Ekkor hozzáadom a kolbászkarikákat és a rizst is, merőkanalanként felöntöm, keverem és al dante-re főzöm a rizst. A kolbász egyébként részben hirtelen felindulásból tettem bele, másrészt azért mert Tibi nem mindig szereti a kagylót, akkor Ő ehet egy kis kolbászt.
Márkaneveket ritkán említek, most mégis megteszem, mert nektek is hasznos lehet. Szóval ennek a kolbásznak külön története van, a munkahelyem körkényén, a 12. kerületben van egy nagyon jó hentesbolt, bementem és mondtam a hentesnek, adjon valami igazán jófajta csemege kolbászt. Az Úr egészen kivirult erre a kérésre, majd elment, fél perc múlva vissza is tért és vidáman mondta: “Na ez igazán jófajta, kétszer darálták át a húst és a paprika is igazán jó minőségű benne, Én is ezt használom. Megfelelő lesz?” Hát még jó, akkor kérek belőle egy szálat. Amíg hazaértem vele telefonban már beharangoztam a férjemnek, hogy valami csodakolbásszal közeledek hazafele. Hát meg is lett itthon a nagy öröm, két hete arról beszélünk, hogy milyen ételbe fogunk még majd ilyen kolbászt használni, a lecsóhoz, a paprikás krumpliba, kb. mindenhova, ahova lehet. Na csak hogy vége legyen már ennek a kitérőnek, a kolbász neve: Bogádi félszáraz kolbász. Szimpatikus, hogy a hozzávalók között nincsenek számok, csak laikusok által is érthető, odavaló alapanyagok: sertéshús, szalonna, paprika, fűszerek, szőlőcukor. Ez utóbbit nem értem, de biztos megvolt az okuk rá, meg a sor végén van, így valószínűleg elenyésző mennyiségben.
Sózom, borsozom, közben érdemes megkóstolni, a szükséges só mennyisége attól függ, hogy az alaplé mennyire sós, amit használsz.
A végén megszórom friss petrezselyemmel, majd tálaláskor parmezánt kínálok mellé.
Ha nem szeretnél az asztalnál bűvészkedni a kagylóhéjakkal érdemes tálaláskor a kagylóhúst eltávolítani a héjakból.
Lehet előétel, akkor tényleg csak egy keveset kínáljunk belőle!
Kínálhatjuk főételnek is, annyira finom, hogy biztosak lehetünk benne, elfogy így is.
Végül a maradék rizottó felhasználására egy remek ötlet az arancini, vagyis a rizottó golyó. Ilyenkorra a kagylót már úgyis kiettük belőle, maradt csak a rizs, melyből gombócokat formázok, közepébe teszek egy darab sajtocskát, lehet mini mozzarella golyó, vagy egyéb sajtféle is, én raclette sajtot használtam, remek ötlet volt, mert szuper, ahogy az olvadt sajt elvegyül a rizzsel. A gombócokat bepanírozom, majd bő olajban, vagy tepsiben 200 fokon kb fél óra alatt ropogósra sütöm (az utóbbi egy egészségesebb változat, egy kevés olajjal azért meg kell locsolni, különben nem lesz ropogós), csúcs kaja lett belőle.
Nagyon sajnálom, de a kép itt most lemaradt, így newsee-től kölcsönöztem ezt a képet:
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: