Kolbász manufaktúra – sör – fröccs – forever

Azt talán még nem tudjátok rólam, hogy nem vagyok híve a nehéz, zsíros ételeknek, amit viszont kifejezetten utálok, azok a mócsingos húsok, és a zsíros részeket is mindig “megműtöm” akár az asztalnál is, ha úgy jön ki a lépés. Bocs, ez van! Aki ismer, tudja rólam ezt, így a család és a barátok már nem akadnak ki ezen.
Egyébként sokat változtam előnyömre ezen a téren, hiszen egyre több disznóságot kóstolok meg, persze azért alapvetően a húst szeretem, az egyéb járulékos alkatrészek, mint például a bőr, zsíros cafatok nem az én világom. Pont ezért tetszett meg nekem ez a kb. 3 hónapja nyílt bisztró jellegű, főleg kolbászféléket kínáló kis hely a belvárosban, ahol különösen ellenőrzött és válogatott alapanyagokat használnak. Jó humora van a tulajdonosnak és dicséret jár neki, hogy ilyen belevaló nevet választott éttermének, hiszen Faszaládé a belvárosi trendi hely neve.

A kb. 10 nm-es helyre belépve rögtön meglátja az ember a látványgrillt, szeretem, amikor előttem készül el a rendelésem, ez bizalmat ébreszt az emberben a hely iránt, miért is dugnák el azt, amire olyan büszkék, hiszen nagyon is guszta, ahogy sülnek a kis kolbászok. Beszélgetés közben, amikor a hús minőségéről beszélgettünk, hogy ellenőrzött és átválogatott alapanyagokat használnak, felcsendül egy számomra kedves kifejezés “Garantáltan mócsingmentes” – mondta a séf úr és egyéb érdekes történetekkel is szórakoztatott minket.
Azt még nem is mondtam, hogy mit rendeltünk, hát természetesen az e-havi különlegességet, az egész pisztáciás fehérkolbászt, egy csemege Budapest kolbászt, a véres hurkát pedig csak azért rendeltük, mert azt kötelező egy ilyen helyet megkóstolni. Inni meg almafröccs illik mellé a legjobban.

Hát még pár perc és el is készülnek a faszénen sütött kolbászkáink – nem szabad siettetni, mert akkor nem olyan lesz – mondta és nézegette, forgatta az ebédünket. Meg majd még pár percet pihentetni is kell, szintén csak azért, hogy a lehető legfinomabb legyen. Így megy ez egy ilyen helyen, csak semmi kapkodás, meg legalább már csorog a vendég nyála, hogy végre megkapja az ebédjét.

Elkészültek a finomságok, papíron és tálcán kínálják, de előre fel van szeletelve. Nekem tetszik ez a tálalás így, nem kell attól tartanom, hogy szeletelés közben szemen fröcsköl.
A legkevésbé fűszeressel kezdem, innen fokozom majd a következőkkel:
Egy karika a pisztáciásból egy csipet káposztával – és jöhet a pillanat, a csendes ízlelgetés: nagyon finom, megjegyzek némi kritikát, hogy tőlem lehetne azért egy kicsit fűszeresebb, karakteresebb, de azért nagyon jó. Mondom tényleg nagyon jó!

Jöjjön egy falat az almaszelet kompóttal és pirított fenyőmaggal kínált véres hurkából. Még nem is hallottam ilyesmiről, pedig tényleg ki van hegyezve a fülem mindenféle hasonló séfbravúrra. Ez nyilván amiatt van, mert amiket eddig kóstoltam inkább a kevésbé kidolgozott változatok voltak, ott nem jött szóba semmiféle almakompót, meg fenyőmag sem. Ez annyira finom textúrájú és kidolgozott, ha nem tudnám hogy mit eszek, valami extra desszertre gondolnék. Tetszik ez is.
A végére hagytam a klasszikus, kicsit fűszeresebb, a hagyományos kolbászt, na hát ez is megéri a pénzét, nem tocsog a zsírban, meg mócsingok sincsenek benne, pont olyan, amilyennek lennie kell, mustárból is jófajtát adtak mellé.

Együnk még valamit! – Mondta a férjem, de hát ettünk háromféle disznóságot, mit együnk még?
Séta közben majd fagyizunk, vagy sütizünk valamit gondoltam. Nem, Ő még itt enne valamit. Na jó mondom, akkor válassz valami mást. Mit szólnék egy kacsamájas kolbászhoz? Hát biztos nem sértődnék meg, ha megkínálnál vele. Hát így történt, hogy desszertnek, vagy desszert helyett egy sertéshálóba töltött kacsamájas csodakolbászt ettünk, körtepürés magos mustárral. A sertésháló, vagy más néven fátyolháló, (receháj, cseplesz a sertés gyomor alsó részén lévő hashártya), ez védi a beleket a belső szervektől. Elsőre talán furcsán hangzik, meg lehet, hogy másodszorra is, mindenesetre mennyivel gusztusosabb ehhez képest, amikor a belét esszük meg pl egy disznónak, vagy más állatnak? Hát semmivel sem jobb.

Megérkezett a mi kis csemegénk, hát azt kell mondanom, hogy ez tényleg nagyon ott van, már-már tényleg szinte desszertnek gondolja az ember ezt a finomságot, a kicsit édeskés körtepürés mustár jól megy mellé. Ízlésem szerint a kolbász lehetett volna fűszeresebb, de így is maximálisan finom volt.
Hát ez volt az első igazán jó sült kolbászdás élményem, melegen ajánlom nektek is.

Faszaládé
Október 6. utca 9.
0670/6702963