Magyarország első libaétteremben jártam, elég speciális a tematika, kicsit megosztó alapanyagról és ételről van szó – tudtam meg az étterem fő séfjétől. Akármilyen módon is fogyasztjuk, abban biztosan lehetünk, hogy egy különleges, ünnepi ételt kapunk. A hagyományok szerint inkább ősszel, főként Márton nap környékén van nagyobb igény rá. Az étterem ezen szeretne módosítani és kínálja libaságait egész évben, figyelve a szezonalitásra, így készül tavaszi, nyári, őszi és téli étlap is.
Ilyen a hangulat egy igazi libaétteremben: figyelmeztetlek, sokkolóan szuper képek érkeznek!!!
Engem teljesen elvarázsolt – mondtam is a tulajnak, ha gondolják csomagolhatják nekem az egészet akár most azonnal – az összes cuki láboskától kezdve a libatoll párnáig és szódás szifonig. 🙂 Itt megtalálok mindent, amikre az utóbbi években vadászok a különféle régiség vásárokon. Na és az étlap? Hát persze, hogy az is illik a környezetbe, itt a menü ugyanis vágódeszkán érkezik.
Beszélgetés közben apró falatkák érkeznek, Libapraliné – na persze mi mással is indíthatnánk egy libalakomát. Két réteg libatöpörtyű krokant között lila hagyma zselé egy kis étcsokival spínelve – nem vagyok az a kifejezett töpörtyűrajongó, sőt ez egy enyhe kifejezés volt így, egyszerűen megmondom, nem szeretem a töpörtyűt és kész! De ez, ez még nekem is ízlett. 🙂
Nagy a sürgés-forgás körülöttünk a séfek, pincérek jönnek-mennek, időnként elkapok pár extra pillanatot, mint például egy frissen elkészült libamell paprikást kapros galuskával, na meg azt a sült libacombot, amit cseresznyés káposztás cvekedlivel kínáltak. Hihetetlne, nagyon bírom, hogy legálisan bejárok a konyhába, nézhetem és fotózhatom a séfurakat, akik ezt még élvezik is. Jó fej ez a Dunyha banda!
Kezdődik a program, előkerül a mi kis libánk, pár perc alatt combra, mellre, májra, na meg a többi aprólékra bontja a séfünk. Ez utóbbiból lesz majd az a híres libakolbász.
Semmit nem fűszerezünk túl, jobbára csak só, kevés bors, a combok még egy kis rozmaring ágacskát kapnak a kemencében, így érvényesül majd a csodás tanyasi liba húsának az íze.
Mellékesen a sarokban bográcsban szép csendesen töpörtyű sül, erről nem ejtünk szót, csak úgy el van ott magában, talán majd később. A máj és a melle finoman beirdalva rostlapra kerül, a két comb pedig a kemencébe, nagyon büszke a séf Úr az új kemencére, amit nem is csodálok. Nem mintha értenék hozzá, de látszik, hogy profi munka.
És érkezik az első adag finomság, sült libamáj burgonyalepénnyel – Valami mennyei. Tökéletes falatkóstolókat készítek, egy falat máj egy kevés ánizsos zöldalmapürével, na meg a libazsíros burgonyalepénnyel. Nem tudok betelni vele, látom, hogy a többiek már szinte befejezték, én még olvadozom a finom ízektől. Az tény, hogy sose én nyertem a gyorsasági evő versenyt, dehát ez nem is egy olyan műfaj, amit el kellene kapkodni.
Libamell szeletek következnek lila káposztával, végül libacomb és libazsíros burgonyapüré. Most már mindenből csak egy falatot eszek, nem szoktam hozzá az ilyen kiadós vacsorákhoz.
Na és most következik a nap csúcspontja, mert ennyiféle étel után még egy kis kolbászt is töltünk.
Az aprólékhúst befűszerezzük, só, bors és egy kicsi rozmaring kerül bele, majd betöltjük a birka vékonybélbe. Ami már nem annyira egyszerű, nagyobb adagokra van felkészülve az étterem, a mi kis libánkból 1 kolbászra való hús jött össze, ami elveszik a töltőgép aljában. Gyorsan jön az ötlet, mi lenne, ha habzsákkal töltenénk be? Hát persze!!! Kiállt fel a séfünk, akiről így azt is megtudtuk, hogy cukrász is egyben. Mire ezt felfogtuk már el is rohant, hogy habzsákot hozzon. A habzsák ismerős, de mégis kicsit vicces a helyzet, kolbászhúst még sose töltöttem vele.
És működik a történet. Láss csodát, pont megfelelő mennyiségű kolbász készült. Irány a kemencébe a lazán összetekert birkabeles finomsággal 10-15 percre. Majd következik a kóstolás – háttérben pedig szorgosan megy a zsír mártogatása, szakszerű tunkolása.
Egy kis desszert következik, az egyetlen fogás a mai napon, ami libazsír nélkül készült, csokoládés sajttorta málnapürével.
Kicsit örülök is, hogy a végére értünk, de maradt még pár fogás, ami azért izgatja a fantáziámat, egyszer még visszajövünk családostul megkóstolni ezeket:
Libaburger – tépett libafalatok, saját zsírjában tartva, rostlapon grillezve – párolt lila káposztával
Libaragu kerti zöldfűszerekkel, házi nudlival, kemencében sütve sajttetővel
Végül még ajándékot is kapunk, zsírban eltett libamájat, csak hogy otthonra is legyen egy kis emlék. Köszönet tehát az étterem lelkes séfjeinek.
Na és hogy kicsoda – micsoda Lady Gá Gá? Hát az étterem kabala figurája.
Mentés
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek