Kaptam egy értesítést, hogy érkezett valami küldemény nekem, nem a hagyományos, általános postára, hanem a nagy főpostára kell mennem érte. Beraktam a táskámba az értesítést, hogy majd egyik nap hazafele beszaladok érte.
Nem különösebben érdekelt, mert nem rendeltem semmit. Egyszer már megjártam, egy cég küldött ajándékot, majd a tájékoztatóba oda volt írva, ha nem küldöm vissza, akkor ki kell fizetnem. Hát ez érdekes marketingfogás, nem vagyok híve az ilyen módszereknek, az biztos, hogy az ilyen cég nálam örökre elvágta magát.
Na de visszatérve a témához, egy hétig mászkáltam a postai értesítéssel, míg végül szombaton, amikor bevásárolni mentünk, rájöttem, hogy hamarosan lejár az idő, el kellene mennem érte. Mindegy gondoltam, lesz ami lesz átveszem.
Ezek után hihetetlen, de szinte senki nem volt a postán, így 2 perc múlva már ott volt a doboz, valami óriás, na mondom ezt végképp nem értem. A postás kisasszonnyal háromszor ellenőriztettem le, hogy tényleg jó csomagot adott-e. Biztosan kiégett szegény, ki lehet ekkora idióta, hogy csomagot kap és még csak sejtése sincs arról, hogy kitől lehet és mi van benne.
Hát szépen kigyalogoltam a postáról, addigra már azért legalább 20-an vártak, így végig is hallgathatták a szerencsétlenkedésemet. A férj meglátott az óriás dobozzal persze nagyon röhögött rajtam. Állítása szerint velem mindig ilyen dolgok történnek 🙂
Szerencsére kocsival voltunk, beülök és mintegy idióta, két kézzel téptem szét a papírt rajta, majd egyszer csak vigyori arccal vékony hangon csodálkozva felkiáltok: Ja, tényleg a receptpályázat. És én nyertem meg? Megpillantottam, hogy egy Sencor lila robotgép van a csomagban. Na mostanra már azért leesett, hogy kb. egy hónapja feltöltöttem egy pályázatra egy receptemet képpel, próbaképp, mert sose nyerek az ilyeneken. Na hát most igen, így nagyon boldog voltam. Még 4 órával később is vigyorogtam, mint egy tejbetök :). Gyakorlatilag aznap más információt már nem fogadtam be.
Még külön csoda az egészben, hogy annak ellenére, hogy képes vagyok egész nap a konyhában sütni főzni, nem volt még tálas keverőgépem, amúgy volt egy álom gép, a KittenAid, ami nagy valószínűséggel ebben az életben már nem jön össze, viszont azzal nyugtattam magam, hogy úgyis pici a konyha, nem tudnék neki kellő szép helyet biztosítani, így vár rám addig, míg lesz egy szép nagy konyhám, ahol majd egy külön pultrészt szentelek neki.
Forrás: http://www.sencor.hu/
Forrás: Pinterest
Hát ezeket az álmokat némileg felrúgta a fenti történet, azért én nagyon boldog vagyok.
Ennek az egésznek az időzítése pedig a legjobb, mert mostanában elkezdett fájni mind a két csuklóm, így orvosi javaslatra kerülöm a tésztagyúrást. Szerencsére a kis lila okos gépemnek köszönhetően nem kell majd lemondanom erről.
Elsőként a napokban bemutatott lemon curd cupcake készítéséhez használtam.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: