Így készültem életem első workshopjára :)

Lindától, a Konyhalál gasztrobloggerétől meghívást kaptam a Nők Lapja Cafe Téli fesztiváljára, hogy együtt tartsunk édességes workshopot.

Óriási öröm és izgalom is volt ez egyben, hiszen aki közelebbről ismer tudja, hogy ha két embernél többnek kell bármit is magyaráznom nyomban lámpalázas leszek. Jesszus, itt meg legalább 15 fő lesz – gondoltam, meg még a bámészkodók.

Nos hát, miután felmértem a lehetséges következményeit ennek a szuper jó, ámde számomra rendkívül sok izgalommal járó programnak, neki is láttunk a szervezésnek.

Sütit fogunk díszíteni, ebben gyorsan megegyeztünk, mégpedig marcipánnal. Igen sok-sok izgi színes marcipánt veszünk és azt lehet majd nyújtani, gyurmázni a sütik tetejére, kinek mi tetszik. Tovább lehet még mindezt fokozni mondjuk színes cukorgyöngyökkel, meg ráadásként egy érdekességgel, a hígított marcipánnal.

Nos, most, hogy megvan a haditervünk, neki is láttunk a végrehajtásnak:

Kell egy jó kekszrecept, amiből majd nagyon – nagyon sokat, egészen pontosan 150 db-ot kell készíteni
bevásárlás
na meg sok cuki, díszített süti kép gyűjtése, amiről lesni lehet majd az ötleteket

Na, most megláthatsz, a bal oldalon lévő leányzó vagyok.

Indulásra készen vagyok, készleten van a kis konyhámban egy hadseregnyi gyömbéres keksz elkészítéséhez szükséges alapanyag.

Íme a recept, amibe jócskán tettem gyömbért, de még így se volt túl intenzív, sebaj így is nagyon finom volt. Tekintve, hogy gyerekek is lesznek és a marcipán miatt egyébként sem lenne diétás, ezúttal cukorral és finomliszttel készült

Hozzávalók:
210 g liszt, 100 g hideg vaj, 70 g cukor, 1 citrom héja, 1 tojás, 2 mk őrölt gyömbér

Elkészítése:

A hozzávalókat összegyúrom, majd 20 percig fóliába csomagolva pihentetem, kb fél cm vastagra nyújtom és 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt aranybarnára sütöm.

Szombaton reggel neki is láttam a gyártásnak. Adagonként gyúrom be a tésztát, majd nyújtom és sütöm.

Gyúrom – nyújtom – sütöm és ez így ment vagy hét alkalommal. Hihetetlen, meg kell jegyeznem, hogy minden elismerésem azoknak, akik bírják ezt a monotonitást. Szerintem nem fogok gyártóüzemet nyitni a konyha és a nappali közötti közlekedőben. Legalábbis most még nem.

Bár megjegyzem, aki ezzel foglalkozik valószínűleg egy alkalommal gyúrja össze a teljes tésztamennyiséget, ezzel némileg növelni lehet a hatékonyságot. Meg talán kicsit a sütője is nagyobb, mint ami az én szuper mini konyhámba befér.

Apropó sütő. Majdnem elfelejtettem a nap poénját. Persze akkor nem tartottam ennyire viccesnek.

Szóval az történt, hogy nagyban megy a sütés, már a második elkészült tepsi után elkezdtem visszaszámolni, hogy akkor mennyi van még vissza. Tehát ebben a pillanatban egyszer csak megnyomtam valamit a sütő sok gombjai közül, amit nagyon nem kellett volna. Leállt a sütő, egy adag keksz bánta, amiből kiolvadt a vaj, így inkább ment az itthoniaknak a kóstolható, selejt kategóriába.

Még cca. 20 perc és meg is találtam a tavasszal vásárolt új okos sütő 8 nyelven kiadott kézikönyvét. Innentől már csak 20 perc volt, mire megtaláltam benne, mit jelent az, ha villog egy kis “A” betű.

Hát azt, hogy átváltott a programozható üzemmódba, nem vezérelhető manuálisan, innen aztán már könnyen meg is lett, hogy akkor ezt hogyan kell visszacsinálni. Huuuhhh kicsit leizzadtam. Most komolyan, bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nem találom meg a könyvet.

Este 6 óra lett, mire elkészült a teljes mennyiség, majdnem egy teljes műszakot toltam le. Ez alapján nem is értem mitől fáradok el napközben az irodában ülve.

Nos eljött a vasárnap, a nagy nap, fura módon hihetetlenül nyugodt vagyok, izgalomnak egy kis jelét sem tapasztalom magamon.

Odaérünk a Millenárisra, kipakolunk, aztán innentől már ment minden, mint a karikacsapás.

Félóránként jöttek a sütidíszítésre vágyó látogatók, tőlünk megkapták ezt. Segítettünk nekik, ötleteltünk velük, aztán elkészültek a remekművek. Volt, aki ott helyben le is tesztelte szép sütijét ízre is, vagy csomagolva hazavitték a gyerekek, hogy az otthon is megmutathassák.