Évekkel ezelőtt, amikor egy 4 alkalmas főzőkurzust kaptam karácsonyra a Studio Italia Olasz Főzőiskola óráira, elsőként egy antipasti (előételek) kurzusra látogattam el, akkor találkoztam először Giulio Armarival, Ő tartotta nekünk ezt az órát. Egy januári szombat délelőtt volt, én voltam az első az olaszul főzni tanuló delikvensek között. Egyszerű bruschettákat készítettünk, nem is ez volt az extra, hanem a hangulat. Olasz zene szólt közben, Giulio tört magyarsággal mondta nekünk a feladatokat, maximalista séfként tőlünk is elvárta a profizmust. Azon a bizonyos szombat délután hazaérve döntöttem el, hogy elkezdek blogot írni. Persze csak azután, amikor már kifáradtam az élmények elmesélésében.
Most ismét egy Giulio által tartott órára látogattam el, ez pedig a Cucina regionale – Emilia Romagna hagyományos ízei volt. Emilia Romagna Észak- Olaszország egyik megyéje, északról a Pó folyó, keletről az Adriai-tenger, délről pedig az Appeninek határolja. Ahhoz, hogy főbb nevezetességeit felsoroljuk elég csak néhány nagyobb városát megemlíteni – Bologna, Modena és Parma csak a kezdet, hiszen a bolognai súgót, a híres balzsamecetet, a modenai balzsamot, vagy például a pármai sonkát biztosan ismered.
Folytatni lehet a sort például a tortellinivel, a lasagnével, a parmezánnal, vagy akár a piadinával és a mortadellával is. Hihetetlen, hogy ennyi dolgot hogy tudtak kitalálni egy 22 ezer km² méretű területen.
Már nagyon boldog vagyok, amikor hallom, hogy a felsoroltakból hány kedvencemet fogjuk most igazán olasz módra felhasználni. Például a klasszikusan, sertés zsírral készített piadinát először egy gorgonzola + ricotta sajtkrémmel, majd illatos pármai sonkával, rukkolával, balzsamecetes lilahagymával és friss paradicsommal töltöttük meg
Ki gondolta volna, hogy a piadinát sertészsírral készítjük, igen az autentikus változatokat a mai napig Olaszországban is így készítik. Egyébként a két legrégebben használt zsiradék a zsír és az olívaolaj. A zsír gyakorlatilag azóta létezik, amióta az emberiség húst fogyaszt, az olívaolaj egy újabb találmány, azt csak 5000 éve ismerjük.
A lepényhez összegyúrtuk a tésztát, hűtőben pihentetjük, majd sodrófával vékonyra nyújtjuk és mehet a forróra hevített száraz serpenyőbe. A hő hatására keletkező tésztabuborékokat egy késsel kipukkasztjuk, majd frissen megtöltjük minden jóval.
Ezúttal kéksajt és ricotta keverékével a tészta felét megkenjük, jöhetnek rá a leheletvékony pármai sonka szeletek, egy csipetnyi a fehérborral és balzsamecettel készült sült lila hagyma, egy csipetnyi rukkola, friss paradicsom, só és bors, majd félbehajtjuk és cikkekre vágjuk. Azonnal neki is látunk, hiszen így frissen a legjobb.
A balzsamecetes szűzérmék készítésével folytatjuk, megtanuljuk, hogy hogyan lehet a szűzpecsenyét igazán omlósra elkészíteni. Elsőként rozmaringgal, zsályával, fokhagymával és egy kevés olajjal pácoljuk, majd friss fűszerekkel forró serpenyőben kérget sütünk rá. Erre azért van szükség, mert így minden ízanyagot a húsban tartunk. Kb. 2 cm-es szeletekre vágjuk és friss rozmaringgal sütőben grill fokozaton néhány perc alatt készre sütjük. Fontos, hogy magas hőmérsékleten süssük, különben a keletkező párától megkeményedne. De itt még nincs vége a történetnek, a serpenyőben a hús sütése után visszamaradt szaftból egy kis liszttel elkevert alaplével finom mártás főzünk. Zöldborssal és balzsamecettel és egy kevés vajjal ízesítjük.
Köretként pedig töltött sült paradicsomot készítettünk, amihez nem túl puha paradicsomokat választunk, keresztirányban felvágjuk, besózzuk és hagyjuk, hogy a felesleges nedvesség kicsöpögjön belőle. Egy fűszeres, parmezánsajtos kenyérmorzsa keveréket készítünk. A paradicsom belsejét kivájjuk, pürésítjük, majd egy keveset a morzsához keverünk, sózzuk, borsozzuk és náhány löttyintésnyi olivaolajat teszünk hozzá. A paradicsomokat betöltjük a morzsával, majd megszórjuk még egy kis morzsával és parmezánnal.
Végül pedig jöhet a desszert, mi is lehetne klasszikusabb olasz desszert, mint egy Tiramisu. Na persze azért még lehetne találni jó sok igazán klasszikus olasz desszertet, kedvenceim a cantucci, a cannoli, vagy pl a profiterol. Azért abban kiegyezhetünk, hogy olasz desszertre mindenkinek ez az első, ami beugrik. Most még egy kis Nutellával cifráztuk tovább. Ismét néhány trükk következik:
Innentől már megy minden a maga útján, ahogy azt egy Tiramisunál megszoktuk, a tésztadarabkákat rumos kávéba mártogatjuk, majd a mascarponekrémmel rétegeljük. Kis kelyhekbe adagoltuk, majd mindegyiket alufóliával lefedtük, mert nem jó, ha levegővel érintkezik. Itt nem mentünk bele az okfejtésbe, csak így röviden ez a magyarázat.
Végül a megérdemelt finomságokra étcsokoládét reszeltünk.
Ilyen és még sok hasonlót tanultunk ezek a kurzuson, a finom falatokról és a jó hangulatról nem is beszélve.
Ne feledd, a főzőtanfolyam kiváló karácsonyi ajándék is lehet, ha ajándékutalványként adod, minden további részletet pedig az ajándékozott választ ki, amikor neki megfelelő.
További információt itt találsz : http://www.olasz-fozoiskola.hu/ajandekutalvany
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
