Recept Guru

Hétköznap vacsorára sokszor nincs ötletünk, hogy mit együnk. Ősszel ráadásul a hideg idő közeledtével előtérbe kerülnek a meleg vacsorák is. A mustáros hústekercs inspirálta a most következő receptet, ami amúgy egy családi kedvenc nálunk. Ez egy fehérboros és hagymás öntet, amiben ezen kívül mustár és bors van, meg persze tejföl.

Amíg a hagyma megpuhul elkészül a húsgolyó és a tészta is, így meglepően gyorsan lesz belőle vacsora.

Ami miatt kicsit macera a hétköznapi főzés, az inkább az, hogy ha még be is kell hozzá vásárolni, akkor tényleg sokáig tart.

Tipp: én egy 500 g-os darált hús teljes mennyiségét kigolyóztam, majd a fel nem használt golyókat lefagyasztottam, így egy következő alkalommal például már jóval könnyebb dolgom lesz. Akkor tuti, hogy valami más öntetet találok ki hozzá, mondjuk valami paradicsomos olaszosat improvizálok.

Hozzávalók 3-4 főre:

150-200 g darált hús 20 %-os zsírtartalommal

1 közepes fej hagyma

1 dl száraz fehérbor

2 dl alaplé, vagy húsleves alap

1 evőkanál Dijoni magos mustár

1 evőkanál klasszikus mustár

2 dl tejföl, vagy tejszín

olaj 

fél csokor petrezselyem

250 g tészta, én teljes kiőrlésű spagettit használtam

só, bors ízlés szerint

Elkészítése:

A hagymával, kezdem, apróra vágom, majd olajon üvegesre párolom. Hozzáadom a mindkétféle mustárt, majd elöntöm a fehérborral, majd az alaplével is felöntöm. Időnként kevergetem, közben a húst fűszerezem, borsozom és egy kevés só is mehet bele, majd kigolyózom és serpenyőben olajon arany barnára pirítom. A tésztát a szokott módon kifőzöm.

A mártáshoz hozzáadom a tejfölt, majd összeturmixolom, hogy a hagymadarabok is eltűnjenek, a hagymadarabok. Ez egy hosszú főzés esetén elkerülhető, hiszen akkor a hagyma magától szétfő.

A végén az apróra vágott petrezselymet is belekeverem.

Tálalom a fogást, az egészet akár előre is  összekeverheted, vagy külön is kínálhatod, hogy mindenki saját maga állítsa össze.

Sajttortából már legalább 5-6 félét készítettem és van, amelyiket már többször is, ez nálam ritka, mert általában mindig újítgatok a recepteken. Itt találod az összes sajttortás élményemet és remekművemet egy oldalra összegyűjtve. Mind közül eddig az eperöntetes finomság volt a kedvencem.

A mostani torta nem sajttortának indult, hanem valami karamellás, grillázsos, vagy valami hasonló sütinek, aztán közbe jött, hogy eredetileg már gyümölcsös túrótortához bevásároltam, így csak sajtkrémet kellett venni még mellé.

Az öntethez a mandulát egy száraz serpenyőben alacsony hőmérsékleten arany barnára pirítom, majd félre teszem hűlni.

Karamellát készíteni nehéz dolog, könnyű odaégetni, meg megégetnie magát az embernek és ha mindez nem következik be, még mindig benne van a pakliban, hogy csak simán nem sikerül. Én is így jártam, kétszer ment a kukába, de a harmadikra egy olyan receptet kerestem, ami tuti jó lesz majd.

Azért nehéz jó receptet találni, mert egy karamell készítésénél van pár apró dolog, amit kell, vagy nem szabad csinálni a készítése közbe, van, hogy ezek lemaradnak a receptből, mert esetleg az írójának annyira alapvetések, hogy nem is írja már le. Ha megtalálja az ember a jó receptet és azt be is tartja, akkor azért megvalósítható, de azért kell egy kis gyakorlat is hozzá.

Ez a karamell azért szuper jó mert másnap, a torta szeletelésekor is folyós volt, így aztán fotózás közben is majd kicsordult a nyálam. 🙂

Hozzávalók:

Tésztához:

140 g teljes kiőrlésű kekszmorzsa

150 g vaj

Krémhez:

500 g sajtkrém

250 g túró

1/3 csésze tej

3 tojás

2 evőkanál liszt

100 g cukornak megfelelő édesítőszer (én sztíviával kombinált eritritet használtam)

vanília kivonat

1 bio citrom leve és reszelt héja

Sós karamellás mandulához:

150 g szeletelt mandula

100 g cukor

100 ml tejszín

50 g vaj

6 g só

2 evőkanál víz

pár csepp ecet

Elkészítése:
A kekszmorzsával összekeverem az olvasztott vajat, és egy 23 cm átmérőjű csatos tortaformába nyomkodom, 10-15 percre hűtőbe teszem dermedni. A sütőt 190 fokra előmelegítem. A töltelékhez a túrót simára keverem, majd hozzáadom a sajtkrémet és a többi hozzávalót is. Addig keverem, amíg teljesen homogén nem lesz. Gyorsabban elkészülünk vele, ha rúdmixerrel elkeverjük. A krémet a tésztára töltöm, majd kb. 45 perc alatt a sütőben készre sütöm. Miután a sütőt lezártam, fél órát pihentetem még.
A karamellhez a vizet a cukorral és az ecettel összekeverem, majd alacsony lángon elkezdem olvasztani. Innentől már nincs keverés, csak időnként rázogatni szabad, valamint egy pohárban odakészítek vizet és egy ecsetet és az edény falát kívülről kenegetem, majd lassan világos barnára karamellizálódik. Ekkor leveszem a tűzről és megállítom a főzési folyamatot azzal, hogy az edényt hideg vízbe teszem, elég, ha csak az alja vízben van. Érdemes erre egy kisebb tepsit használni. Ezután mehet bele a vaj, a tejszín és a só is, majd végül a mandulát is belekeverem. És kész is van a cucc, ráöntöm a tortára, majd miután lehűlt tálalásig hűtőben tartom.

A recept szerzőjétől kérdeztem, hogy miért kell bele ecet és miért kell az edényt kívülről kenegetni vízzel, de ezidáig nem kaptam rá választ.. Amint megjött a válasz itt a receptben megírom.

Egy biztos, ez a recept így működik, ha úgy csinálod, ahogy írtam.

Most egy kicsit más szempontból írok a konyhai ügyekről, ugyanis ÖKOsítottam a konyhámat és a bevásárlást. Igen, jól olvastad, új kifejezést vezetek be ÖKO + OKOSÍTOM = ÖKOSÍTOM. Ez alapján pedig nyilván kitaláltad, hogy a címben lévő kimondhatatlan ÖKOnyha mit jelenthet. Mi pár hónapja vezettük be a forradalmi jellegű változásokat, egy cikkben olvastam, hogy a magunkféléket aktivistáknak csúfolják. Mondjuk ha azért tartom fel a sort a piacon, mert nem érti meg a kedves eladó néni, hogy a textil zacskómba pakolt zöldségeket már nem kérem nylon zacskóba tenni akkor se, ha az teljesen ingyen van. Mert ugye azt is lehetne, hogy ráhagyom a nénire, viszem a zacskót a zacskóba aztán annyi.

Néhány újdonságot már bevezettünk ezen a téren az életünkbe, és a drága férj néhány furcsa pillantás után egyetértett minden ötletemmel. 🙂 Most ezzel kapcsolatos eddigi sikereinkről írok.

Régóta figyelünk arra, hogy lehetőleg ne dobjunk ki ételt, így igazán népszerűek az úgymond újrahasznosított ételek, maradék zöldségből remek krémlevest, húsokból ragut, vagy egy jó lepényt lehet készíteni. Az ételeken kívül a hulladékokra is odafigyelünk már jó ideje, ez eddig főként a szelektív hulladékgyűjtésben nyilvánult meg eddig.

Városban és társasházban élünk, ebből adódóan a zöldségeket nem tudom megtermelni magamnak, sőt a szerves hulladékot sincs lehetőségem külön gyűjteni, hiszen 49 nm-en örülünk, ha mi elférünk. 

Maradnak a városlakóként is megvalósítható ötletek, amikbe egyre jobban beleástam magam  az utóbbi időben és most elérkezettnek láttam egy első bejegyzést írni erről. Persze még rengeteg mindent lehet tanulni és fejlődni, így bízom benne, hogy lesz folytatása is. Viszont talán több értelme van egy fokozatos, de biztos átállásnak, mint egy elkapkodott összevisszaságnak. 

Néhány szóban a konyhában keletkező csomagolási hulladékokról, leginkább papír, fém, műanyag és üveg hulladékok keletkeznek. Talán az már nem újdonság a többségeteknek, hogy ezeket lehet szelektíven gyűjteni. Persze azért illik a mustármaradékot az üvegből, a kefirt a papírdobozból kimosni. Erre számomra van egy értelmességi határ, mert annak nyilván nem sok értelme van, ha 1 db olajos dobozt egy órán át pancsolok rengeteg mosószerrel és vízzel, hanem több hasonló dobozt együtt mosok el, vagy szoktam a mosogatógépbe elmosni, az amúgy is indított mosogatásnál még 1-2 doboznak találok helyet, így relatíve kis energia befejtetéssel tisztítható el.

Kép: Pinterest/solar-powered bbqs

Ha te is alkalmazod valamilyen szinten a háztartási hulladék szelektív gyűjtését, akkor millió dicséret érte! :), viszont van egy rossz hírem, sajnos már nem elég a szemetet szelektíven gyűjteni, még jobbat teszel, ha megpróbálod magát a hulladékot is csökkenteni, amit néhány apró rosszul rögzült rutin módosításával könnyen megtehetsz, akkor most következzenek azok, amiket mi már aktívan alkalmazunk:

• Bevásárlásnál a zöldségekhez és gyümölcsökhöz nem használunk nylon zacskót, vékony textilzacskóban mérjük le, vagy ha az nincs nálam, akkor a nagyobb méretűeket egyesével is le lehet mérni, például  almát, barackot, paprikát
• Olajos magok, hús és felvágott vásárlása esetén van nálam doboz, ebbe kérem a nylon zacskó helyett (ez sajnos még csak a piacon működik, a kereskedelmi láncok ÁNTSZ szabályozásra hivatkozva nem adnak hozott tárolóba semmit)
• Nagyobb bevásárlás esetén tartós, sokszor használható strapa zacskókat használok
• Mindig van nálam egy palack, így újratöltéssel elkerülhető, hogy mindig újabb palack vizet vásároljak amikor csak megszomjazok
• Nem kérek műanyag poharat az étteremben, ahova ebédelni szoktunk menni a kollégákkal
• A sütőpapírt részben kiváltottam szilikon sütőlapokra
• Konyhában a follpackot és az alufóliát is nagyrészt sikerült kiváltani egy méhviaszos kendőre
• Krémek, tészták adagolásánál mindig is többször használatos habzsákot használtam, ez belülről impregnált réteggel van ellátva, így nem enged át semmit. Nagyon menő, mert a profi cukrászok is ilyet használnak, meg nem jöhetek zavarba, hogy esetleg elfogy, ami egy eldobható nylon tasak esetén előfordulhat. Teljes mértékben meg vagyok vele elégedve, így ajánlom mindenkinek.
• Létezik egy szuper találmány, a Cibibee méhviszos kendő, mely szintén szuper jó szolgálatot tesz a konyhában, erről írok majd részletesebben is
• Tisztítószerek, mosószerek is fontos téma hiszen nem mindegy milyen vegyületekkel mossuk el a poharakat, tányérok, evőeszközöket, mennyi vegyszert engedünk vissza a vizekbe, károsítva ezzel a természetes vizek mikroflóráját, erről is írok bővebben, addig is annyit, hogy én az Ecover márkára tettem le a voksom, itt találsz több információt
• Energiatakarékos megoldások a főzéshez

 Kép: http://babyology.com.au

Kép: https://www.cibi.hu/instagram

A fent leírtakon kívül még több száz ilyen apró részletet találhatunk az életünkben, hiszen ezek a konyhai ügyekhez kapcsolódó témák egy része volt csak, mindenki máshol van ezen az úton, ezért azt javaslom találd meg azokat az apróságokat, amiket be tudsz építeni az életedbe. Ha minden nap akárcsak egy kicsivel is többet tudsz tenni ezen a téren, nagyon jó úton haladsz. Biztos vagyok abban, hogy közöttetek is vannak többen, akik már rég megtették ezeket a lépéseket, viszont nagyon sokan még előtte vannak. Néhány ötletet adok, amik nekünk már beváltak és örülnék, ha Ti is megosztanátok velem, hogy milyen hasonló változtatásokat vezettetek be eddig.

Paradicsomlevesből található már a blogon hideg sült paradicsom leves mozzarella golyókkal és mediterrán paradicsomleves juhtúróval, viszont olyan igazi klasszikus változatot még nem csináltam, amit gyerekkoromban ettem mindig. Főként a nagyszülőknél volt gyakran, azon belül is Zircen, a Mamánál. Hangulata volt ennek az ételnek, főleg az, ahogyan mi ettük a nővéremmel.

Volt két zománcozott kis tálka, még Anyué és az egyik testvéréjé volt, amikor Ők voltak gyerekek. Innentől nyilván, hogy mindig mindent ebből akartunk enni, de valahogy a paradicsomlevesre emlékszem a leginkább.

Most elkészítettem ezt a levest, elvileg úgy, ahogy a Mama szokta, házi csipetkével és szinte teljes mértékben olyan lett. A suliban a paradicsomleves jóval hígabb volt és betűtészta volt benne, van akinek ez a klasszikus változat, én viszont ennél maradok. Mama mindig saját készítésű paradicsomléből csinálta, nekem az nem volt itthon, így sűrített paradicsomot használtam. 

És azért van itt ez a kép is, mert az volt az elvárás, hogy legalább annyit kell enni a levesből, hogy a  minta az alján látható legyen. 

Hozzávalók 4 főre:

400 g paradicsomsűrítmény (papírdobozos kiszerelést szoktam használni)

20 g liszt (zablisztet használtam)

2 evőkanál olaj

1 evőkanál cukornak megfelelő édesítés

1 csipet só

Csipetkéhez:

1 tojás

liszt annyi, amennyit a tojás felvesz (én zablisztet használtam itt is)

A lisztet olajon megfuttatva barnás rántást készítek, majd felöntöm a paradicsommal és még 1/2 l vízzel, 20 percig lassan főzöm. Közben sózom, borsozom kicsit, mehet bele az édesítés is.

A csipetkéhez a lisztet a tojással összegyúrom, majd elkészítem a csipetkét, végül belefőzöm a levesbe. A végén még ízlés szerint lehet továbbízesíteni.

Ismerős az a helyzet, amikor a szuper fincsi fogásból maradt, de másnap már senki nem kívánja?  Ott a kérdés, mi legyen a maradékkal? Ilyenkor jöhetnek a remek étel újrahasznosítási ötletek. Én szabályszerűen örülök neki, amikor ilyen feladat vár rám, hiszen ilyenkor bedobhatom a kreativitásom, ezt azt összedobálok és egy új étel születik belőle.

Így történt ezzel a garnélás paellával is, maradt a rizsből, a garnélákat már kiettük belőle, így egy gyors töltött paradicsomként frissítettem fel. Most egy olyan recept következik, amit remekül tudsz majd hasznosítani bármilyen rizottóval, sőt egy kis tonhalat, vagy sült csirke darabkákat is tehetsz hozzá, hogy tartalmasabb legyen. 

Hozzávalók:

8 db nagyobb paradicsom

kb 1-2 adag rizottó, ez nálam most a garnélás rizottó volt

1 teáskanál vaj

1 evőkanál zsemlemorzsa 

Húst most nem tettem bele, mert nálunk köretként működött ezúttal, de ahogy említettem egy kevés hallal, vagy sajttal, hússal főétel varázsolható belőle.

Elkészítése:

Egy tepsit kivajazok és morzsával megszórom, ezt ki lehet váltani alufóliával is. Egyébként utólag rájöttem, hogy a fólia is simán elég lett volna. 

A paradicsomok tetejét levágom, ez lesz majd a kalapja, amit sütéshez visszateszek a tetejére. Egy kanál, vagy gömbvájó segítségével kivájom a paradicsom húsát, majd beletöltöm a rizottót.

A paradicsomok méretétől függ persze, hogy mennyi rizs fog beleérni. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.

Miután Barcelonából haza jöttünk, még égett bennem a paella láz, így nem törődve az itthoni hőséggel természetesen nekiláttam az itthoni elkészítésnek. Azt érdemes tudni, hogy a paella mindenképpen tengerből jövő finomságokkal kell, hogy készüljön. Amit mi kóstoltunk, vörösborral készült, hal, polip, rák és tintahal is volt benne. Kicsit félve rendeltük ezt az ételt, mert a polippal és a tintahallal kapcsolatban néha negatív tapasztalataink voltak, néha kicsit rágós volt, viszont a mostani tapasztalat rácáfolt minden korábbi rossz emlékre, ez valami hihetetlenül puha volt, ennyire finom paellát még életemben nem ettem. 

Itthon készítettem én is egy saját verziót, a férj szerint ez még jobb, mint az eredeti katalán. Ilyet nem mondanék, mert az előbbit egy profi séf készítette, de kiegyezek azzal, hogy legalább annyira finom volt ez is.

Hozzávalók:

• 2 csésze (kb. 400 g) rizs (arborio-barna vagy fehér, vagy normál rizs – nálam most normál barna rizs volt)
• 1 fej vöröshagyma
• 4 nagy gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olaj
• 100-150 g tengeri herkentyű (én most csak garnélát használtam, de mehet bele, kagyló, tintahal, polip, halfilé is)
• 2 evőkanál füstölt fűszerpaprika (ha nincs a klasszikus is megteszi)
• 1 csipetnyi tört chili
• 1,5 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
• 1,5 dl száraz fehérbor
• kb. 2 evőkanál paradicsompüré
• oregánó, bazsalikom
• tálaláskor friss fűszernövény (nálam most petrezselyem)

Elkészítése:

Az olajon az áttört fokhagymát a tört csilivel megfuttatom, nagyon rövid idő kell neki, 1 perc elég, nehogy odakapja. Hozzáadom a fűszerpaprikát, majd a hagymát is, kevergetem, míg a hagyma üvegesre párolódik, szükség szerint kicsit öntök hozzá az alapléből. Miután a hagyma megpuhult hozzáadom rizst, majd azonnal beleöntöm a fehérbort, folyamatosan kevergetem, amíg a bor elpárolog.
Az alaplé folyamatos adagolása mellett továbbfőzöm a rizst. Fontos, hogy mindig kb. egy merőkanálnyit teszek az alapléből. Hozzáadom a paradicsompürét is, amikor már majdnem elkészült mehetnek bele a tengeri herkentyűk, ezeknek csak 2-3 perc szükséges.

A végén, miután lezártam hozzáadom a friss petrezselymet is és átkeverem.

A maradék felhasználására is van ötletem, hamarosan azt is mutatom. 

A lecsószezon közepén vagyunk, biztos, hogy nálunk ez az étel is tipikusan az, amikor én háttérbe vonulok, maximum csak néhány iránymutatást adok a készítésre vonatkozóan. Például, hogy a szalonnát ki kell venni a bográcsból, miután kisült a zsírja, de a szakértői munkát a férjemre hagyom, így hamarosan át is adom neki a szót. Még annyi fontos információ, hogy ki hogyan eszi a lecsót körettel (tarhonyával, vagy rizzsel) esetleg kenyérrel. Kolbásszal és vagy virslivel.

Nálunk kolbásszal készül a lecsó, majd a végén kerül bele virsli is általában, mert például a kolbász ízét szeretem benne, de így főve annyira nem lelkesedem érte, ezért virsli is megy bele. Köretként pedig a kenyér ritkább, inkább a tarhonyát preferáljuk. Még érdemes megemlíteni, hogy nincs is jobb, mint a vacsorát követően másnap reggel a maradék lecsót tojásos lecsónak elkészíteni.

Még fontos az is, hogy lefagyasztani is szoktunk belőle, hiszen így bármikor elővehető és remek étel készíthető belőle.

Most pedig akkor következzen a Mester személyesen, az Ő szavaival írja le a receptúrát.

Hozzávalók 6 személyre: 

Lecsóhoz:

150-200 g füstölt szalonna

1 kg hagyma

5-6 gerezd fokhagyma

1,5 kg paprika

1 kg paradicsom

300 g füstölt kolbász

fűszerek: őrölt bors, só ízlés szerint

1 kávés kanál fűszerpaprika

1 kávés kanál őrölt kömény

szükség szerint egy kevés cukor, vagy édesítő 

Ízlés szerint virsli (nálunk 2-3 pár megy a magas hústartalmú verzióból)

Tarhonyához:

500 g tarhonya

fél fej vöröshagyma

kb. fél dl olaj

Elkészítése:

Az apró kockára vágott füstölt szalonnát kisütöm, majd (feleségem kérésének megfelelően) eltávolítom a bográcsból, a felaprózott hagymát megfuttatom a zsíron, majd amikor üvegesre párolódott hozzáadom a karikákra vágott kolbászt is. (Fontosnak tartom, hogy a kolbász lehetőleg kemény állagú legyen, azaz sütés és főzés alatt se essen szét). Amikor a kolbász kiadta a zsírját beleteszem a paprikát. Nagyjából 15 perc főzés után hozzáadom az összevágott paradicsomot is. Hagyom, hogy a paradicsom levet eresszen, majd ezt követően jön a fűszerezés ideje. Borsozom, hozzáadom a fokhagymát (ügyeljünk arra, hogy a kolbász is tartalmaz fokhagymát, nehogy túladagoljuk), majd az őrölt köményt és a pirospaprikát is és végén a sót. Ezt követően nincs más dolgunk mint a lecsót készre főzni. Elárulok azonban egy kulisszatitkot, főzés közben a paradicsom savasságától függően adok hozzá egy kis cukrot is (édesítőszert), mert jobban kiemeli a fűszerek ízét. Mikor elkészült a lecsó, akkor egészben belerakom a virsliket, és 2-3 percig főzöm.

Tarhonya elkészítése:

A tarhonyát olajon aranybarnára pirítom, majd felöntöm nagyjából annyi vízzel, hogy két ujjnyira ellepje, beleteszek egy félbevágott vöröshagymát. Nagyon kis lángon főzöm, folyamatos kevergetés mellett, míg meg nem puhul.

A korábban bemutatott glutén és tejmentes linzerkarika tésztáját továbbalakítottam egy kicsit, zab és barna rizsliszt kombóval készült ezúttal. A kedvenc vaníliakrémem pedig kókusztejjel és vanília rúddal készült. Díszítéshez a friss ribizlit és áfonyát a piacon vettem, bármilyen friss gyümölcs választható mellé, legjobb mindig az aktuális szezonnak megfelelő kedvencet választani. Legközelebb talán nektarinnal, vagy szilvával próbálom majd ki. Nálunk nagy sikere volt, pillanatok alatt el is fogyott, mondjuk általában nem tudok elég sokat csinálni semmiből :).

Hozzávalók:

12-15 db kosárkához:

125 g barna rizsliszt 

125 g zabliszt

125 g kókuszzsír

1 db M-es méretű tojás

1 kk szódabikarbóna

20 g negyedannyi édesítőszer (Dia Wellness 1:4 édesítőt használtam)

1 tk vanília kivonat

1 db kezeletlen citrom reszelt héja

Vaníliakrémhez:

500 g kókusztej

4 db tojás sárgája

100 g eritrit

60 g pudingpor

1 csipet só

fél vaníliarúd kikapart magjai (vagy 1 teáskanál vanília aromával helyettesíthető)

Sütéshez:

500 g szárazbab (sokszor használható)

kosárkaforma (szilikon, porcelán, fém, vagy létezik tapadásmentes bevonatú fém is)

Összeállításhoz:

200 g friss gyümölcs

1 db kezeletlen héjú citrom

A tésztához a hozzávalókból tésztát gyúrok, majd fóliába csomagolom és 20 percig hűtőben pihentetem. A hűtőből kivéve lisztezett deszkán vékonyra nyújtom a linzerkosárka átmérőjénél kicsivel nagyobb köröket szaggatok belőle, majd a kivajazott és kilisztezett formákba simítom a tésztát.

Egy villával megszurkálom a tésztát és sütőgyöngyöt/szárazbabot szórok bele. A szurkálás azért kell, hogy a sütés közben a tészta alatt keletkező gőz távozni tudjon és ne emelje meg a tésztát, mindezt pedig még a sütőbabbal lehet fokozni, ami nehezékként működik, nem engedi, hogy a tészta megemelkedjen.

Én nem vettem drágán kerámia sütőgyöngyöket, hanem hagyományos szárazbabot használok. 

A krémhez a vanília rúd magjait kikaparom és a rúddal együtt a kókusztej 2/3 részében megfőzöm, közben a maradék tejbe belekeverem az édesítőszert, a tojást és a pudingport is, majd folyamatos keverés mellett a meleg tejbe öntöm és krémmé főzöm. (a két rész összekeverése idejére a tűzről lehúzom, nehogy csomós legyen) 
A krémet habverővel átkeverem, majd amikor már langyosra hűlt a tésztakosárkákba töltöm.

A friss gyümölcsökkel, mentával díszítem, reszelt citrom héját reszelek a tetejére.