Ez a mákos guba torta még december 24-re készült, igen, a karácsonyi ünnepi menü egyik desszertje volt. Tényleg elkészült, hiszen Facebookon és Instagram oldalamon is láthattátok. A receptre viszont a nagy rokonlátogatás miatt most jut időm. Sebaj, annyira szuperfinom, hogy én szerintem évközben is elkészítem majd. Nem biztos, hogy pont ezt a receptet, ezt a mákos verziót ezután is meghagyom karácsonyra, de egy módosított verzióját majd évközben is láthatjátok.
Szóval előnyei, ami miatt szerintem neked is a kedvenced lesz:
- gyorsan elkészíthető
- nem kényes recept, így bártan lehet variálni mindenféle diéták szerint
- könnyen kezelhető és szépen tálalható
- a vendégek is odáig lesznek majd
Hozzávalók 8 szeletes változathoz:
660 ml tej (én mandulatejet használtam)
130 g cukornak megfelelő édesítőszer –>Én eritritet használtam
2 tojás sárgája
167 g mák
fél vanília rúd kikapart magjai
7 kifli (saját készítésű teljes kiőrlésű kiflit használtam)
1 citrom héja (kezeletlen héjú)
1 narancs héja (kezeletlen héjú)
Vaníliasodóhoz:
1 csomag vaníliás pudingpor (Nyírfacukor
500 + 200 ml tej (mandula tejet használtam)
Fagylaltos tálaláshoz:
szeletenként 1-1 gombóc vanília fagyi, nálam természetesen cukormentes
cukormentes sárgabaracklekvár (saját készítésű)
Elkészítése:
A kiflit felkockázom és rászórom a mákot. A tejet az édesítővel, a vaníliával és a ciprusok héjával felforralom. A felforralt tej 3/4 részét ráöntöm a kiflire. A maradék tejet langyosra hűtöm és belekeverem a tojássárgáját és ezt is a kiflis keverékre öntöm, az egészet összedolgozom, majd a formaelválasztó spray-vel befújt formába öntöm a keveréket. 170 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm.
A vanília sodóhoz elkészítem a pudingot az 500 ml tejjel, majd hagyom hűlni. Amikor hideg, hozzáöntöm a 200 ml tejet is és rúdmixerrel simára mixelem. Azért hidegen adom hozzá a második adagot, mert így marad később is folyékony a sodó.
Aztán eszembe jutott még valami. Mi lenne ha egy kis vanília fagyival tenném még különlegesebbé ezt a desszertet, így készült egy ilyen verzió is.
Odáig vagyok az ötlettől, hogy a kis medencéket ebben az esetben baracklekvárral kentem ki. Nem töltöttem meg, hanem a falát kentem át a lekvárral, ennyi is elég volt, de persze aki kért még megbolondíthatta még több lekvárral. Valami elképesztően csodás volt.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Érdekes elgondolás 🙂