Három felejthetetlen órát tölthettem el a Bottega del Tartufo Delikátesz üzletben, ugyanis meghívást kaptam az üzlet tulajdonosaitól, Pasqueale és Noémi láttak vendégül.
Ez a hely a Budagyöngye Bevásárlóközpont egyik gyöngyszeme, ahol annyi különlegességet talán az ember, hogy alig győzi csodálni.
Nem is egy, hanem két kis üzlet van egymás mellett az egyikben sajtokat, üveges finomságokat és a helyben készült specialitásokat lehet kóstolni, megvásárolni és akár ott helyben el is fogyaszthatjuk, közben Marco, ennek a mini vendéglátóhelynek a séfje szívesen beszélget velünk.
A másik üzletben találhatóak a sonkaféléket kínáló pult, olívaolajok és persze itt is találunk csomagolt különlegességeket is. Mi itt ültünk le Pasqualeval és Noémivel és csak hallgattuk és hallgattuk az olasz gasztronómiáról szóló érdekességeket.
Az üzlet neve egyébként szarvasgombát jelent, talán ez az egyik legkülönlegesebb és az egyik legdrágább élelmiszer is, frissen 150 Ft/g áron kapható és kb. 18-22 g-os darabok szoktak lenni. Frissen kapni persze nem lehet mindig, csak amikor épp szezonja van. Az üveges szarvasgomba olajokat és egyéb szarvasgomba különlegességeket viszont egész évben megtaláljuk az üzletben.
Észak- Olaszországban nagy hagyománya és kultúrája van a szarvasgomba fogyasztásnak, ez a régió igazán gazdag szarvasgomba termő vidék. Erre a szarvasgomba témára terveim szerint még visszatérek majd.
A hely egyik különlegessége, hogy az olasz régiók legjellemzőbb termékeit mutatja be, így a termékekből találhatunk többféle régióból való változatot is. Pasqueale pillanatok alatt mutatott három első ránézésre egyformának tűnő olajbogyót. Aztán megtudtam, hogy az egyik a déli Szicíliából származik, jellegzetesen mindig félbe van vágva, a másik Pugliából, a harmadik pedig Liguriából. Ízben, érettségben elég nagy különbség van közöttük. Én személy szerint a legjobban a fekete érett olajbogyót szeretem.
A régiók környezeti, éghajlati adottságai teljesen mások, így más típusú olajbogyókat termesztenek a különböző területeken. Olívaolajból és különféle krémekből, pasztákból is óriási a választék az üzletben.
Közben Marco, az üzlet séfje készített nekünk egy szép sonkatálat, szinte még meg se csodáltuk és eredeti, friss bivalymozzarella is érkezik végül egy olyan különlegesség, amiről eddig még nem is hallottam, paprika chips a neve. Ezen a képen baloldalán láthatjátok, az alsóbb képen pedig a csomagolását.
A sonkák valami mesések voltak, de arra majd mindjárt visszatérek, most ejtsünk pár szót erről a paprika chipsről. Basilicata régióból való, ez a rész Olaszország déli részén, Nápolytól még egy kicsit délebbre, már majdnem a csizma sarkánál található.
A kiszárított paprikát olajban kisütik és így chipsként tálalják, ételeket is készítenek belőle, például a Strascinati con peperoni cruschi ételhez is használják. Ez egy tésztaétel, amiben fokhagyma, pirított kenyérkockák és egy kevés petrezselyem van, na és persze a paprika chips. Halételhez is használják, olyankor főtt burgonyával tálalják.
Most akkor következzen az olasz sonka kóstoló , balról jobbra haladva:
Amolyan vezetett kóstoltatás módjára haladtunk, mint ahogyan a boroknál szokás, meg kell adni a módját, meg így legalább többet is megtudhattam mindegyik fajtáról.
Ja és fontos, hogy már az illatából is éreztük, hogy ezek a levegőn szárított, érlelt sonkák, nem füstöltek, ahogyan azt a magyar parasztsonkánál, valamint a Fekete-erdei sonkánál megszokhattuk. Bevallom én jobban szeretem a szárított sonkát, mert annyira különleges illata és aromája van.
Sobre sata – enyhén borsos íze van, sertés combhúsból készül, jellegzetessége, hogy nem darált, hanem húskockákból áll, melyet enyhén préseltek, így lett ilyen lapos alakja.
Most következnek a kis csíkok, ez egy sovány karaj, hihetetlen, csak só és bors van benne, mégis valami elképesztően finom illata van, hogy már az is egy élmény, az íze pedig csodás. Kiélvezném még, de jön a következő finomság.
A nagyobb szeletek a tarja szeletek, ehhez már csípek egy darabka bivalymozzarellát is. Ezt tényleg nehéz szavakba önteni. Azt kell mondanom, hogy amíg nem kóstoltál bivalymozzarellát, akkor azt sürgősen pótold. Írd fel a bakancslistádra, vagy a karácsonyi kívánság listádra, mert ezt egyszerűen nem lehet kihagyni. Eddig is kóstoltam már olasz mozzarella sajtokat, de egyik sem volt olyan friss, hogy előző nap készült és másnap már az üzletben van, hiszen ilyesmire városi lányként elég ritkán van lehetőségem. Ebbe az üzletbe hetente kétszer is hoznak friss mozzarellát (kedden és pénteken), természetesen nem Olaszországból, hanem egy helyi termelőtől.
Olasz tulajdonosok, olasz technológia alapján készítik, egyedül csak a fű az, ami nem olasz 🙂 Az pedig már csak természetes, hogy nem egy nagyüzemi termelésről van szó, nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. Amolyan boldog tehenek adják a tejet ehhez a mesés finomsághoz, az ember meg már sír gyönyörében annyira hihetetlenül jó.
Elhitetitek, hogy tényleg ennyire finom, hiszen nem áradoznék ennyit róla, ha nem lenne ilyen. Kicsit pofátlannak érzem, mert már harmadszorra nyúlok egy-egy darabkáért, ezek szerint ilyen gyorsan függővé lehet válni.
Kicsit elkalandoztam, a tarjától, szóval ez pont olyan, amilyennek lennie kell, finom, érlelt, nem túl zsíros. Mindkettőknek nagyon ízlett.
Folytatva a finom malacságok kóstolóját most a kolbász következik, mégpedig olyan, ami édesköménnyel van fűszerezve. Szeretem a mi magyar paprikás kolbászunkat is, de ez a natúr fűszerezésű kolbász valami egészen különleges. Pont annyira illatos és aromás, amennyire szükséges. Ritkán kóstoltam eddig édesköményes ételeket, de ennek hatására azt hiszem most megszerettem. Az olaszok ritkán csinálnak szendvicset belőle, hanem inkább ilyen lakomatálról csipegetnek mindenből egy keveset, esetleg apró falatkákat készítenek belőle és antipastiként fogyasztják.
Most jön az, ami általában nem szokott a kedvencem lenni, mert a szalonnafélékért nem rajongok, ezt tudhatjátok rólam, de fejlődésben vagyok, mert a vékony szelet bacont ropogósra sütve már szeretem. A pancettát, ezt a jellegzetes olasz, hasa alja szalonnát is megkóstoltam, finom, de nem tudom azt a rajongást kifejezni, mint az eddigiek iránt. Viszont tolmácsolom a mellettem ülő férj szavait: “fantasztikus volt, egy igazi ízorgia”, ami már csak azért is biztos, mert a szemem jobb sarkából láttam, hogy úgy csipegette a pancetta kockákat, mint más a pattogatott kukoricát a moziban. A lenti képen láthatjátok az egész pancettát, hogy milyen érdekesen tekeredik.
Na és a végére hagytam a kedvencemet, a prosciutto crudot, hát rögtön szebbnek látom az életet, ha ilyesmivel találkozom. Benne van a munka, hiszen 16-18 hónapon át érlelik, nem kapkodják el 8 -10 hónapnál és különféle érlelés gyorsítók sincsenek természetesen hozzáadva, csak a só és némi fűszer. A sonkamester tűvel szurkálja a sonkát, így állapítja meg, mikor érett meg eléggé.
A sonka nemességét tükrözi a hajszálvékony szeletelés is. Mindig elérzékenyülök, amikor találok olyan éttermet, ahol egy nyelvet beszélünk a szakáccsal. Ezt az érlelt sonkát ugyanis vétek rásütni a pizzára, de én még azt sem bírom, ha túlságosan forró pizzára teszik rá, ugyanis olyankor megkeményedik.
A képen láthattok még néhány kocka keményebb sajtot, erről nem beszéltünk sokat, parmezán sajt, finom illata van, jellegzetes parmezán illat, imádom 🙂 . Mini pizzát is kóstoltunk, paradicsom na meg persze a bivaly mozzarella van rajta. Gondolhatjátok mennyire finom lehet az a finom tejes ízű mozzarella a pizzán, ahogy lágyan megolvadt. Létezik ebből a pizza tésztából teljes kiőrlésű változat is, zene füleimnek, így majd legközelebb azt kóstolom meg.
Köszönet Pasqualenak és Noéminek ezért a csodás kóstolóért, a mozzarella és a sonkák rabja lettem az biztos.
Tetszett ez a bejegyzés? Megköszönöm, ha megosztod. :)
A bejegyzés alatti cikkajánlót is érdemes megnézned, mert hasonló témákat találsz ott is.
Kövesd Recept Guru Facebook oldalamat, ahol még több érdekességet találsz, így biztosan nem maradsz majd le semmiről :)
Instagram oldalamat pedig itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: