Túrógombóc barackokkal – Gombócból sosem elég

Hogy lenne már sok a gombócból, annyi sose lehet, hogy az sok legyen. Nemdebár?

Most ugyan eredendően nem gombócnak indult ez a desszertféleség, de mentőötletnek mindig jó, ahogy most is történt.
Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy elfogyott valami otthon, vagy mégse egészen volt már friss valami. Ilyenkor jöhetnek a mentőötletek, mi legyen akkor belőle?
Így jártam én is, amikor réteshez készültem, bekevertem a túrót hozzá, majd amikor nyitottam ki a réteslapot (egyszer esküszöm, hogy megtanulom a nyújtását) láttam, hogy ebből bizony nem fogok rétest csinálni, ugyanis eljárt felette az idő. Remek, hogy akkor viszont a kész túróval kezdeni kell valamit, de mégis mi legyen, hát legegyszerűbb és legjobb megoldásnak a túrógombóc tűnt. A tejöllel elkevert töltelék viszont nem alkalmas ilyen formában, mivel sokkal lágyabb a tésztája, ezért indulásnak beletettem a túrónak megfelelő mennyiségű búzadarát, hagytam, hogy kicsit megszívja magát, aztán elkezdtem sakkozni, mennyi kell még hozzá, hogy gombócólható legyen. Majd amikor már gombóc alakú maradt, mehet a lobogó vízbe, utána pedig a pirított zsemlemorzsába, ezúttal nem tejöllel, hanem idei főzésű sárgabaracklekvárral ettünk.
Megállapítom, hogy az a keverék még jobb is így, ugyanis a tejföltől lágyabb volt a tésztája, nekem nagyon bejött. A drága férjemmel nagy boldogan nyammodtuk a kalandosra sikerült finomságot. Én a lekváros verzióra, míg Ő a karamellizált barackos cuccra szavazott.
Hogy nektek is leírhassam, kicsivel később újra kikísérleteztem, mennyi búzadara kell hozzá, hogy ilyen puha legyen. Hát ez a szuper titkos receptem hozzá. Persze túró és tejföl között nagy különbség lehet, ezért a vezérelv az, hogy még lágy legyen, de már lehessen gombócot formázni belőle.

Hozzávalók:
1 csomag (250 g) túró, 2 tojás, 2 dl tejöl, 2 dl búzadara, csipet só, ízlés szerint: zsemlemorzsa, idei főzésű sárgabaracklekvár, vagy karamellizált barackkal, aminek itt találod a receptjét.