Recept Guru

Ezúttal egy igazán izgalmas alapanyagból fogok egy szupergyors desszertet készíteni. Jó hír, hogy nem kell sütni, állni hagyni és még speciális eszköz sem szükséges hozzá.

Az alapanyag viszont különleges, ismét a Budagyöngye Bevásárlóközpontban található Bottega del Tartufo üzletben jártam és beszereztem pár különlegességet, amiket a hétvégén el is használtam.

 Tibinek (a Férj) születésnapját ünnepeltük, keveset voltunk itthon, így egy nagyon gyors desszertet találtam ki szimplán azokból az alapanyagokból, amik voltak itthon.

Ehhez a recepthez a képen látható finomságokból a ricottát használtam, azt fontos hozzátenni, hogy bivaly ricottát. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen lehet ez a fajta ricotta, főleg, ha az egy olyan kicsi kézműves tejmanufaktúrából kerül ki, mint a La Fattoria di Mezútúr, azaz a mezőtúri bivalytelep tejfeldolgozó üzeme.

Először is oszlassunk el egy tévhitet!

A ricotta nem túró. A nevéből eredendően olaszul kétszer főttet jelent, ugyanis a sajtkészítés során visszamaradt tejsavót újramelegítik és ebből lesz ez a finomság.

Inkább egy puha friss sajtnak lehetne nevezni. Krémes állaga van, ebben is egy kicsit különbözik a nagyüzemi ricottától, hogy ez jóval krémesebb.

Ugyan sokan túró helyettesítésére használják, azonban teljesen más alapanyagról van szó. Míg a túró kifejezetten rögös állagú, kicsit savanykás, addig a jó ricotta krémes, inkább a tej ízéhes hasonlító natúr íze van.

Viszonyt az tény, hogy nekem is egy olyan recept jutott eszembe, amit túróból is el lehetne készíteni, viszont azt állapítottam meg, hogy ricottából ezerszer jobb lett.

Jöjjön hát ez a gyors recept.

Hozzávalók 2 adaghoz:

250 g bivalyricotta (ajánlom az említett la Fattoria di Mezőtúr termékét kipróbálni)

100 g porrá őrölt eritrit

1/2 teáskanál vanília kivonat

100 g sárgabaracklekvár + egy kevés a diszítéshez

2-3 db keksz (én cukormentes zabkekszet használtam) + egy kevés a diszítéshez

100 ml tejszín

Elkészítése:

A ricottát a tejszínnel és az édesítővel, valamint a vanília kivonattal összekeverem. A kekszet morzsásra töröm. Majd rétegezem a pohárkrémet, a kekszmorzsával kezdem, majd jön a krém fele a két pohárra elosztva, a lekvár, végül a krém második fele is. A lekvárból még pár kiskanálnyi diszítést rakok és egy kevés kekszmorzsával megszórom.

Az ünnepeltnél amúgy totál betalált és azt mondta, hogy a saját készítésű sárgabaracklekvárom, amit Ő savanyúnak talált egyébként ehhez pont illik, mert a krémes, kicsit zsíros ricotta mellé remekül passzol a savanykás levár. Ez most dicséret vagy kritika?

Amúgy elképzelhető, hogy kicsit átalakult az édes íz iránti igényem, mert mostanában kevesebb édesítést teszek. Emiatt sokszor megkóstoltatom vele is, hogy valami elég édes e.

A bejegyzés a Bottega del Tartufo támogatásával készült.

A múlt héten Tibi (a férj) horgászni ment két barátjával, ez volt az idei első nagy horgászatuk. Halat nem hozott haza, mivel sporthorgász. Igen, ez azt jelenti, hogy elmegy egy tóra, sporthorgász jegyet vesz, kifog egy halom halat, majd visszadobja és üres kézzel jön haza a horgászatból. Vagyis nem is, hiszen ezúttal egy óriási csokor medvehagymával érkezett, aminek természetesen semmi köze a halakhoz. Az egyik horgászbarátja ajándékozott meg minket ezzel rakat finom medvehagymával. Ennél szebb ajándékot nehéz lenne elképzelni. Na jó azért biztos tudnék még ennél is szebbet mondani, de azért azzal kiegyezhetünk, hogy szuper meglepetés volt.

Így alakult hát, hogy a hétvége nálunk a medvehagyma jegyében telt, nem sokat voltunk itthon, így nem lett nagy főzés belőle, viszont reggelire, vacsorára nem sajnáltuk magunktól a finomságot. Vasárnap pedig feldolgoztam a maradékot. A maradékot azért úgy kell érteni, hogy nem nagyon látszott a nagy köteg zöld levélen, hogy fogyott volna belőle. Azt találtam ki, hogy ennek az óriási mennyiségnek a leghatékonyabb felhasználási módja, ha pestot készítek belőle.

Mi is a pesto pontosan? Olasz eredetű zöldség paszta, ami valamilyen zöld fűszernövényből, nemes olajból, kemény sajtból és olajos magból készül. Az igazi klasszikus az olasz zöld pesto bazsalikomból, olívaolajból, pecorino sajtból fokhagymából és fenyőmagból készül. Természetesen ennek a mintájára készülhet itthoni magyar változat is. Szuper dolgokat válogattam össze, a medvehagyma mellé tökmagolajat és diót tettem,a fokhagyma a rengeteg medvehagyma miatt elhagyható. A sajtot viszont svájci Gruyère sajttal oldottam meg. Mindig van itthon, mert a nővérem és a férje Svájcban laknak és biztosítják számunkra  a jóféle sajt ellátást. Mázlisták vagyunk 🙂

Annyit érdemes tudni erről a sajtról, hogy legelésző, stresszmentes tehenek tejéből készül. A Gruyère városában található sajtüzemben jártunk pár évvel ezelőtt, nagyon szuper volt. Ezek a tehenek virágoktól kezdve a réteken éppen növő gyógynövényekig mindent lelegelnek. Mit gondoltok mennyire lehetnek egészségesek? Hát ha tehén lennék az biztos, hogy álmaimban se kívánhatnék ennél jobbat magamnak. Ide mehetne minden tejüzem tulajdonosa tanulni, mert nagyon értik a dolgukat.

Így néz ki egy egész tömb Gruyère sajt, óriási méretű, 35 kg, előállításához 400 l tejre van szükség

Így néz ki egy átlagos kisbolt sajt pultja Svájcban, itt a legfrissebb sajt is ízesebb és aromásabb, mint a nálunk ismert trappista sajt.

Na de visszatérve a pestohoz. Szóval, azért húzom ennyire itt a mézesmadzagot, mert maga a recept annyira rövid, hogy csak na. Két soros receptet meg mégse tehetek ki. 

Jöjjön hát a várva várt recept, nem is csak a pestohoz, hanem a belőle készített ételhez is.

Hozzávalók:

50 g medvehagyma

50 g dió

30 g érlelt kemény sajt (én Gruyère-t használtam)

75 ml tökmagolaj

3 nagy csipet só

Tésztához:

250 g teljes kiőrlésű tészta (én most spagettit használtam, de bármi jó, ki mit szeret)

150 ml tejszín

néhány szelet illatos Serrano sonka, vagy amit te szeretsz

Elkészítése:

A pestohoz az alapanyagokat a robotgépbe rakom, majd összeaprítom és ennyi. Kész is van. A tésztát a szokott módon kifőzöm, a pestoból kb. 3 evőkanálnyi mennyiséget a tejszínnel elkeverek, majd beleforgatom a kifőtt tésztát. Szükség szerint lehet még egy kicsit sózni, egyéb fűszer nem kell rá, mert a medvehagyma intenzív ízt ad neki.

Tálaláskor a kedvenc sonkámat, az illatos Serrano sonka szeleteket kínálok mellé.

Mennyei finomság, nagyon szerettük.

Pár héttel ezelőtt meghívást kaptam egy Glulu’s keksz kóstolásra, ahol a márka hamarosan bevezetésre kerülő újdonságait kóstolhattam meg. Nem találkoztam korábban még ezekkel a kekszekkel, de már sokat olvastam róla. Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy glutén- és tejmentesek a termékek, valamint még további allergénektől is mentes (szója, lupin, mogyoró, tojássárgája), hajdinát sem tartalmaz – ez nem allergén, viszont eléggé megosztó, valamint nagy részük cukormentes is. És végül még amiben nagyon szuperek ezek a kekszek, az a lisztek összetétele, a gluténmentesség nálam nem is lenne szempont, viszont olyan lisztek vannak benne, melyek lassú felszívódásúak, azaz okos szénhidrátok, így az én diétámba is remekül beilleszthetőek. Természetesen tartósítószer- és adalékanyagmentesek a termékek.

A termékeket egyébként Lilla fejleszti, Ő a cég tulajdonosa, személyes érintettség miatt kezdett el foglalkozni saját kekszek fejlesztésével. A cég azóta nagyra nőtt, már nem saját maga készíti otthon természetesen a kekszeket, hanem egy műhelyben készül minden. A márka neve is a gluténmentersségre, valamint Lilla becenevére, a Lulura utal.

A kóstoláson egyébként minden kekszet végig kóstoltunk, de ott nem volt lehetőség és idő lefotózni és elmélyülni az ízekben, így itthon most újra végig “kellett” kóstolnom őket.

Az édes kekszekkel kezdem, majd ezután jönnek a sós ropogtatni valók. Ezen kívül még zsemle, kifli és pogácsafélék is voltak a kóstolni valók között, azokra most nem térek ki.

A képen láthatod az összes megkóstolt kekszet, jöjjenek akkor elsőként az édes kekszek, azon belül is természetesen a csokis, kakaós finomságokkal kezdem.

Csokis keksz: a keksz alapját gluténmentes zabliszt, mandulaliszt és kölesliszt adja, kizárólag eritrittel van édesítve. Cukormentes étcsoki darabkákkal és kakaóporral, valamint útifűmaghéj, élesztő és szódabikarbóna biztosítja az állagát. A zsiradéknak kókuszolajat tartalmaz, folyadékok még kókusztej és citromlé. Nagyon finom, amolyan igazi csokis keksz. A kókusz ízt nem nagyon lehet érezni rajta, akit ez esetleg zavarna.

Kakaós keksz: barna rizs- és kölesliszt alapú cukormentes étcsokival és kakaóporral. Édesítésként eritrit és egy kevés aszalt datolya van benne. Ezen kívül tápióka keményítő és bambuszrost is van benne, az állaga biztosításához pedig még kókusztej, citromlé és szódabikarbóna. Finom íze van, ropogós tetszett. Mivel van benne egy kevés aszalt datolya, amit egyébként nem láttam benne, cukortartalma miatt inkább a másik kekszet favorizálom. 

Csokis süti: ez a klasszikus világos tésztás, apró csoki darabos “chocolate chip cookie” jellegű finomság, így is található az angol megnevezése. Barna – és fehér rizsliszt, rizsdara és zabliszt alapú. Ez nem cukormentes, de brutál finom.

Csokoládés puffancs: ez nem IR barát finomság abszolút. Azért leírom. Fehérrizsliszt, kukoricakeményítő és kukoricaliszt van benne, étcsoki darabkákkal. Az édesítés ebben az esetben kókuszvirágcukor és cukor. Tényleg puffancs, ropogós ez is, de könnyebb, levegősebb az tésztája.

Most jöjjön a két gyümölcsös finomság!

Áfonyás süti: nekem ízre ez az egyik kedvencem az áfonya miatt, barna- és fehér rizslisztből, valamint zablisztből készült. Az édesítés cukor benne.

Granola szelet: a magas datolyatartalma miatt nincs is benne más édesítés, nagyon finom puha szelet. Itt most nem egy ropogós müzliszelet féleségre kell gondolni, hanem inkább egy puha szeletre. Az óriás kesudió darabok nagyon finomak benne. A férjenek ez nagyon bejött, mert a kóstolás túl jól sikerült, még szerencse, hogy egy utolsó falatot elcsíptem az itthoni kóstoláskor belőle.

Mandulás zabkeksz: na ez egy tökéletes összetételű, kizárólag okos szénhidrátokat tartalmazó ropogtatni való. Zabliszt, zabpehely és barna rizsliszt, valamint kölesliszt van benne. Na és manduladarabok, az nagyon finom. Talán kicsit meg is van pörkölve. Édesítéshez kizárólag eritritet tartalmaz. Édes, de nem túl édes, ami nekem tetszik, mert amióta édesítőszert használok sokkal kevésbé igényleg az erőteljes édes ízeket. Ezzel kapcsolatban sokat változott az ízlésem. Erre a kekszre azt hiszem büntetlenül rá tudnék kattanni.

A finom édes ízek után most pedig következzenek a sós ropogósak.

Oregánós kréker: könnyű, ropogós állagú falatka. Csak jó dolgok vannak benne, mint barnarizsliszt, cirokliszt és tápióka keményítő. Na és a szuper oregánó fűszer tök jól érződik benne. Nem valami gyenge aroma, természetesen rendes fűszer van benne, ami látható is a keksz belsejében.

Most három magos finomságot kóstolok, a lenmagos, tökmagos és a napraforgómagos krékereket.

Lenmagos kréker: barna rizsliszt, zabliszt, cirokliszt alapú, érdekessége, hogy szőlőmagliszt is van benne. A képen látszik, hogy jó sok lenmag van benne, ami baromi egészséges. A tésztája finom omlós.

Tökmagos kréker: a tökmag a gyengém, így könnyű dolga van a versenyzőnek, imádjuk a tökmagot és mindent, amiben tökmag van. Jól ki van találva, mert mandula- és zabliszt alapú, van még benne zabpehely, na és persze a pörkölt tökmag. Érdekessége a cékla-vas por, mint megtudtam a glutén érzékeny embereknek sokszor vashiányuk van. Ebből a kekszből napi 1 kis csomag elfogyasztásával fedezhető a napi vasszükséglet.

Végül a napraforgómagos kréker következik: nagyon finom, de az az igazság, hogy a tökmagos mellett nehéz versenybe szállnia. Összetétele olyan, mint a tökmagosnak, csak tökmag helyett itt napraforgómag van. Ebben is van cékla-vas por.

Újabb kedvencem következik, a vékony kis rudacskák, a magvas grissinik. szezámmag és chia mag van benne. Jó, elropogtatós finomság, vagy akár egy olasz előétel is készülhet belőle, ha pármai sonkával és egy kevés olajbogyóval kínáljuk.

Pizzás kréker: találó a név, na ebben sonka és sajt nincs, a név inkább a fűszerkeverékre utal. ami paradicsomszószt és oregánó fűszert jelent. Hasonló élveztet nyújt, mint a nagy márkák hasonló nevű termékei, annyi különbséggel, hogy ez egészséges alapanyagokat tartalmaz. Meg persze ez is, mint a család többi tagja is mentes mindenféle allergéntől.

Köszönet a lehetőségért a Glulu’s-nak, remélem hamarosan kaphatóak lesznek majd a termékek.

Amióta száműztem az üres kalóriákat a konyhámból és értékes alapanyagokra cseréltem, egyre több zabpelyhet eszünk. Zabkeksz, zabkása, vagy éppen zabpelyhes császármorzsa formájában. A granola eddig kimaradt a kollekcióból, pedig régi vágyam volt, ugyanis mióta tombol a granola láz tervbe van, hogy majd egyszer kiokoskodom a receptjét. Az üzletekben kapható változatok sajnos kiesnek a listából, néhány bio boltos kivételtől eltekintve, azok közül párat kóstoltam már.

Arra jutottam, hogy hosszú távon mennyivel gyorsabb, meg persze nem utolsó sorban költséghatékonyabb lenne, ha a szürke hétköznapokat saját készítésű finomsággal dobnám fel.  Ennek már 3 hónapja, azóta rákattantam, sőt, már észrevettem, hogy a férj is rájár. Csak Ő nem reggelire, vagy uzsonnára eszi, hanem csakúgy nasinak. Itt a blogon eddig sajnos elmaradt a recept megosztása, ugyanis fotó nem készült.

Már azt is megfigyeltem, hogy a granola reggeli olyan motivációt jelent, aminek köszönhetően könnyebben indul a reggel.

A mostani verzióban gyümölcs is van, ezt tízóraira készítettem. A liofilizált gyümölcs, amit a kész granolához adtam, ránézésre úgy néz ki, mintha aszalt lenne, annál azonban sokkal különlegesebb. Az aszalt gyümölcs rengeteg cukrot tartalmaz, hiszen ez maga a technológia lényege, a liofilizálás viszont fagyasztva szárítást jelent. Eredményeként a gyümölcs könnyű, roppanós lesz, ami nedvesség hatására gyorsan visszapuhul.

Hozzávalók:

220 g aprószemű zabpehely

140 g eritrit

4 tojás fehérje

4 evőkanál zsiradék (kókuszzsír, olaj, vaj is lehet)

2 evőkanál natúr kakaópor

2 marék dió

Tálaláskor:

liofilizált gyümölcsök (nálam most eper és goji bogyó)

cukormentes gyümölcsjoghurt

Elkészítése:

A hozzávalókat összekeverem a granolához a dió kivételével, ezt később adom majd hozzá.

A masszát miután alaposan összekevertem 180 fokra előmelegített sütőbe teszem és 10 percig sütöm, majd átforgatom az egészet, ilyenkor keletkeznek a helyes kisebb -nagyobb gombóckák, ekkor a diót is hozzáadom és még így sütöm 5 percig.  Ezzel a dió még illatosabb és aromásabb lesz, aki még fokozná ezt, akár az elején is hozzáadhatja.

Én szeretem ilyen rusztikusra hagyni, de akár szét is lehet törni az egészet, hogy apró darabos legyen.

Fontos, hogy amikor kiveszed a sütőből elképzelhető, hogy még egy kicsit puha, miután lehűlt ropogós lesz majd.

Ezúttal joghurttal és liofilizált gyümölcsökkel ettem.

Ismét egy olasz gasztrotéma következik, a korábbi cikkben már áradoztam a finom olasz sonkákról és sajtokról, nos ha ezt lehet fokozni, akkor ez az volt, ugyanis a múltkor bemutatott gasztro ékszerdobozka, a Budagyöngye bevásárlóközpontban található Bottega del Tartufo üzlet és a pilisvörösvári Stube étterem vezetői összedugták a fejüket és valami egészen szuper dolgot találtak ki.

Előzetesen annyit a pilisvörösvári Stube étteremről, hogy egy kis családias hangulatú étterem, elsősorban a helyieket célozva készítik ételeiket, a maguk elé támasztott célok viszont nem mindennapiak, egy budapesti belvárosi étterem is tanulhatna tőlük. Ilyenkor azt mondom, hogy szerencsés ember, aki minden nap itt ehet. 

Edinával és Zsófival beszélgettem, hogy miben mások, mint egy átlagos kisvárosi étterem. Nagy hangsúly van az alapanyagok beszerzésén, a marhahúsnál például nem szórakoznak, egy negyed marhát rendelnek közvetlenül a termelőtől, majd személyesen Ők bontják részeire, ugyanígy a többi húsáruból és zöldségből is a legjobb minőséget szerzik be. 

Ugyanígy gondolkoztak akkor így, amikor úgy döntöttek bővítenék a kínálatukat és az ehhez szükséges tudásukat is egy profitól tanulnák meg.

Szerettek volna újítani a pizzakínálaton, például szarvasgombás verziót is készíteni.

“Na de nem valami gyenge pasztát akartunk használni hozzá, a vendég meg majd úgyis elhiszi, hogy szarvas gombát eszik alapon megelégszik a közepes minőséggel, ami még csak hírből sem találkozott a különleges gombával, így rögtön az egyik nagyágyút kerestük meg a témában, így találkoztunk a Pasquale-lal és Noémivel.”

Balról jobbra a 3 chef – Matteo, Pasquale, Vito

Balról jobbra a csapat – Matteo, Zsófi, Pasquale, Roberta az EMMEDUE manufaktúra tulajdonosa, Vito, Edina

A múltkori cikkben arról nem írtam, hogy az üzletben kiemelkedően nagy a választék a prémium minőségű szarvasgombatermékekből, ennek majd szentelnék egy külön cikket.

Az ötletből végül egy jóval nagyobb feladat lett, nem kisebb cél tűztek ki, minthogy megtanulják az igazi olasz házi tészta készítését, hogy ezután a saját maguk által készített friss tésztával készülhessenek a tésztaételek. Ennek a megünnepléséhez pedig egy olyan bemutató készült, amihez személyesen az olasz nemzeti szakács versenycsapat Basilicata régiójának egyik chefje is ellátogatott.

3 olasz séf érkezett a déli Basilicata régióból, hogy minden tudását összerakva megalkossa a most következő menüsort. Vito Amato a versenycsapat tagja,  Pasquale Auterio a korábban említett Bottega del Tartufo olasz bolt tulajdonosa biztosította a legnemesebb alapanyagokat, köztük például a csodás EMMEDUE sonkákat és kolbászokat, végül Matteo külön azért jött, hogy az étterem szakácsának megtanítsa a tökéletes olasz tészta készítését.

Na de következzen akkor a menü, azt azért előre leszögezném, hogy nem a mai volt életem legdiétásabb napja, viszont tekintve, hogy régóta maximális módon betartom az előírtakat remekül vagyok, így ez a vacsora nem viselt meg. A desszertből azért inkább csak csipegettem.

ANTIPASTI – ELŐÉTEL

 Rozmaringos csicseriborsós bivalyrikotta krém ropogós lukán kolbásszal,

taralli (kekszféle) porral és édespaprikával

Lehetőségem volt bekukkantani a konyhára is, na ha eddig nem lett volna eléggé olasz a hangulat, akkor itt garantáltan azt volt, a 3 olasz chef magyarázott egymásnak és a magyar szakács fiúnak, aki ugyan olaszul nem beszélt, mégis teljesen egy hullámhosszon voltak. Tipikus kulisszák mögötti titkokat láthattam, Vito tényleg profi séfként viselkedett, ahogyan azt a filmekben is látjuk. Óriási élmény volt ezt látni és hallani.

PRIMI PIATTI – TÉSZTÁK

Tagliatelle borssal, édesköményes lukán EMMEDUE húsos raguval és érlelt caciocavalloval

Paccheri EMMEDUE tokaszalonnával, könnyű cukkini pesztóval és kockára vágott paradicsommal

Spaghetti alla chittara moliternoi juhsajttal és EMMEDUE sovány karaj csíkokkal

Tévedés ne essék, a három tésztaétel nem vagy-vagy alapon volt a menü része, mindenkinek szántak mindegyikből. Meg is kérdeztem Pasquale-tól, hogy ti mindig ennyit esztek? Azt mondta nem, ilyen keveset sose szoktak enni 🙂 Jesszus mamma mia! Akkor igaz a hír az olaszok tésztaevő kapacitásáról. Persze mindegyikből csak egy kevés volt az adagban, de így sem volt kevés, főleg, hogy a főétel majd ezután következett. Ha pontoznom kellene, akkor a csicseriborsós bivaly rikotta messze viszi a prímet, ez valami hihetetlen szuper volt. Én még ilyen ízeket nem éreztem. Mesés volt.

A rangsorban a következő a moliternoi juhsajttal és EMMEDUE sovány karaj csíkokkal készített spagetti volt. Azt hozzátenném, hogy erősen juhsajtfüggő vagyok, szívem szerint mindenbe tennék belőle. Nem volt túl sok a juhtúróból, csak egy kevés, hogy azt a kellemes aromáját érezni lehessen.

Az édesköményes húsos raguval készült tagliatelle a következő és nem azért a cukkini pesztos pancettás tészta zárja a sort, mert az nem ízlett, csak egyszerűen a többi étel nálam annyira bejött, hogy szegény tokaszalonna lemaradt egy kissé.

PIATO PRINCIPALE – FŐÉTEL

Most, hogy az ízlelőbimbóimat már kellőképpen felizgattam, jöhet az est sztárja, a szintén vidéki,

EMMEDUE malac szűzérmébe töltött tarja + szarvasgomba különlegesség,

burgonyával és édes paprikával

Vito chef szakértelmének köszönhetően a boldog vidéki EMMEDUE malacka hihetetlenül omlós és puha volt finom. Minden malac megérdemelné, hogy ilyen életet élhessen.

A Basilicata tartományt a régió Svájcának is szokták nevezni, nincsenek nagyobb gyárak a környéken, így a kiemelkedően tiszta levegőnek köszönhetően rendkívül jó adottságokkal rendelkezik mezőgazdasági és állattartási szempontból.

DOLCE- DESSZERT

Végül akkor beszéljünk a gyengémről, a desszertről,

Omlós körtés linzertészta kosárkák mandulás frangipánnal, vaníliakrémmel és

citromos-mentás erdei gyümölcsökkel 

Nagyon finom volt ez a desszert, meglepődtem, de nagyon jó ötletnek találom, hogy melegen tálalták, frissen, ahogy kisült. A frangipán egy mandulás krém, mely ezúttal csokoládés is volt. A linzertészta a finom vajtól szuper omlós volt. Pont ahogyan ez meg van írva az olasz desszert nagykönyv frangipános kosárka fejezeténél.

Köszönet a meghívásért a Bottega del Tartufo üzlet tulajdonosainak és sok sikert kívánok a Stube étteremnek a kezdeményezésükhöz, talán egyszer majd ismét ellátogatunk hozzájuk, hogy újra ilyen finomakat ehessünk.

Hétvégén vendégeket vártunk, kitaláltam, hogy mivel tavaly ilyenkor már medvehagyma szezon volt, akkor milyen jó lesz, ha a medvehagymatematikára húzom rá a menüt. 

És akkor jött a meglepetés, amikor rájöttem a piacon, hogy bizony most később van a medvehagymaszezon, mert szinte minden árustól azt a választ kaptam, hogy még hírét se hallották idén a medvehagymának. Már kezdtem feladni, amikor végül egy helyen sikerült venni, igaz arany árban van még, így csak egy csokorral, de megnyugodtam és boldog voltam. Újhagymával és póréhagymával egészítettem ki, így egy télbúcsúztató, tavaszváró hagymaleves lett belőle. 

A levesbetét pedig a mostani lelkesedésemre felfűzve gofri lett, mert mi már a levest is gofrival esszük. Természetesen ezúttal egy natúr, sós változat készült. Azt még meg kell jegyezni, hogy ez eredetileg nem is az én ötletem volt, hanem amikor kérdeztem, hogy na és mi legyen a levesbetét, sajtchips, vagy esetleg gnocchi, akkor az én férjem azonnal rávágta, hogy inkább legyen gofri, mert az olyan jó lesz. Hát jó, mondom akkor az lesz.

Hozzávalók a leveshez 4-6 főre:

1 nagy csokor medvehagyma

1 szál póréhagyma

4 szál újhagyma

100-150 g zellergumó (elhagyható)

2-3 gerezd fokhagyma

500 ml alaplé

sűrítéshez 1 evőkanál teljes kiőrlésű tönkölyliszt

250 ml tejszín

1 dl rozé bor

só, bors ízlés szerint

Gofrihoz (érdemes belőle két adagot készíteni ennyi leveshez):

1 db m-es tojás

4 evőkanál (kb. 40 g) barna rizsliszt

1 csipet só

1 csipet szódabikarbóna

kb. 1 dl növényi tej, hogy sűrűn folyó tésztát kapjunk (én mandulatejet használtam)

1 evőkanál folyékony kókuszzsír

Elkészítése:

A zöldségeket felaprítom és olajon megfuttatom a hagymákat a zellerkockákkal, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is. Pár perc kevergetés után felöntöm a borral, majd 2-3 perc után mehet hozzá az alaplé is. Puhára főzöm a zöldségeket, közben sózom, borsozom, majd felöntöm a tejszínnel és összeturmixolom.

A gofrihoz a hozzávalókat csomómentesre keverem, nem szükséges hozzá habverő, azzal az evőkanállal tökéletes, amivel amivel a lisztet kimértem. Mehet is a sütőbe, pár perc alatt elkészül. Egyszerre mindig egy adag gofritésztát keverek ki, mert így biztos, hogy mindig egyforma mennyiségű legyen a felhasznált tészta.

Nálunk nagyon nagy sikere volt a levesnek és a mellé kínált gofrinak is.

Három felejthetetlen órát tölthettem el a Bottega del Tartufo Delikátesz üzletben, ugyanis meghívást kaptam az üzlet tulajdonosaitól, Pasqueale és Noémi láttak vendégül. 

Ez a hely a Budagyöngye Bevásárlóközpont egyik gyöngyszeme, ahol annyi különlegességet talán az ember, hogy alig győzi csodálni.

Nem is egy, hanem két kis üzlet van egymás mellett az egyikben sajtokat, üveges finomságokat és a helyben készült specialitásokat lehet kóstolni, megvásárolni és akár ott helyben el is fogyaszthatjuk, közben Marco, ennek a mini vendéglátóhelynek a séfje szívesen beszélget velünk.

A másik üzletben találhatóak a sonkaféléket kínáló pult, olívaolajok és persze itt is találunk csomagolt különlegességeket is. Mi itt ültünk le Pasqualeval és Noémivel és csak hallgattuk és hallgattuk az olasz gasztronómiáról szóló érdekességeket. 

Az üzlet neve egyébként szarvasgombát jelent, talán ez az egyik legkülönlegesebb és az egyik legdrágább élelmiszer is, frissen 150 Ft/g áron kapható és kb. 18-22 g-os darabok szoktak lenni. Frissen kapni persze nem lehet mindig, csak amikor épp szezonja van. Az üveges szarvasgomba olajokat és egyéb szarvasgomba különlegességeket viszont egész évben megtaláljuk az üzletben. 

Észak- Olaszországban nagy hagyománya és kultúrája van a szarvasgomba fogyasztásnak, ez a régió igazán gazdag szarvasgomba termő vidék. Erre a szarvasgomba témára terveim szerint még visszatérek majd.

A hely egyik különlegessége, hogy az olasz régiók legjellemzőbb termékeit mutatja be, így a termékekből találhatunk többféle régióból való változatot is. Pasqueale pillanatok alatt mutatott három első ránézésre egyformának tűnő olajbogyót. Aztán megtudtam, hogy az egyik a déli Szicíliából származik, jellegzetesen mindig félbe van vágva, a másik Pugliából, a harmadik pedig Liguriából. Ízben, érettségben elég nagy különbség van közöttük. Én személy szerint a legjobban a fekete érett olajbogyót szeretem.

A régiók környezeti, éghajlati adottságai teljesen mások, így más típusú olajbogyókat termesztenek a különböző területeken. Olívaolajból és különféle krémekből, pasztákból is óriási a választék az üzletben.

Közben Marco, az üzlet séfje készített nekünk egy szép sonkatálat, szinte még meg se csodáltuk és eredeti, friss bivalymozzarella is érkezik végül egy olyan különlegesség, amiről eddig még nem is hallottam, paprika chips a neve. Ezen a képen baloldalán láthatjátok, az alsóbb képen pedig a csomagolását.

A sonkák valami mesések voltak, de arra majd mindjárt visszatérek, most ejtsünk pár szót erről a paprika chipsről. Basilicata régióból való, ez a rész Olaszország déli részén, Nápolytól még egy kicsit délebbre, már majdnem a csizma sarkánál található. 

A kiszárított paprikát olajban kisütik és így chipsként tálalják, ételeket is készítenek belőle, például a Strascinati con peperoni cruschi ételhez is használják. Ez egy tésztaétel, amiben fokhagyma, pirított kenyérkockák és egy kevés petrezselyem van, na és persze a paprika chips. Halételhez is használják, olyankor főtt burgonyával tálalják.

Most akkor következzen az olasz sonka kóstoló , balról jobbra haladva:

Amolyan vezetett kóstoltatás módjára haladtunk, mint ahogyan a boroknál szokás, meg kell adni a módját, meg így legalább többet is megtudhattam mindegyik fajtáról.

Ja és fontos, hogy már az illatából is éreztük, hogy ezek a levegőn szárított, érlelt sonkák, nem füstöltek, ahogyan azt a magyar parasztsonkánál, valamint a Fekete-erdei sonkánál megszokhattuk. Bevallom én jobban szeretem a szárított sonkát, mert annyira különleges illata és aromája van.

Sobre sata – enyhén borsos íze van, sertés combhúsból készül, jellegzetessége, hogy nem darált, hanem húskockákból áll, melyet enyhén préseltek, így lett ilyen lapos alakja.

Most következnek a kis csíkok, ez egy sovány karaj, hihetetlen, csak só és bors van benne, mégis valami elképesztően finom illata van, hogy már az is egy élmény, az íze pedig csodás. Kiélvezném még, de jön a következő finomság.

A nagyobb szeletek a tarja szeletek, ehhez már csípek egy darabka bivalymozzarellát is. Ezt tényleg nehéz szavakba önteni. Azt kell mondanom, hogy amíg nem kóstoltál bivalymozzarellát, akkor azt sürgősen pótold. Írd fel a bakancslistádra, vagy a karácsonyi kívánság listádra, mert ezt egyszerűen nem lehet kihagyni. Eddig is kóstoltam már olasz mozzarella sajtokat, de egyik sem volt olyan friss, hogy előző nap készült és másnap már az üzletben van, hiszen ilyesmire városi lányként elég ritkán van lehetőségem. Ebbe az üzletbe hetente kétszer is hoznak friss mozzarellát (kedden és pénteken), természetesen nem Olaszországból, hanem egy helyi termelőtől. 

Olasz tulajdonosok, olasz technológia alapján készítik, egyedül csak a fű az, ami nem olasz 🙂 Az pedig már csak természetes, hogy nem egy nagyüzemi termelésről van szó, nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. Amolyan boldog tehenek adják a tejet ehhez a mesés finomsághoz, az ember meg már sír gyönyörében annyira hihetetlenül jó.

Elhitetitek, hogy tényleg ennyire finom, hiszen nem áradoznék ennyit róla, ha nem lenne ilyen. Kicsit pofátlannak érzem, mert már harmadszorra nyúlok egy-egy darabkáért, ezek szerint ilyen gyorsan függővé lehet válni.

Kicsit elkalandoztam, a tarjától, szóval ez pont olyan, amilyennek lennie kell, finom, érlelt, nem túl zsíros. Mindkettőknek nagyon ízlett.

Folytatva a finom malacságok kóstolóját most a kolbász következik, mégpedig olyan, ami édesköménnyel van fűszerezve. Szeretem a mi magyar paprikás kolbászunkat is, de ez a natúr fűszerezésű kolbász valami egészen különleges. Pont annyira illatos és aromás, amennyire szükséges. Ritkán kóstoltam eddig édesköményes ételeket, de ennek hatására azt hiszem most megszerettem. Az olaszok ritkán csinálnak szendvicset belőle, hanem inkább ilyen lakomatálról csipegetnek mindenből egy keveset, esetleg apró falatkákat készítenek belőle és antipastiként fogyasztják.

Most jön az, ami általában nem szokott a kedvencem lenni, mert a szalonnafélékért nem rajongok, ezt tudhatjátok rólam, de fejlődésben vagyok, mert a vékony szelet bacont ropogósra sütve már szeretem. A pancettát, ezt a jellegzetes olasz, hasa alja szalonnát is megkóstoltam, finom, de nem tudom azt a rajongást kifejezni, mint az eddigiek iránt. Viszont tolmácsolom a mellettem ülő férj szavait: “fantasztikus volt, egy igazi ízorgia”, ami már csak azért is biztos, mert a szemem jobb sarkából láttam, hogy úgy csipegette a pancetta kockákat, mint más a pattogatott kukoricát a moziban. A lenti képen láthatjátok az egész pancettát, hogy milyen érdekesen tekeredik. 

Na és a végére hagytam a kedvencemet, a prosciutto crudot, hát rögtön szebbnek látom az életet, ha ilyesmivel találkozom. Benne van a munka, hiszen 16-18 hónapon át érlelik, nem kapkodják el 8 -10 hónapnál és különféle érlelés gyorsítók sincsenek természetesen hozzáadva, csak a só és némi fűszer. A sonkamester tűvel szurkálja a sonkát, így állapítja meg, mikor érett meg eléggé.

A sonka nemességét tükrözi a hajszálvékony szeletelés is. Mindig elérzékenyülök, amikor találok olyan éttermet, ahol egy nyelvet beszélünk a szakáccsal. Ezt az érlelt sonkát ugyanis vétek rásütni a pizzára, de én még azt sem bírom, ha túlságosan forró pizzára teszik rá, ugyanis olyankor megkeményedik.

A képen láthattok még néhány kocka keményebb sajtot, erről nem beszéltünk sokat, parmezán sajt, finom illata van, jellegzetes parmezán illat, imádom 🙂 . Mini pizzát is kóstoltunk, paradicsom na meg persze a bivaly mozzarella van rajta. Gondolhatjátok mennyire finom lehet az a finom tejes ízű mozzarella a pizzán, ahogy lágyan megolvadt. Létezik ebből a pizza tésztából teljes kiőrlésű változat is, zene füleimnek, így majd legközelebb azt kóstolom meg.

Köszönet Pasqualenak és Noéminek ezért a csodás kóstolóért, a mozzarella és a sonkák rabja lettem az biztos.

Olvashattátok az előző bejegyzésemben, hogy belga gofrival készültem a Konyhakiállításra, a Clatronic – Profi Cook – AEG óriás, kétszintes standján fogok gofrit sütni. Ez elég nagy kihívás volt, nem a süti elkészítése, hiszen azt többször teszteltem itthon, hanem az, hogy mindezt sok ember előtt mutassam meg. 

Le kellett birkóznom a lámpalázam, különben a remegő kezemből fogom kiejteni a tejszínhabot, zavaromban odaégetem a gofrit, vagy mondjuk édesítés helyett sót rakok a sütibe. Ja és ha ez még nem lenne elég, akkor ugye mindehhez illik beszélni is, különben a kutya se jön oda.

Amikor bevállaltam ezt a kétnapos programot nem gondoltam abba bele, hogy esetleg mikroportos hangosítást is kapok majd hozzá, ezt 1 nappal a program előtt megtudtam, így legalább egy éjszakán át páráztam emiatt.

Az már csak “hab a gofrin”, hogy a helyszínen derült ki, hogy élő közvetítés is lesz Facebook LIVE formában. Hát legyen gondoltam egyszer élünk, ha most nem próbálom ki, akkor soha. Annyit azért hozzátennék, hogy nem vagyok egy nagy előadóművész.

Amikor odaértünk a rendezvényre, és elmentünk a nagy színpad előtt és azon imádkozom, hogy ahol én leszek remélem egy jóval kisebb stand lesz, így limitált, hogy hány ember fér oda. Megnyugodtam, amikor megláttam, hogy ahhoz az óriásihoz képest “az én színpadom” jóval kisebb, de azért itt is rengeteg ember hömpölyög, sokan megállnak közben. Még van aki kérdez is az éppen futó bemutató kapcsán a séftől.

Rövid akklimatizálódás után elkezdtem kipakolni, előkészíteni a dolgokat, minden eszköz előkerült, elvileg semmi nem maradt otthon.

Rám kerül a mikroport, eddig jó gondoltam, de ahhoz, hogy működjön be is kell kapcsolni és beszélni bele. Egészen meglepődtem, amikor a mellettem álló lányhoz szóltam, hogy hol vannak a tányérok és a habverő. A fél csarnok odanézett és tudták, hogy keressük a tányérokat, meg a habverőt. Aztán valahogy innentől igazából megállt az idő, elkezdtem csinálni, amit itthon is, csak most kommentáltam, hogy mit és hogyan és miért úgy csinálok. Aztán néha cserélődött a közönség, ilyenkor újra elmondtam a belga gofri történetét, meg azt, hogy ez egy élesztős gyúrt tészta. Igazából ha jobban belegondolok, nagyon hamar elment az a 1,5 óra, ami a programra volt betervezve.

Néhány bakit azért megemlítenék, mint a filmek végére is bevágják a vicces, kicsit félresikerült jeleneteket.

A belga gofri sütő használatában addigra már kb. az ötödik alkalomnál tartottam úgy, hogy a kiállítás előtt 2 héttel kezdtem el a recepteket próbálgatni, átalakítani teljeskiőrlésűre. Ott a helyszínen mégse értettem, hogy miért nem tudom felnyitni a tetejét. 

Hát azért, mert a hátulján kerestem a nyitást – ez egy kicsit szőke nős jelenet volt.

Ezután jött, amikor a tejszínhabot vertem fel és megnyomtam azt a gombot, ami kioldja a habverő fejet a helyéről, ami így belepottyant a tejszínbe.

Na de a kedvencem most jön, szintén tejszínhabverés volt, amikor valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a habverőt a tálból, most nem a kioldós gombot nyomtam meg, mert az nem lett volna elég vicces, hanem beindítottama  habverőt, ami így szépen beterített engem tejszínhabbal. Szerencsére ez nem azon a napon volt, amikor élő közvetítés is készül, így csak a helyszíni nézők pukkadtak majd meg a nevetéstől, de aranyosak voltak, úgy nevettek, hogy én nem vettem észre.

Hát ilyen volt az én első nyilvános szereplésem Recept Guruként, gasztrobloggerként.

Mindenesetre köszönöm a lehetőséget a Clatronik, Profi Cook és az AEG márkákat bemutató stand szervezőinek.

Millió köszönet Kató Nikolettnek, aki a fotókat, a videókat és a Facebook LIVE közvetítést csinálta.

Ez a mini videó pedig maga a csoda 🙂