Recept Guru

A gofri kattanásom már tart egy ideje, egészen pontosan azóta, hogy beszereztem egy szuper gofrisütőt. Hazatérve már vacsorára készült is egy cukkinis verzió és már vagy két hete gofrin éltünk, amikor eszembe jutott, hogy itt a blogon még nem is mutattam meg. Roppant gyors recept, amiből gyakran reggelire sütöttem. Nem csak hétvégén, komolyan mondom, még a hétköznapi sietős reggelekbe is belefért. Na meg persze volt motiváció felkelni, így aztán minden gyorsabban ment. Ennek a gofrinak egy receptjét itt osztottam meg.

Aztán úgy alakult, hogy a gofrisütőm hazai forgalmazó céggel is egyeztetésbe kerültem, hiszen nagyon meg voltam elégedve a géppel. És itt folytatódik a történetem, ugyanis a Clatronic cég kiállít a Konyhakiállításon és mi lenne, ha ott a látogatóknak is megmutatnám, hogy milyen jó “gofri guru”-nak lenni. Így aztán arra gondoltam, hogy a gofrik nagyágyújával, a belga gofrival készülök.

Mit is érdemes tudni az igazi belga gofriról?

Korabeli feljegyzések szerint már a 10. században is készítettek gofrit, vagyis annak egy elődjét, a vaslapok között sült édes kenyértésztát. Ez akkor még sima felületű volt, rácsos megjelenése a 16. században jelent meg először. Kimondhatjuk, hogy talán ez volt ez egyik első street food, hiszen az utcai árusok is gyakran készítették, elsősorban vallási ünnepek alkalmával.

Rendkívül sokféle változata van, így találkozhatunk gaufre, wafel és Waffel elnevezésekkel is.

Én most egy élesztős változatot, a híres liege-i gofrit készítettem el. Valami csodásan finom.

Forrás: iStock

Itt jött a nagy feladat, hogy némi kompromisszummal elkészítsem az én diétabarát gofri változatomat.

A hétvégét így kísérletezgetéssel és receptfejlesztéssel töltöttem. Alapvetéseim, hogy cukor nem lehet benne, hiszen az mindenképp kizárandó. Ezután következik, hogy a liszt részét hogyan lehetne annyira módosítani, hogy élettanilag még jó legyen, tehát a finomliszt aránya ne legyen túl magas, viszont még kellőképpen finom legyen. Ez alapján fogadjátok sok szeretettel az én IR – barát belga gofri receptemet.

Hozzávalók (4-6 nagyobb db-hoz):

200 g liszt (50%-50% finomliszt és teljes kiőrlésű tönkölyliszt)

30 g vaj

40 g cukornak megfelelő édesítés (én eritritet használtam)

1 teáskanál vanília kivonat

4 g szárított élesztő

20 ml tejszín

3 g só

1 m-es méretű tojás

Díszítéshez:

250 ml habtejszín 

1 tasak habfixáló

200 g gyümölcs (vegyes erdei gyümölcsöt használtam)

1-2 teáskanál citromlé

50 g magas kakaótartalmú csokoládé

2 evőkanál cukornak megfelelő édesítőszer (én eritritet használtam)

Elkészítése:

A lisztet a sóval, az édesítővel és a szárított élesztővel összekeverem, majd hozzáadom az olvasztott vajat és a tejszínt is. Robotgéppel morzsásra keverem, majd hozzáadom a tojást is és összegyúrom. Kevés nedvesség kell bele, de mivel a tojás mérete eltérő lehet, amennyiben szükséges egy kevés tejszín még adható hozzá.

A tésztát fóliába csomagolom és egy éjszakán át pihentettem. Nem kell hűtőbe tenni.

Felmelegítem a gofrisütőt, közben a tésztát átgyúrom és 4, vagy 6 egyenlő részre osztom. Majd a sütőben pár perc alatt ropogósra sütöm. A sütőből kivéve rácsra teszem, itt hagyom hűlni pár percet. Ez azért fontos, mert így szellőzik, miközben hűl, így a külseje ropogós marad, nem puhul be.

A díszítéshez a tejszínt habbá verem, az erdei gyümölcs felét kiolvasztom, 10 ml vízzel  összeforralom, majd pürésítem, édesítem, hozzáadom a gyümölcs másik felét is és rövid ideig átmelegítem. Végül egy kevés citromlével ízesítem a langyosra hűlt gyümölcsöt.

A csokit felolvasztom, majd tasakba töltöm. A tejszínhabot habzsákba töltöm és  és tálaláskor a gofrit díszítem vele, majd mehet rá a csoki és a gyümölcs is.

Ezt a finomságot a Konyhakiállításon is bemutatom (szombat és vasárnap 15 órakor) a Clatronic és Proficook 12/A és 13/B jelű standján.

Gyere el, hogy személyesen is találkozhassunk.

Egy szerencsés nyertes megnyerhet egy páros belépőt a kiállításra.

Konyhakiállítás (2018. március 2-4.)

Papp László Budapest Sportaréna (1143 Budapest, Stefánia út 2.)

Részleteket a Facebook oldalamon találsz.

Valami gyors sütit akartam mára, mert nem volt idő most sokat pepecselni. Imádok morzsasütit készíteni, egyrészt azért, mert semmi különleges alapanyagra nincs szükség, gyorsan megvan, másrészt azért is mert valami őrületesen finom.

Kezdő háziasszonyok is bátran fogjanak hozzá, hiszen hihetetlenül egyszerű elkészíteni.

Morzsasüti, ami azt jelenti, hogy legálisan csúnyácska, lehet olyan ahogyan éppen sikerül. Nem kell nyújtani, meg sok időt tölteni azzal, hogy tökéletesen nézzen ki, hiszen pont az a lényege. Ez egy ilyen remek találmány.

Egy cseresznyés változatot már készítettem korábban, valamint volt egy hasonló almás, de nem az a klasszikus morzsasüti, mert itt összegyúrtam a tésztát teljesen.

Hozzávalók:

550-600 g meghámozott és felkockázott alma

1/2 tk fahéj

150 g zabliszt

60 g +5 g vaj

8 (4+4) evőkanál eritrit édesítőszer

Díszítés: porcukorhelyettesítő édesítőszer

cukormentes vaníliafagyi

Elkészítése: 

Az almát 4 evőkanál eritrittel és a fahéjjal összekeverem, majd a kivajazott tepsibe szórom.

A tészta hozzávalóit ujjbeggyel összegyúrom (ezt azt jelenti, hogy nem kell teljesen összegyúrni, csak morzsásra) és az almára szórom 200 fokom 20 percig sütöm, szükség szerint lehet még 5 percig hagyni, hogy ropogósabb legyen. Tálaláskor por alapú édesítővel megszórom.

Az extra vanília fagyi a szupertitkos fagyi raktáromból került elő, annyira jól sikerült a titokban tartás, hogy én is elfelejtettem, hogy még az ünnepekre vettük. 🙂 

Ugye mennyire egyszerű elkészíteni?

Azzal remélem mindenki egyetért velem, hogy desszertre szükség van. Nos amennyiben te is velem együtt ezen a véleményen vagy, akkor biztosan olyan mutatok majd, amit te is imádni fogsz. Kivétel persze az olvasóim azon része, akik netán nem szeretik a krémest. Amúgy én még olyan embert nem láttam. A krémest tuti, hogy mindenki szereti. 🙂

Van egy radikális megkülönböztető jellemzője a krémeseknek, ami azonnal eldönti, hogy szeretem, vagy sem. Ez mégpedig a krém állaga, textúrája. Nem bírom azokat a cukrászdai krémeseket, amiben a krémnek csúfolt sárga része pudingszerűen remeg. Úgyis mondhatnám, hogy  ha bemész egy cukrászdába nézd meg a krémest, ez ugyanis sok mindent elárul róla. Én a gyerekkoromban azt hittem, hogy szeretem a krémest, de igazán csak akkor szerettem meg, amikor megkóstoltam életem első, tejszínhabbal lazított verzióját. Ez valami szuper. Nem is, ez túl enyhe kifejezés. Ez a krémes a csúcsok csúcsa. 

A Szamos cukrászdákban is például ez a változat kapható. Ugye már nagyon megkívántad? Lecsúszna most egy ilyen finomság. Nos az a jó hírem van, hogy a most következő recept nekem ezt az élményt adja.

Forrás: Szeretem a Szamost Facebook oldal

Úgy kezdődött ez a történet, hogy tavaly év vége fele egyszer csak rájöttem, hogy nekem nincs gofrisütőm, pedig milyen jó lenne. Csomó szuper receptet tudnék vele megvalósítani, szuper reggeliket, finom uzsonnákat, vagy akár vacsorákat is.

Nem volt mit tenni beszereztem egy klasszikus készüléket és fő helyet kapott a konyhapulton. Megállapítottam ugyanis már régebben, hogy a legjobb, ha a gyakran használt eszközök kéznél vannak, így aztán még inkább gyakran használja az ember.

Kb két hete van meg ez a sütőm, az első receptet rögtön a vásárlás után készítettem el és azóta kb 10 alkalommal volt már gori valamilyen módon. Ezekről még nem számoltam be, a tészta gyors elkészítéséből következik, hogy általában amikor ez készül nincs időm és türelmem a fotózásra. 

A most következő képekkel se bajlódtam sokat, csak már úgy voltam vele, hogy én már annyira rákattantam, hogy nehogy már ezt ne osszam meg veletek.

Kétféle ízesítést készítettem hozzá, az első az a szuper gianduja krém, amivel egyszerűen nem tudunk betelni. Ez egy magas mogyoró tartalmú krém, hidrogénezett növényi zsír nélkül, a zsiradékot kakaóvaj adja benne. Ugye mennyire jó? Na és ez még nem minden, hiszen nem örömködnék ennyire, ha nem lenne cukormentes. De ugyebár az, így tényleg nagyon meg vagyunk vele elégedve.

Képzeljétek el, ahogy ez a fincsi krém a langyos gofrira szépen ráolvad, valami szuper élmény. Egy kevés tört mogyoróval szórtam még meg.

A másik ötletem pedig egy kis vanília fagyi, ugyanis van még itthon egy kevés a titkos készletemből. Az izgalmas csíkozás pedig egy saját készítésű almakaramell szósz. Ezt rostos almalé lassú főzésével sűrítem be ilyenre. Magában az almalében ugye nincs hozzáadott cukor, viszont a gyümölcscukor bizony benne van, ami karamellizálódik, attól lesz ilyen szép színe. Szóval igen, ez nem totál diétás, de mindkét gofrit feleztük, így nagyon keveset ettem ebből. És azt kell mondanom, hogy brutál finom volt ez is és a mogyorókrémes is. Összességében azt kell mondanom, hogy 51-49%-ra nálam a mogyorókrémes vitte az abszolút prímet.

Most pedig akkor jöjjön ez a rendkívül egyszerű recept.

A recept egy gofrihoz való mennyiséget tartalmazza, még pedig azért így írom, mert sokszor csak egy darabot készítek magamnak. Amikor most többet sütöttem, akkor is külön kevertem ki a tésztát, hogy a mennyiségek biztosan azonosak legyenek.

Hozzávalók:

1 db m-es tojás

4 evőkanál (kb. 40 g) barna rizsliszt)

1 evőkanál eritrit

1 csipet só

1 csipet szódabikarbóna

kb. 1 dl növényi tej, hogy sűrűn folyó tésztát kapjunk (én mandulatejet használtam)

1 evőkanál folyékony kókuszzsír

Elkészítése:

A hozzávalókat csomómentesre keverem, nem szükséges hozzá habverő, azzal az evőkanállal tökéletes, amivel amivel a lisztet kimértem. Mehet is a sütőbe, pár perc alatt elkészül.

Ennyi, most látom, hogy ennyire rövid receptet még sose írtam.

Na ezért ennyire szuper ez a gofrisütő, na meg persze jó a recept is, aminek az alapjait Iklódi Dóritól, a Wonder Food Wonder blogerétől kölcsönöztem, ezt a receptet módosítottam egy kicsit.

Nekem kicsit kisebb a sütőm, így a fenti, módosított recept vált be hozzá a legjobban.

Még tavaly, évbúcsúztatóul látogattunk el egy hamburgeres helyre, aminek a weboldala már otthon annyira szórakoztató volt, hogy ennyi időt talán még sose töltöttem el étlap böngészésével. Azonban annyival nem lehet elintézni hogy egy hamburgeres hely, ugyanis egyrészt nem csak hamburgerek vannak, másrészt sokak régi kedvenc filmjére épül a hely neve, stílusa is. Ez pedig nem más, mint a Dallas film. 

Belépve a helyre azt látjuk, hogy rengetegen vannak, szuperjó illat van és jó a hangulat. Pincérek jönnek mennek, nagy a pörgés. Aztán hipp-hopp felszabadult egy hely, amit ki is néztünk, leültünk, pár perc múlva már ott is volt a kedves pincérhölgy.

Persze aki igazán nyeregbe szeretné érezni magát, az választhatja a bárpult melletti nyereg üléseket is.

Az étlap természetesen előételekkel, levesekkel, salátákkal kezdődik, mint minden jó helyen, aztán kicsit komolyabbra fordul, amikor már jönnek az amerikai előételek, aztán a steakeknél érezzük, hogy itt jó dolgok fognak történni. Igazából lehet, hogy csak azért érezzük ezt ennyire extrának, mert sok hely csak jónak akar tűnni, de aztán gyorsan kiderül, hogy nem az. Az étlap sokat elárul az adott helyről, és ebben az étlapban annyi munka van, hogy ezek után csak finomat ehetünk.

Következnek a hamburgerek és a hozzá választható bucik. Itt is látszik, hogy nem kispályások, retro klasszikus bucin kívül szénhidrátszegény, gluténmentes és teljes kiőrlésű is van. Ettől a teljes kiőrlésű opciótól teljesen odáig voltam, a fájó pont az egészben, hogy a nagy cowboy hangulatban végül elfelejtettem jelezni, hogy ezzel kérem a hamburgeremet, így klasszikusban érkezett, a helyzetet azért mentette, hogy a szuper Dallas steak burgonyát édesburgonyára cseréltem, így főként azt ettem a hamburgerhúshoz.

Na de itt még nincs vége az extráknak, mert az igazi nagy durranás még most következik. A Dallas étterem nem maradhat fúrótorony nélkül, hiszen hogy is törhetne fel az olaj az étterem melletti benzinkútnál nélküle. 🙂

Érkeznek az ételek, igen, jól látod, az igazán nagy cowboyoknak, akik keresik a kihívásokat a fúrótorony burgert ajánlják. Természetesen nem fogyott el, nem is csoda, egy családi adagot is kitesz.

3 db 200 g-os marhahúspogácsa, 1 szelet tarja, hagyma, cheedar, mozzarella, saláta, uborka,
hagyma, paradicsom, majonézes-tormás mártás és bacon. A Dallas burgonyát ebben az esetben is lecseréltük édesburgonyára, nem mintha lenne jelentősége a köretnek egy ilyen halom hamburger mellett. Egyébként jobban is szeretjük az édesburgonyát.

Az én normál méretű sajtburgerem szinte eltűnik mellette.

Szuper jól éreztük magunkat és nagyon finomat ettünk.

Még biztosan visszamegyünk,

mert néhány szimpatikus finomság megkóstolására már nem volt kapacitásunk

A Dallas étterem elérhetőségeit itt találod:

www.dallasetterem.hu

1037 Budapest, Zay utca 5.

70/779-6520; dallasetterem@dallasetterem.hu

Vasárnap – Csütörtök: 11:00 – 23:00, Péntek – Szombat: 11:00 – 24:00

Ez a mákos guba torta még december 24-re készült, igen, a karácsonyi ünnepi menü egyik desszertje volt. Tényleg elkészült, hiszen Facebookon és Instagram oldalamon is láthattátok. A receptre viszont a nagy rokonlátogatás miatt most jut időm. Sebaj, annyira szuperfinom, hogy én szerintem évközben is elkészítem majd. Nem biztos, hogy pont ezt a receptet, ezt a mákos verziót ezután is meghagyom karácsonyra, de egy módosított verzióját majd évközben is láthatjátok.

Szóval előnyei, ami miatt szerintem neked is a kedvenced lesz:

• gyorsan elkészíthető
• nem kényes recept, így bártan lehet variálni mindenféle diéták szerint
• könnyen kezelhető és szépen tálalható
• a vendégek is odáig lesznek majd

Hozzávalók 8 szeletes változathoz:

660 ml tej (én mandulatejet használtam)

130 g cukornak megfelelő édesítőszer –>Én eritritet használtam

2 tojás sárgája

167 g mák

fél vanília rúd kikapart magjai

7 kifli (saját készítésű teljes kiőrlésű kiflit használtam)

1 citrom héja (kezeletlen héjú)

1 narancs héja (kezeletlen héjú)

Vaníliasodóhoz:

1 csomag vaníliás pudingpor (Nyírfacukor

500 + 200 ml tej (mandula tejet használtam)

Fagylaltos tálaláshoz:

szeletenként 1-1 gombóc vanília fagyi, nálam természetesen cukormentes

cukormentes sárgabaracklekvár (saját készítésű)

Elkészítése:

A kiflit felkockázom és rászórom a mákot. A tejet az édesítővel, a vaníliával és a ciprusok héjával felforralom. A felforralt tej 3/4 részét ráöntöm a kiflire. A maradék tejet langyosra hűtöm és belekeverem a tojássárgáját és ezt is a kiflis keverékre öntöm, az egészet összedolgozom, majd a formaelválasztó spray-vel befújt formába öntöm a keveréket. 170 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm.

A vanília sodóhoz elkészítem a pudingot az 500 ml tejjel, majd hagyom hűlni. Amikor hideg, hozzáöntöm a 200 ml tejet is és rúdmixerrel simára mixelem. Azért hidegen adom hozzá a második adagot, mert így marad később is folyékony a sodó.

Aztán eszembe jutott még valami. Mi lenne ha egy kis vanília fagyival tenném még különlegesebbé ezt a desszertet, így készült egy ilyen verzió is.

Odáig vagyok az ötlettől, hogy a kis medencéket ebben az esetben baracklekvárral kentem ki. Nem töltöttem meg, hanem a falát kentem át a lekvárral, ennyi is elég volt, de persze aki kért még megbolondíthatta még több lekvárral. Valami elképesztően csodás volt.

A karácsonyi menü tervezésekor eszembe jutott, hogy még gyerekkoromban a Mama mindig borlevest készített gyűszűfánkkal, amikor mentünk. Mekkora ötlet gondoltam, hogy akkor most kipróbálom. Ezt a receptet választottam,  persze a cukor helyett édesítőszert használtam.

Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, csak arra kell figyelni, hogy a leves besűrűsödéséig folyamatosan keverni kell, hogy egyenletesen sűrűsödjön, ne főjön meg a tojás benne.

Tejszíncserével könnyen módosítható laktózmentesre, vagy akár növényi tejszínt használva tejmentesre is.

Hozzávalók:

A leveshez:

4 db tojássárgája

2 dl tejszín

4 dl fehérbor (minőségi száraz fehérbort használtam)

4 ek eritrit

tengeri só

1 teáskanál vanília kivonat

1/4 db citrom héja

A habhoz:

1 db tojásfehérje

só

1/4 tk őrölt fahéj

1 tk olaj

Elkészítése:

A tojásfehérjét kemény habbá verem egy csipet sóval és fahéjjal. Egy lapostányért folpackal becsomagolom és megkenem olajjal. Egy evőkanállal kiadagolom a habot a tányérra úgy, hogy ne érjenek össze. Még szebb lesz, ha fagylaltos kanállal készíted, de az én kanalammal nem sikerült szép gombócokat formálni, így maradtam az evőkanálnál. Mikrohullámú sütőben fél percig főzöm 600 watton. 

A tojások sárgáját a tejszínnel habosra keverem, majd félreteszem. 1 dl vizet felforralok a borral, az édesítővel és 1 csipet sóval. Áttöltöm egy fém tálba, majd forró vízgőz fölé teszem. Fontos, hogy a fém tál ne érjen bele a vízbe.  Hozzákeverem a tojássárgájával elkevert tejszínt és habverővel való folyamatos keverés mellett besűrítem, belereszelem a citrom héját is.

Különleges, könnyű leves lett belőle. Nekünk nagyon tetszett.

Elkészült végre az ünnepi menüterv, vagyis az, hogy mik lesznek már rég körvonalazódtak, de most jutottam el odáig, hogy véglegesítsük egyrészt, másrészt már a megvalósítás is elkezdődött.

Bevezetésként annyit mondanék, hogy én még soha nem főztem karácsonykor. Sütiket ugye mindig csináltam, de a karácsonyi ebédek és vacsorák soha nem nálunk voltak. Tehát idén először nálunk lesz a Szenteste, Tibi családja jön hozzánk.

A család alapvetően húsos beállítottságú, szeretjük a klasszikus fogásokat, de egy-két különlegesség azért mindig bekúszik és sikere szokott lenni.

A fogásoknál igyekeztem figyelni arra, hogy kiadós legyen, de aki diétásabban étkezik, az is találjon finomságokat.

Érkezéskor saját készítésű cukormentes Baileys-el valamint házi kókusztejből készített likőrrel fogadjuk a vendégeket. 

Hogy legyen ami felszívja a likőröket hideg előétellel készülünk, melyek a Gyulai jóvóoltából szarvas kolbász, szarvas szalámi, valamint marha szalámi falatkák lesznek. Mutatok egy korábbi előételt, most nem teljesen így fog kinézni, majd mutatom a képeket. Ez a korábbi szarvaskolbászos poszt volt, itt nézheted meg.

Meleg előétellel folytatjuk, amennyiben lesz kapacitásom a holnapi napba ezt is valamikor megcsinálni. Szaloncukor tortellini lesz. Még pedig úgy fog kinézni, mint a lenti képen, csak akkor levesbetétet csináltam, ezúttal füstölt makréla krémmel töltöm meg és fokhagymás fűszervajban forgatom meg.

Ezt követően a levesek jönnek majd, ami halászlé lesz, ezt apósom készíti, Ő a passzírozott, tiszai típusú verziót készíti, amiben haltej és ikra is szokott lenni.

Én pedig borlevest készítek, régen a Mama karácsonykor mindig ilyen levest készített. Ő gyűszű fánkkal kínálta, én most a levesbetétet fahéjas tojáshabra cserélem. Ezt a receptet készítem és a kép is innen van.

Főételnek parajos töltött pisztráng lesz, valamint juhtúrós krémmel töltött sertéscombrolád, ezekről sajnos nincs receptem, improvizálni fogok. Keresek azért pár képet, hogy szerintem kb. hogy néz majd ki. 

Köreteknek hagymás tört burgonya (Tibi családjában a sztár köret), valamint grillezett zöldségek lesznek.

Kép: ottisfozblog.wordpress.com

kép: szemiramisz.blogspot.hu

Most pedig jöjjenek a desszertek:

A zserbót idén is én készítettem, már kb, 4 éve van így. A csokis tetejét pedig egy szuper kis mintával tettem karácsonyivá, az úgynevezett csokifóliával, vagy transzferfóliával, amiből ezúttal sikerült fenyőmintásat venni. A receptjét itt találod, idén annyit módosítottam, hogy a dió mennyiségét 50 dkg-ról 60 dkg-ra, míg a lekvár mennyiségét 650 g-ról 700 g-ra növeltem.

A transzferfólia miatt most elengedtem a ganache-al való leöntést, mert kitudja, lehet, hogya tejszínes cucc nem úgy működik a fóliánál. A csokit hihetetlenül jól sikerült temperálnom, gyönyörű ényes lett a teteje 🙂

A mákos guba szintén családi kedvenc, minden évben van, de persze én csavartam most rajta egyet és Zila tortaformában készítettem el. A mákos guba medencékbe pedig vaníliasodót öntök, vagy vanília fagyival kínálom. Amennyiben ezt elkészítenéd, annyi jó tanácsom van, hogy a 12 szeletes formához való receptet átszámoltam 8 szeletesnek, de így is kicsit több lett, így elég akár 7 szeletes mennyiséggel is számolnod. Itt a videót is megnézheted.

Azt hiszem ennyi lesz a kínálat. Remélem jól sikerül majd a terv és mindenki talál a fogára való finomságokat. Hamarosan jövök a konkrét receptekkel és képekkel.

Békés, finom falatokban gazdag ünnepeket kívánok nektek! Igyekezzetek betartani a diétátokat ilyenkor is, kisebb lazítás azért belefér. 🙂