Recept Guru

A panna cotta gyakori vendég nálunk, viszont szinte minden alkalommal valami újat találok ki. Itt találod az összes változatot, amiket eddig készítettem. Most a korábban megszokott tejszín helyett mandulatejből készítettem, ezért kicsit lazább szerkezetű lett. Emiatt persze nem tettem bele több zselatint, hiszen ez így finom. Még abban is különbözik, hogy általában pohárban tálalom, most pedig a formából tányérra borítottam ki, na és persze a jellegzetes ízét adó tökmag olajat és morzsát is tettem bele, majd ezzel díszítettem a tányért is.

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

250 ml mandula tej

5 g zselatin

egy kb. 1 cm-es vaníliarúd (ha nincs, akkor aroma)

1 ek. cukornak megfelelő édesítőszer

3 evőkanál tökmag durvára darálva és néhány egész szem

1 evőkanál tökmagolaj (Vidék Szíve tökmagolajat használtam)

Elkészítése:

A zselatint egy pici vízben feloldom (kb. fél dl), a mandulatejet forróra (nem kell forrásban lennie) melegítem a vaníliával és hozzáadom a zselatin és elkeverem benne az édesítőt és a durvára tört tökmagot és a tökmagolajat is, majd poharakba töltöm és hűtőbe teszem pihentetni, 4-6 óra szükséges a teljes dermedésig.

Hogy miért lett külön réteg a tökmag és az olaj? Erre én is utólag jöttem rá, mert eredetileg elkevertem benne, de a mag nehezebb, ezért az leülepedett, az olaj pedig könnyebb, az pedig feljött a tetejére. A formáról ki van borítva, ezért van most a tökmagos rész felül.

*A cikket a Vidék Szíve tökmagolaj gyártója támogatta

Mint azt biztosan ti is tudjátok a reggeli a nap (egyik) legfontosabb étkezése, nem lehet azt mondani, hogy a legfontosabb, hiszen a nap folyamán a kiegyensúlyozott étkezés nagyon fontos ahhoz, hogy kellő energiánk legyen. Egy viszont biztos, ha a reggelire egészséges és tápláló falatokat eszünk akkor már sokkal jobban indul a napunk.

A reggeli étkezés kapcsán viszont az is fontos, hogy a hétköznapi reggeli sietős reggeliket kompenzáljuk néha egy ráérősebb, beszélgetős alkalmakkal. Nekem erre inkább hétvégén van lehetőségem, de mindig is irigyeltem azokat, akik megtehetik, hogy 8-9 körül kényelmesen megreggeliznek, majd 10 órakor indul a napjuk. Ilyenkor jó dolog akár elmenni egy reggelizőhelyre. Bevallom nálunk Zuglóban nincs sok ilyen hely, inkább a belvárosban szaporodnak a trendi reggelizőhelyek. Így voltak ezzel az óbudai Csillaghegy lakosai egészen addig, míg meg nem nyílt a Csillaghegyi Megálló. Könnyű megjegyezni, hogy hol van a hely, ugyanis egészen pontosan a Csillaghegy HÉV megállónál található. Persze nem csak helyben fogyasztás esetén lehet érkezni, hiszen a HÉV-re várva beszaladhatunk egy finom szendvicsért, kávéért is.

Egy ráérős szombaton mi is ellátogattunk erre a helyre egy igazán ráérős, kényelmes, beszélgetős reggelire. Kóstoltunk, nézelődtünk, igazán jól éreztük magunkat. És közben a hely egyik tulajdonosával, Dorottyával beszélgettünk az indulásról, meg hogy miben más ez a hely, mint sok másik.

Még egy pár szót a reggeliről…

A tápláló, kiegyensúlyozott reggeli mindenkinek fontos, de manapság sajnos annyi különféle allergiával, intoleranciával küzdenek az emberek, hogy ez egy cseppet sem elhanyagolható szempont. Ezt Dorottyáék is felismerték, így itt a különféle allergiával, intoleranciával küzdők is találnak reggeli finomságokat, mert gluténmentes, laktózmentes, tejmentes, cukormentes, valamint vegán termékek is elérhetőek.

Dorottyának, az üzlet egyik tulajdonosának az inzulinrezisztencia miatt fontos, hogy milyen péksüteményt fogyaszt, valamint a többi szénhidrátot hogyan válogatja össze. 

Mit kóstoltunk?

Arról biztosítalak, hogy ezúttal kicsit kiadósabbra sikerült ez a reggeli, ugyanis a kencéket végig kóstoltuk, egyik finomabb volt, mint a másik. Retro kolbászkrém, tojáskrém, kétféle halkrém, töpörtyűkrém, körözött és a pikáns fetakrém, na és persze a padlizsánkrém.

A lenti képen látható libamájas croissant-t is leteszteltük, amiben izgalmas lilahagymalekvár is volt, hiszen annyira összepasszolnak. A végén pedig egy helyi különlegességhez is szerencsénk volt, a nyers vegán tallér, amiben 70%-os perui kakaó, gojibogyó, kesudió és dió is van.  A kakaó fair trade organikus gazdaságból származik.

Alapanyagok forrása

A tulajdonosok egyik fő célkitűzése a hellyel szemben a fenntarthatóság, így pl az alapanyagok nagy részét olyan kistermelőktől szerzik be, akik kis családi vállalkozások, úgy készítik a termékeiket, mintha a saját családjukat lepnék meg vele.  Úgy is lehet mondani, hogy ez egy nagy család.  A pékáru például egyrészt a Pipacs pékségből érkezik, ami igazi kovászolt, bioliszttel készített kézműves kenyeret jelent. A másik  nem mindennapi pékáru beszállító a Mandelbrot Pilisborosjenőről. Olyan croissant és kakaós csiga van a pultban, hogy csak na. Itt még nem áll meg a történet, csakúgy kapkodom a fejem. A friss tejtermékek (helyben fogyasztásra és elvitelre is) egy mátrai Maszlik családi kistermelőtől érkeznek, ahol a tehenek stresszmentes környezetben, friss legelőn legelhetnek. És még hosszú a sor, hogy mennyi minden van, amiben oda lehet figyelni és ez által jobbat adni.

Fenntarthatóság

Mitől lehet fenntartható egy reggeliző hely?  Az alapanyag beszerzésen túl például abban is, hogy a kollégáknak vasárnapra szabadságot biztosít, mert fontos a család. Vasárnap nincs nyitva a hely, lehetne nagy forgalmat generálni, de a tulajdonosoknak fontos, hogy az üzletben kiszolgáló kollégák a hétvégén kipihenhessék magukat, a szombat délig tartó nyitva tartás után irány a pihenés, majd újult erővel hétfőn nyit ismét a hely.

Hogy ezen kívül még mi minden törekvését tartalmazza a fenntartható kávézó minősítés, azt ezen az ábrán láthatod.

Környezetvédelem

Az eddig leírtak alapján szinte magától érthető, hogy egy olyan cégnél, ahol ennyire előtérben van a minőség, a tudatosság és a munkatársakhoz való empatikus hozzáállás, a környezetvédelem is fontos. Kérheted a kávédat Huskee bögrébe is, melyet a kávétermés eddig hulladékként kezelt héjából készítenek.

A napokban Szigligeten voltunk, felmentünk a várba, utána gondoltuk megjutalmazzuk magunkat a vár alatt található adalékanyagmentes fagyizóban egy gombócossal. Cukormentes fagyi nem volt, így én kihagytam, csak belekóstoltam a férj dupla finomságába, egy pisztácia és egy sós tökmag. Pisztácia mindig az első választott, a tökmag meg olyan, hogy azt nem lehetett otthagyni.

Hazatérve jött az ötlet, hogy elkészítem az én saját cukormentes tökmagparfé verziómat. Mindenkit bátorítanék, aki rajong a pikáns ízekért, egyáltalán nem bonyolult, nem is tart órákig az elkészítése. Persze a fagyasztóban való pihenés azért nem két perc, de addig mi is ráértünk pihenni éjszaka. Másnapra pedig készen is volt a finomság. Annyit megjegyeznék, hogy ez parfé, nem fagylalt, viszont fagyigép nélkül ezt azért egyszerűbb elkészíteni. Most pedig megosztom veletek, hogy mit a titkos recept.

Hozzávalók 6 személyre:

4 db m-es tojás sárgája

80 g cukornak megfelelő édesítő

300 ml tej

300 ml tejszín (30 %-os habtejszín)

tökmagolaj, úgy érzésre, kb 4 evőkanál + a díszítéshez egy kevés – Én Vidék Szíve tökmagolajat használtam

3 evőkanál tökmag

Elkészítése:

A tojássárgáját az édesítővel vízgőz felett habverővel habosra keverem. Egészen sűrű folyós, habos krémet kell kapni. A keveréshez üveg, vagy fém tálat válassz, mert az átmelegszik annyira, hogy közben a tojás pasztörizálódjon. 

Most hozzáadom a tejet és továbbra is vízgőz felett keverem, amíg besűrűsödik , leveszem a vízgőzről és hagyom, hogy lehűljön. Belekeverem a tökmagolajat és a száraz serpenyőben sóval lepirított, durvára darált tökmag 2/3 részét is hozzákeverem.  A tejszínt közben habbá verem, majd nagy íves mozdulatokkal a tejszínhabba keverem a krémet.

Egy tálba öntöm a parfé alapot, majd fagyasztóba teszem, minimum 4 órán át fagyasztom. Választhatsz 1 adagos poharakat is, amik bírják a fagyasztást, én most egy műanyag tálba tettem és szeleteltem, mintha torta lenne.

Tálaláskor a maradék tökmaggal megszórtam és egy kevés tökmagolajat locsoltam rá.

*Köszönet a támogatásért a Vidék Szíve tökmagolajat és tökmagot gyártó kistermelőnek.

A napokban ajándékba kaptam néhány kacsatojást. Hát igen, azt hiszem érdemes elgondolkoznom azon, hogy van aki virágot kap, vagy csokit, én meg kacsatojást. A viccet félre téve amúgy egy csere-bere ügyletem volt, ugyanis egy régi, úgynevezett kék csíkos tányér iránt érdeklődött az egyik csoportban egy anyuka, mert náluk eltört ebből a fajtából az utolsó darab és az édesanyja hiányolja. Így van ez, amikor ennyire megszeretünk egy tárgyat, ami másnak lehet, hogy nem sokat jelent, de aki évek óta használta, számára felbecsülhetetlen az értéke. Miután megtudta, hogy nekünk pont volt valahonnan egy ilyen tányérunk, azonnal jött, hogy akkor Ő elvinné. Mindenképpen szerette volna meghálálni, hogy ilyen kincset kaphatott. Kérdezte, minek örülnék igazán?

Társasházban élő lányként ilyenkor mindig azt kérdezem nincs valami házi? Hát jól gondoltam, ugyanis olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy saját veteményesük, kertjük van. A kacsát pedig csak azért tartják, mert amolyan bio kártevő irtó, ugyanis sok kártevőt megeszik, melyek egyébként tönkre tennék a növényeket.

A tojás pedig csak extra grátisz ezen felül. Hát így lett nekem kacsatojásom Zuglóban, a második emeleten. 🙂

És ha már ilyen különlegességhez jutottam hozzá, utánanéztem, hogy miben is különbözik a kacsatojás a tyúktojástól.

Két szembetűnő különbség rögtön a mérete, mert valamivel nagyobb a kacsatojás (a tyúktojás, ami volt otthon bolti M-es méret volt). Na meg persze a színe, mert a kacsatojás fehér színű, nem is klasszikus hófehér, inkább egy kicsit szürkésebb annál. Amúgy a tyúktojásból is létezik fehér színű, húsvét környékén kerül a boltokba, piacokba minden évben, hiszen sokkal szebb színe lesz a festett tojásnak, ha nem a világosbarna a kiinduló szín, hanem a hófehér.

Arról már remélem mindenki tud, hogy a korábbi tévhittel ellentétben tojást enni jó dolog, egészséges, sok értékes tápanyagot tartalmaz. Nem ettől lesz magas a koleszterinszinted. Napi 2 db tojás elfogyasztása teljesen rendben van, amúgy meg az anyatejen kívül a tojás az egyetlen teljes értékű étel. Na persze ne akarjon senki csak tojáson élni, mert hosszú távon az biztos nem lenne jó, mindenesetre nem kell félni a tojástól az biztos.

Na de nézzük meg, hogy beltartalmi értékben miben különbözik a két tojás?

Tekintve, hogy a kacsatojás kicsivel nagyobb, így valamivel több fehérje található benne, a kacsatojásban ez kb. 9 g, míg a tyúkban 6 g. Több benne a sokat dicsért omega 3 szuper zsiradék is, mely segít legyőzni a szervezetünkben zajló gyulladásos folyamatokat (ebbe most nem megyek bele, a lényeg, hogy az omega 3 és 6 arányát kell javítani általában mindenkinek, általában omega 6-ból viszünk be túl sokat).

A D vitamin kapcsán is a kacsák nyertek, ami szintén pozitív, ami a kiegyensúlyozott vércukor szint, illetve a csontok egészsége szempontjából is fontos.

Több benne a kalória, a zsír és a koleszterin (130 kcal, 9 g, 600 mg), míg a tyúktojásban (70 kcal, 5 g, 186 mg) van. Ettől nem kell azért megijedni, persze nem kell óriási mennyiségben fogyasztani, inkább alkalmanként, különlegességként.

A szakemberek azért kellő óvatosságot javasolnak, ugyanis kacsatojás esetén gyakrabban fordulhat elő fertőzés, ezért sem lehet hivatalosan a kacsatojást értékesíteni. Azt felhasználás előtt alaposan meg kell mosni, majd kellő hőkezelést követően fogyasztani. (megjegyzem, ennek én is csak most jártam utána)

A hétvégi barackbefőzés megkoronázásaként egy szuper barackos sütit készítettem. Az a jó benne, hogy egyszerű elkészíteni, mégis mesésen finom. Én gluténmentesen csináltam, egyedül a tésztája volt necces, hogy sikerül e, nem kell nyújtani, így nem volt vele gond.

A sült mandulakrém, ami a frangipán lényege pedig egy igazi különlegesség. Mindig is a vajat pártoltam, de ebbe tényleg az kell, margarinnal, vagy kókuszzsírral, valamint egyéb zsírokkal nem lesz olyan, nem javaslom.

És sárgabarackot használtam hozzá, de remekül működik az apróbb szemű kajszibarackkal és érdemes kipróbálni például nektarinnal, esetleg őszibarackkal is. Szóval ez megint egy univerzális recept lehet, amibe mindig idénygyümölcsöt tehetünk.

Hozzávalók:

a tésztához:

125 g barna rizsliszt

80 g hideg vaj

30 g cukornak megfelelő édesítőszer (én Inka Sweet Stevia 4x-et használtam)

1 csipet só

1 tojás

2-3 ek. sárgabaracklekvár

a sült mandulakrémhez:

100 g darált mandula

10 g barna rizsliszt

100 g puha vaj

100 g cukornak megfelelő édesítőszer (én Inka Sweet Stevia 4x-et használtam)

1 csipet só

2 tojás

a tetejére 4 db nagyobb szem sárgabarack

Díszítéshez:

porcukorhelyettesítő, 1 marék szeletelt mandula

Elkészítése:

A tésztához összegyúrom a vajat a liszttel morzsásra, majd hozzáadom az édesítőt, a sót és a tojást is. A tésztát sütőpapírral bélelt tortaformába teszem, majd egyenletesen elosztom és enyhén lenyomkodom. 180 fokon kb 10-12 perc alatt megsütöm.

Közben elkészítem a krémet a puha vajat habosra keverem a tojásokkal és az édesítővel, majd hozzáadom a lisztet, a darált mandulát és a sót is. A kihúlt tésztát megkenem a lekvárral, majd jöhet rá a krém, melyet egyenletesen eloszlatok rajta, elhelyezem rajta a felezett barackokat, majd beteszem sülni, 180 fokon 25-30 perc alatt elkészül.

Tálaláskor enyhén megszórom porcukor helyettesítővel és szeletelt mandulával.

Lehet mellé még vaníliafagyit, esetleg extra lekvárt kínálni, egy finom kávé mellé remek uzsonna.

A modern nyugati táplálkozás, az iparosodás sok újdonságot hozott a gasztronómiában, ha csak 40-50 évre visszatekintünk ma már egészen mást eszünk, de még a megmaradt ételek egy része is jelentősen átalakult. Elsősorban a feldolgozott, csomagolt termékekre gondolok. Ez nagyon kényelmes és sok könnyebbséget is hozott az életünkbe. Ennek a sok szuper finomságnak azonban árnyoldala is van, nem is kell messzire menni, ha csak megnézed, hogy a környezetedben mennyi ételintoleranciás ismerős van, vagy ha megnézed, hogy ma Magyarországon mennyire nagy és elterjedt probléma a túlsúly, a cukorbetegség, vagy annak az előszobája az inzulinrezisztencia. Na és az autoimmun betegségek számának folyamatos emelkedése, melyet még nem gondolunk annyira tragikusnak.

Valahol egészen mélyen van a probléma, talán olvastál már róla, mert jelenleg számos kutatási eredményt osztottak már meg a mikrobiom, azaz a bélrendszerünk bakteriális flórájának fontosságával. Ameddig a tudósok eljutottak a kutatásokkal, hogy immunrendszerünk 90%-a bélflóránk, azaz a testünkben lévő mikrobiom állapotától függ. A patogén, azaz káros baktériumok például olyan jelet küldenek az agyunkba, hogy édes, cukros finomságokra van szükségünk, így könnyen rá lehet kattanni a legfinomabb süteményre, fagylaltra, vagy más nassolni valóra. Ennek az ellensúlyozása az egyik feladata a jótékony baktériumflórának. Erről a pozitív oldalról, valamint ennek a megerősítéséről fogok most nagy – nagy okosságokat megosztani. Ezeket persze nem én találtam ki, sőt nagyon régóta létező módszerek, csak a modernizációval és a kényelmes városi életünkkel megfeledkeztünk ezekről.

Azt biztosan tudod, hogy az erjesztett tejtermékekben, pl. a joghurtban és a kefirben élő baktériumok vannak. Na persze jó értelemben vett baktériumok, merthogy a bélrendszerünkben kb. 2 kg baktérium van, melynek jelentős része jótékony hatású, gondoskodnak arról, hogy minden rendben működjön a szervezetedben, megvédenek a fertőzésektől. Az biztosan nem újdonság már számodra, hogy ha az orvos antibiotikumot ír fel, akkor a gyógyszer szedésével párhuzamosan, valamint azt követően probiotikumos készítményekkel ajánlott/szükséges támogatni a bélflórádat. Gyógyszerre persze sok esetben tényleg szükség van, csak arra kellene figyelnünk, hogy utána helyreállítsunk az egyensúlyt.

Sok mindent tudunk már erről az óriási rendszerről, de még óriási munka vár a tudósokra a témában, mindig marad újabb felfedezni/kutatni való.  A feladatunk tehát az, hogy ezt a kényes egyensúlyt megőrizzük. Egyébként a bőrödnek is van egy hasonló mikrobiom flórája, melyet megfelelő, nem túl agresszív kozmetikumok használatával tudsz megőrizni.

Arról azonban kevés szó esik, hogy milyen élelmiszerek károsíthatják ezt az egyensúlyt, sajnos ide tartoznak a finomított szénhidrátok, mint például a cukor, a finomliszt, a dohányzás, az alkohol mértéktelen fogyasztása, meg persze a gyorséttermi ételek és alapvetően az a sok készítmény, melyek a tartósítószerektől, az állományjavítókig, egyéb adalékanyagokat is tartalmaznak.

Nézzünk például néhány alapvető élelmiszert, melyekkel helyreállíthatjuk az egyensúlyt, ráadásul mind könnyen beszerezhető, nem méregdrága tengerentúli szuperfoodokról van szó.

A kenyér – Miért van annyi gluténérzékeny napjainkban? 

Az iparosodással és a városiasodással sokkal több kenyeret rövidebb idő alatt kellett előállítania a pékeknek. A hagyományosan kovászolt kenyérnek idő kell, míg megkel a kenyér, ez lehet 36 – 72 óra is. Ezzel ellentétben az élesztővel ez mindössze 30-40 perc.

A kovásznak viszont az apró kis lyukacskák kialakításán kívül komoly szerepe is van, ugyanis gyakorlatilag fermentálódik, azaz természetes módon előemésztődik a glutén a lisztben, ez az élesztős kenyér esetében nem történik meg. Nem megyek ebbe most jobban bele, de az tény, hogy ez a terület is jelentősen átalakult. Ja és persze a gabonanemesítéseknek köszönhetően a mai búzaliszt már jelentősebb több glutént tartalmaz, mint egy 100 évvel ezelőtti változat. (Ez egy kimeríthetetlen téma, visszatérek majd ezzel kapcsolatban.)

Pipacs pékség – kovászolt kenyerek

Kapirgáló boldog csirke, legelésző tehenek – Mi a helyzet ma?

Létezik ma még kapirgáló csirke, meg boldogan legelésző tehén? Gondoljuk végig hányan élünk Magyarországon, mennyi tehénre és legelőre lenne szükség, ha mindenki csak naponta 3 dl tejet és 5 dkg sajtot eszik. Hogyan élnek a csirkék? Manapság nagyon ritka, hogy az előbb említett boldog kapirgáló csirkéből készíthessük a rántott csirkecombot, igazi zöldön nevelt csirke tojását ehessük, olyan tejet ihassunk, amit friss legelőn legelészett tehén adott. A valóság az, hogy ezek az állatok kis helyen élnek, mert így gazdaságosabb és hogy a kis területre összezárt állat ne legyen beteg megelőző gyógyszeres kezelést kapnak, ami sajnos nem ürül ki teljes mértékben az állatok húsából, mire mi azt megvásároljuk. Ebből adódóan rendszeresen antibiotikumot viszünk be a szervezetünkbe. (Nem megyek most jobban bele, de hamarosan írok róla.)

Savanyú káposzta, kovászos uborka, fermentált zöldségek – Klasszikus savanyúságok

Amikor régen még nem volt hűtőszekrény meg üveges savanyúságot előállító termelőüzem se, akkor is ettek savanyúságot az emberek, mégpedig hagyományosan erjesztve, fermentálva. A fermentálás tudománya egy csodálatos dolog, csak só és a zöldség kell hozzá, esetleg némi tiszta víz. A természet már innen teszi a dolgát, ugyanis légmentes környezetben a jótékony baktériumok elszaporodnak a zöldségben, és az általuk termelt tejsav biztosítja, hogy hosszabb ideig elálljanak, így ez egy természetes tartósítási eljárás. majd ezzel a tartósítással tovább elállnak. Arról nem is beszélve mennyi hasznos pre- és probiotikumot tartalmaznak. Régen nem tudtak természetesen erre tudományos magyarázatot az emberek, csupán csak tudták, hogy szükségük van rá.

Kocsonya – porcos csontleves – Miért is fontos a kollagén?

Én a kocsonyát nem szeretem, valahogy nem tudok megbarátkozni azzal a hideg, remegő izével, viszont a húslevest nagyon szeretem. Anyukám és nagymamáim házias vasárnapi leveséért rajongok. Nem véletlen alakult ki ez a hagyomány, ugyanis a finomságán túl egy ilyen leves sok hasznos aminosavat, tápanyagot tartalmaz. Régen hosszan, lassú tűzön főzték a levest, amit rendszeresen fogyasztottak is. A mai vasárnapi 4-6 óra alatt elkészített változat helyett 24-36 órán át főtt, sok porcot, belsőséget tartalmazó levesből a lassú főzés alatt kioldódik a kollagén, ez jót tesz az ízületeknek, a bélrendszerünket belülről kibéleli, fontos ásványi anyagokkal tölti fel szervezetünket. 

Na de mindezt a tudományt mégis honnan lehet megtanulni? Manapság nem nagyon van olyan családtag, ismerős, aki ezt a nagy gyakorlati tudást át tudná adni nekünk. Így hát érdemes személyesen utánajárni ennek.

Én is így tettem, így jutottam el Müller Ildi Fermentáló kurzusára, ahol a házi savanyúság készítési praktikáin túl szó esett még a terápiás leves készítéséről is, valamint a ghí, azaz a tisztított vaj készítését is megismerhettem. Mindezt persze komoly tudományos előadás előzte meg, hogy az is megértse a folyamatot, aki még nem ásta bele magát ebbe a témakörbe. 

Köszönöm Ildinek a sok tudást, mely nélküle biztosan nem ment volna. Igyekszem beépíteni a mindennapi életünkbe.

Biztosan sokan hallottatok már a quinoáról és biztosan sokan kóstoltátok is. Itthon ugyan viszonylag még újdonságnak számít, pedig a hazai bioboltok is már évek óta tartják ez a szuper egészséges alapanyagot. Én magam is többször fogyasztottam már étteremben, azonban itthon most először készítettem el.

A quinoa, vagy magyarul rizsparéj az Andokban, Peru, Bolívia, Ecuador, Kolumbia és Chile területén őshonos. Egészen az inkák koráig visszavezethető, ugyanis már akkor is termesztették, fogyasztották. Nem tartozik hivatalosan a gabonafélékhez, pedig mi olyan módon fogyasztjuk, hiszen remek alternatívája például a rizsnek. Rendszertanilag a cékla, spenót és az amaránthoz áll közeli rokonságban.

Miért annyira különleges?

Teljes értékű fehérjeforrás, ami azt jelenti, hogy mind a 9 aminosavat tartalmazza, melyeket a szervezetünk nem tudja előállítani, ezért élelmiszerrel kell azt bevinni. Már 1955-ben szuper élelmiszernek nevezték a növényt, igazán felkapottá mégis csak később vált, hozzánk pedig kb. 10 éve érkezett meg.

“Bár egyetlen élelmiszer sem tartalmazza önmaga a létfenntartáshoz szükséges összes tápanyagot,

a quinoa olyan közel jár hozzá, mint semmilyen más növény vagy állat.” 

Magas a rosttartalma, ezen belül az oldódó rostok a vércukor szintünk egyensúlyban tartásáért felelősek (alacsony glikémiás index), csökkentik a koleszterinszintünket és teltségérzetet keltenek, míg a nem oldódó rostok az emésztésünkben a jótékony baktériumflóránk fenntartásában segítenek. Másik nagy előnye pedig, hogy gluténmentes, így cöliákiások, lisztérzékenyek, vagy akiknek más okból kell kerülni a glutént is fogyaszthatják.

Na de van még valami, amiben élen jár a quinoa, valami über finom dolgokat lehet belőle készíteni. Annyira finomat, hogy még az én férjem is odáig volt a most következő ételért. Ezért gondoltam is, hogy veletek is megosztom.

Elkészítésével kapcsolatban egy lényeges mozzanat van, a magokat szaponin réteg védi a kórokozóktól, melynek keserű íze van, ha nem távolítjuk el, ezért főzés előtt a magokat alaposan át kell mosni. Elkészítése ezután már igazán gyerekjáték.

Quinoa piláf 2 főre:

100 g quinoa

1 csésze zöldborsó

1 csésze kukorica

1 fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

Elkészítése:

A quinoát egy szűrőben alaposan átmosom. Amennyiben túl nagyok a lyukak a szűrőn érdemes egy kendővel kimélelni, mert az aprócska kis magok könnyen átjuthatnak a szűrőn. Kár lenne érte, hiszen tényleg egy kincs minden szeme.

A quinoát felteszem főni kétszeres mennyiségű vízben, egy kis kanál sóval fedő alatt. Az elején elég egyszer megkeverni, utána időnként érdemes néha keverni rajta egyet. 15-18 perc elteltével elkészült, amikor elszívta a vizet.

Egy serpenyőben olajon üvegesre párolom a szálakra vágott hagymát, majd hozzáadom a borsót, a kukoricát és a fokhagymát is. Összefőzöm, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a quinoát.

Ezúttal mi csevappal és avokádóval fogyasztottuk, de egyébként akár magában is elég tápláló lehet.

A tejberizsről nem olyan régen  csak az iskolai menzán kóstolt változat jutott eszembe, ami  mindig kakaóporral volt megszórva. Nincsen vele semmi gond, de ebből több kreatív ötletet nem lehet kihozni. Aztán egyre gyakrabban találkozom a török gyors éttermek sült tejberizs ajánlatával. Még mindig nem mondanám, hogy különösebben izgalmas dologról lenne szó. Na és akkor itt jön a képbe a kókusztejberizs, melyet a mangószeletek a tetején tesznek még izgalmasabbá. Próbálkoztam már hasonlóval korábban, sőt egy thai étteremben kóstoltam is ezt a kombót, ott persze nem cukormentes változat volt.

Most pedig elkészítettem a saját verziómat itthon barna rizzsel és az Inka Sweet Stevia édesítőszerrel, melyet több mint egy éve használok és eddig minden területen szuperül teljesített. Nagyon jó, hogy más sztívia alapú édesítőszerhez képest ennek nincs mellékíze. Remek recept, mert maradék, már kifőtt rizsből is elkészíthető, szóval szuper maradékfelhasználó ötlet.

Hozzávalók:

125 g főtt barna rizs

100 g cukornak megfelelő édesítőszer (én INKA SWEET STEVIA 4x-et használtam)

3 dl kókusztej

1 db kezeletlen héjú citrom héja

1/4 vaníliarúd kikapart magjai, vagy 1 mokkáskanál vanília aroma

1 csipet só

2 db mangó meghámozva, felszeletelve 

Elkészítése:

A barna rizsből használhatsz normál zacskós változatot, vagy főzőtasakosat is. Én amikor ezt először késztettem éppen főzőtasakos volt otthon, ezért annak a súlyát írtam, de természetesen nincs annyira kőbe vésve, lehet egy picivel több, vagy kevesebb.

A kész főtt rizst felteszem főzni közepes fokozaton a kókusztejjel és a vaníliarúd kikapart magjaival, közben időnként kevergetem. Félidőben hozzáadom a citrom héját is. Akkor készült el, amikor a tej nagy részét beszívta a rizs és sűrű rizottószerű állaga van. Vigyázz, ne főzd túl!

Én a langyosra hűlt tejberizst hideg mangószeletekkel tálalom. Nálunk nagyon nagy sikere volt, másnap a maradék tejberizst reggelire ettük, természetesen akkor gyümölcs nélkül, egy kis fahéjjal.

• A cikk az Inka Sweet Stevia támogatásával valósult meg, köszönet érte.