Recept Guru

A nasi ügy nálam folyamatosan visszatérő téma, mégpedig azért mert jobban jár az ember, ha tart magánál mindig valami harapnivalót kis étkezésekhez, vagy ha egy program esetleg jobban elhúzódna. Az ilyen sós és édes ropogtatni valókból már komoly választék van az üzletekben, azért azoknál sok esetben valami kompromisszum szükséges, meg persze nagyságrendekkel barátibb áron készíthetjük el otthon.

A mostani finomság azért is rendkívül sikeres, mert a férjnek is nagyon ízlik, pedig Ő sok esetben nem annyira rajong a mentes dolgokért. Azért ebből, valamint persze a blogon található receptek nagy részéből látszik, hogy egészségesből is lehet olyat csinálni, ami még azoknak is ízlik, akik először kóstolnak ilyesmit.

Hozzávalók egy adaghoz:

50 g barnarizsliszt

50 kölesliszt

20 g tökmag (Vidék Szíve tökmagot használtam)

20 g napraforgómag

20 g szezámmag

1 mokkáskanál só

1 dl víz

0,5 dl olívaolaj

Elkészítése:

Összekeverem a liszteket, valamint a szezámmagot és a napraforgómagot, mehet hozzá a só, az olaj és a víz is. A masszát kiterítem egy sütőpapírral bélelt nagy tepsibe (nekem ilyen méretű a tepsim cm x cm), majd még egy réteg sütőpapírt teszek rá és kézzel elegyengetem, hogy a tészta egyenletesen elterüljön. Egy pizzavágóval téglalap alakúra felvágom, majd megszórom a tökmaggal, kicsit a tökmagot belenyomkodom a tésztába, hogy sütés után ne potyogjon le. A tésztát azért sütés előtt vágom fel, mert így szabályos szeleteket lehet kapni. Amennyiben sütés után darabolod, akkor inkább törni lehet. A tökmagot pedig azért nem kevertem bele a tésztába, mivel ezeknek a magoknak nagyobb a méretük, szintén akadályoznák a szabályos szeletek készítését.

Végül 160 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütöm. Azért érdemes figyelni közben, mert könnyen túlsülhet.

Tipp: gyorsan elkészül és legalább ilyen gyorsan el is fogy, ezért szerintem érdemes legalább dupla adagot készíteni belőle.

• A cikket a Vidék szíve tökmagtermékeket gyártó cég támogatta.

Az inka kultúra az egyik legősibb kultúrák közé tartozik, a több ezer éves quechua (kecsua) nép a mai napig őrzi a ősi indián hagyományokat. Az utóbbi években Amerikában és Nyugat-Európában rendkívül népszerűek lettek a perui éttermek, hiszen a világ egyik legegészségesebb konyhája. Köszönhető mindez azoknak az alapanyagoknak, melyek természetesen védik egészségünket. Ilyenek például a halak, a a magas antioxidáns tartalmú édesburgonya és avokádó, vagy például a quinoa.

Tito Dinával, az Inka Grill Bisztróban találkoztam, beszélgettünk a perui gasztronómiáról, a helyiek szokásairól, életéről. Dina szülei még a 80-as évek elején érkeztek Magyarországra, hogy itt telepedjenek le és megvalósíthassák azt, amit megálmodtak. Édesapja Carlos az étterem üzleti részével foglalkozik, édesanyja, Milagros pedig a menü kialakításól kezdve az étterem napi életében is aktívan részt vesz, ugyanis a nagymamától tanult receptek alapján készíti az ételeket. Igazán autentikus perui ízeket kóstolhattunk, ugyanis az alapanyagok jelentős része Peruból érkezik, például az inka vörös kukoricából készült üdítőhöz, valamint a híres citromos pácolt hal mellé kínált pirított fehér kukorica is. Egyik fő alapanyag a perui sárga paprika (aji amarillo), melyet főként őrölve, fűszerként használnak.

Peru óriási ország, annyira nagy, hogy mind az öt éghajlat megtalálható, ez alapján természetesen teljesen más az élet 2-3000 m magasan, mint az alacsonyabban fekvő városokban, vagy az Egyenlítő környékén található esőerdőkben, végül a tengerparton is.

A hegyekben állattenyésztéssel foglalkoznak az emberek, láma és birkahúst esznek főként, valamint alpakkát tartanak, a bundája rendkívül értékes, az egyik legdrágább és legmelegebb szövet készül belőle. A tengerparton pedig rengeteg halat fogyasztanak.

Nagyon messze van tőlünk, ez magával hordja azt, hogy sok különleges, még sosem látott alapanyagot lehet kóstolni. Vannak olyan napjainkra alapvetőnek számító élelmiszerek, melyeket Peruból hozták Európában anno a hódító európaiak. A több mint 2000 féle burgonyából legjobb esetben is mi 4-5 félét ismerünk. Peruban kiváló minőségű csokoládé és kávé terem. Azt még régről tudom, hogy a kakaónak például kifejezetten jót tesz, ha magasföldi területeken termelik. Igazi prémium csokoládé készül az itteni kakaóbabokból. A perui kávé népszerűségét pedig biztosan ti is ismeritek. Nem mentünk bele a részletekbe, de az biztos, hogy sok múlik a termesztésen, a szüretelésen, na meg persze a pörkölés minőségén is. Az étterem sok különlegességet használ, melyeket jó eséllyel még életünkben sosem kóstoltunk, a kínálat Peruból mutat egy kis ízelítőt. A papa ala huancaina egy perui sárga paprikakrémes burgonyaétel főtt tojással, sajttal és olívabogyóval. A causa limena-t meg is kóstoltuk, perui sárga burgonya püré sárga paprikával ízesítve, csirkével és főtt tojással, valamint lime levével ízesítve. Különlegesség az anticucho, ami marhaszív nyárs, a hódítók idejében betelepített az afrikai rabszolgák étele volt. 

Peru gasztronómiája az inka hagyományos ételek mellett rendkívül sokszínű, hatottak rá a spanyol, az olasz, valamint a keleti konyha is. Kevesen tudják, hogy Peruban elég sok japán él, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Peru előző miniszterelnöke a japán Alberto Fujimori volt. Így nem ritka, hogy keleties stílusban elkészített marhahúst, csirkés rizses ételt, tofut is találunk az étlapon.

A ceviche clásico a híres citromban pácolt tengeri hal, édesburgonyával, lilahagymával és a híres cancha kukoricával.

Van egy különösen extrém alapanyag, ami nem része a menünek, ugyanis még Peruban is óvatosak vele az emberek, ez a sült tengeri malac, igazi kuriózumnak számít. Bevallom nagy mellénnyel érkeztünk az étterembe, hogy ezt biztosan megkóstoljuk majd, de miután Dina említette, hogy ez egy eléggé megosztó étel, Ő maga is csak a nagymamája által készített verzióból kóstol, nem sajnáltam már annyira, hogy itt most nem tudtam megkóstolni. 

A marha hátszínt (lomo saltado)még mindenképpen meg kell említeni, valami mesés volt, ilyen finomat talán még sose ettem, erre szokták mondani, hogy nem elég a jó alapanyag, a jó recept, az elkészítés, kell valami több. Ennek a kis családi étteremnek a hangulata és szinte érződik, hogy aki készítette a szívét-lelkét belerakta.. A családtagok úgy készítik az ételeket, mintha saját maguknak főznének.

Desszertet is kóstoltunk, mégpedig az édesburgonyából és tökvelőből készített fánkot (picarones), amihez fügéből és perui nádcukorból (chancaca) készült karamellszósz is járt. Ez nem az a diétás kategória, de megérte megkóstolni. Még az eredeti recept szerint készül, ahogyan a nagymama a Lima városában lévő piacon sütötte és árulta, Milagros pedig  ez alapján készíti a mai napig.

Ugyan az igazi meleg még nem érkezett meg, egy fagyihoz azért már elég jó idő van. Itt az eperszezon, ezért nem tudtam kihagyni ezt a hűsítő finomságot. 
Érdemes nektek is kipróbálni. Új ötlet volt most, hogy nem csak icepop formában, hanem bonbonformába is töltöttem, így egy falatnyi hűsítő bonbonként is működik.
Mivel pillanatok alatt elkészül és csak eper és joghurt kell hozzá, na meg persze egy jó édesítőszer. Én Inka Sweet Stevia4x édesítőszert használtam, amit már több mint egy éve használok sütéshez és a kávéhoz is. Igazán meg vagyok vele elégedve, próbáljátok ki ti is bátran. Akár kóstoló csomagot is kérhettek, csak írjatok az elérhetőségeikre és postázzák nektek pár napon belül.

Hozzávalók:

2 dl joghurt (én kókuszjoghurtot használtam, így tejmentes is lett a desszert)

150 g eper

100 g cukornak megfelelő édesítő (én Inka Sweet Stevia 4x édesítőt használtam)

Elkészítése:

Roppant egyszerű, elronthatatlan, hiszen mindössze ennyi az egész: a joghurtba keverem az édesítőt, majd a megmosott és kicsumázott epret, végül rúdmixerrel az egészet pürésítem. Ezt követően formákba töltöm, majd mehet a fagyasztóba. Kb. 6 órát kell számolni míg megfagy, innentől kezdve bármikor elővehető, amikor csak megkívánod. Túl sokáig azért nem érdemes fagyasztva sem tárolni, mondjuk ezzel még nálunk sose volt gond. 1-2 hónap alatt érdemes elfogyasztani.

Próbáljátok ki, ha kedvetek van hozzá kísérletezgessetek ti is más gyümölcsökkel is.

*A bejegyzés az Inka Sweet Stevia támogatásával valósult meg.

A mostani cikkben egy tippet osztok meg veletek, amit vétek lenne nem megosztani, hiszen valami mesésen különleges ez az ízvariáció. Azt tudjátok, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok a legfinomabbak, most sem lesz ez másképp, hiszen mindössze 3 percbe telik az összeállítása.
Talán receptnek sem lehet nevezni, inkább tuti tippnek hívnám.
A kiindulás az, hogy az édes ízek mellé sok esetben jól passzolnak a sós dolgok. Gondolj csak bele az édes-sós karamell sikerébe, vagy például a mogyoróvaj népszerűségébe, amihez sokszor csokit, vagy lekvárt társítunk.

Most egy nyári fagylaltötlet következik, talán nem is kell hozzá semmit vásárolnod, hiszen csak vaníliafagyi, tökmagolaj és tökmag szükséges hozzá. Mióta rajongunk a tökmagért nálunk biztosan van itthon mindig, fagyi pedig mindig van itthon, ha beüt a jó idő.

Hozzávalók:

vaníliafagyi, adagonként 2-3 gombóccal számolhatsz (én cukormentes vaníliafagyit használtam)

tökmagolaj adagonként 2 evőkanál (a Vidék szíve tökmagolajat használtam)

tökmag száraz serpenyőben megpirítva (kb. 3 evőkanálnyi)

leheletnyi só – használhatsz só őrlőt

Elkészítése:

A száraz serpenyőben megpirított tökmag felét mozsárban, vagy aprítóban durvára töröm, majd kiadagolom a fagyit, egy kevés tökmagolajjal meglocsolom, majd megszórom a pirított tökmag morzsával és az egész tökmagokkal, végül a só őrlővel egy kevéske sót szórok a tetejére.

El is készült a finomság 🙂

Gyerekkoromban volt szerencsém nyáron vidéken a nagyszülőknél nyaralni, ahol házi kacsa, csibe és minden más jó dolog volt, ami a falusi állattartással jár. Így ehettem falusi, igazi zölden nevelt csirke tojását is. Nem is akárhogyan, én mentem ki érte sokszor a baromfiudvarba.

Felnőttként nagyvárosban, egy lakás második emeletén lakva már nincs lehetőségem mindehhez, pedig mostanra értettem meg igazán, hogy akkoriban ez milyen nagy érték is volt. Szerencsére vannak olyan vállalkozó kedvű kreatív vidékiek, akik ugyanígy gondolkoznak és lehetőségük is van arra, hogy tegyenek lépéseket azzal kapcsolatban, hogy a városokba is eljusson a tanyasi csirke, tojás, vagy akár sertés hús is.

Sok esetben viszont azt veszem észre, hogy a tanyasinak nevezett csomagolt, hipermarketben elérhető csirke, vagy az ilyen olyan mentes tojás kapcsán azért ha jobban utána mennénk annak, hogy milyen körülmények között él pontosan az a csirke, amelyik azt az ilyen-olyan mentes tojást tojja, akkor azért nem lennénk maradéktalanul boldogok. A bio tojás például nagyon jó, hiszen a tyúkok nem kapnak olyan tápot, meg adalékokat, melyek károsak lehetnek a szervezetünkre. Ez a szabvány viszont nem határozza meg a tyúkok életkörülményeit, így inkább ez is csak félmegoldás.

Van viszont egy olyan ötlet, amiben nem jön létre naggyá nőtt szervezet, ahol sokkal fontosabbak az emberi értékek a tyúkneveléssel foglalkozó családoknál. Kifejezetten kis családi gazdaságok hozzák létre azokat a kis szervezeteket, melyek valóban házi javakat állítanak elő. Ők maguk is ezt fogyasztják, gyermekeiknek is ezt adják. És ez nem is fog változni, sose lesz multiszervezet, így marad fenntartható.

Egy ilyen szerveződés a YouTyúk is, amit a napokban egy sajtótájékoztató keretében ismertem meg. Az a lényege, hogy hazai családi gazdaságoktól származó friss, szabad tartású tojást visz a vevőinek.  A YouTyúk egy webshop felületen összehozza a tojásokat a vásárlókkal, vagyis inkább a tyúkokat és az ő tojásaikat a vásárlókkal, ugyanis rendeléskor kiválaszthatom, hogy melyik család tyúkjaitól szeretném a tojásokat kapni. Ez aztán a menő dolog. Budapesten számtalan ponton átvehető a rendelés, hogy kényelmes legyen, hazafele beugrok a friss tojásért.

Ez így fenntartható, azaz sokáig működőképes a rendszer így. 

Arról még nem írtam, hogy azon túl, hogy a kis családok zöldet, meg tiszta gabonát adnak a tyúkoknak nem alkalmaznak semmiféle nagyipari adalékanyagot, hogy például a tojás sárgább, több, vagy esetleg nagyobb legyen. Nem vagyok szakértője a témának, hogy a boltban vásárolt és az állami szabályozás szerint 0, 1, 2, vagy 3-as kezdő számmal jelzett tojások esetében pontosan milyen anyagok kerülnek felhasználásra, az azonban biztos, hogy a szám azt jelzi, hogy milyen körülmények között él az a tyúk, amelyik a tojást tojta.

A YouTyúk tojások 1-es kategóriás tojások, azaz szabad tartásúak, ami azt jelenti, hogy a nap folyamán a lehető legtöbb időt töltenek szabad levegőn, ahol van helyük bőven kapirgálni és az ólban is bőségesen van helyük, hogy kényelmes, komfortos legyen számukra. 

Az bizonyított, hogy a jobb körülmények között tartott állatok által előállított alapanyagok jobb minőségűek lesznek. Ez érvényes a húsra, a tojásra, vagy ahogyan korábban írtam a tejre is. Svájcban például nagyon komoly gondot fordítanak a tehenek életkörülményeire, napközben a csodás gyógynövényes legelőn legelnek sok esetben 2000 m magasan, majd estére egy igazán tágas és komfortos istállóba térnek haza. Valami hasonló szuper dologban van részük itthon a YouTyúkoknak is, csak persze ők nem járnak ki legelni, nekik házhoz jönnek a csipegetni, kapirgálni való falatok.

Ezt pedig nem lehet üzletszerű hozzáállással csinálni, ezt a szellemiséget képviseli a YouTyúk.

Az sajtóreggelin a sok érdekes információn túl természetesen ettünk is, nem is akármit, természetesen YouTyúk rántottát, mesés szarvasgomba szeletekkel a tetején. A szarvasgomba sem a boltból érkezett, hiszen Farkas Szilvia szarvasgombász hozta, melyet személyesen gyűjtött két kiképzett kutyájával az erdőből. Egy mesés rántottához dukál egy békebeli kenyér is, mely már szinte mesébe illő volt a Sárika családi pékség kovászolt kenyerével. Még sose hallottam senkit a kovászolt kenyérről ennyit mesélni, tetszett, igazán élvezetes volt. 

Szomjoltásra pedig üvegben kínált BUBIS vizet ittunk, természetesen volt NEM BUBIS változat is. A tiszta forrásvíz, üvegpalackba zárva, ennyire egyszerű. Nagyon jól csúszott a finom falatokra. 

És mindezek után levezetésként a Grapoila cég különleges olajaiba mártogattuk a kenyérkockáinkat. Dió- és tökmagolajat kóstoltam már, nagyon finomak. Viszont most kóstoltam először szőlőmagolajat, valamint a szinte hihetetlen paprika-magolajat is.

Köszönöm a meghívást ehhez a felejthetetlen fenntartható reggeliért.

A sajtóreggeli helyszíne Iklódi Dóri és Hack Barnabás különleges rendezvényhelyszíne, az Ételműhely gasztrostúdió volt. Szuper ez a hely rendezvényekre, vagy akár gasztro fotózásokhoz is, hiszen a gyönyörű kerámiák, textilek és hátterek is használhatóak a kompozíciók összeállításához.

Amikor megkérdezem, hogy ki enne egy kis lasagnét, akkor valószínűleg 10 emberből 9 azt mondja, hogy jöhet. Az egy kivétel pedig valószínűleg születésétől kezdődően nem szereti, vagy éppen most van túl egy kiadós lasagne partin.

A lényeg azonban a részletekben rejtőzik, vannak alapvetések, amiket mindig betartok, ezektől lesz számomra jó egy igazi lasagne.
Persze lehet mondani, hogy “Ahány ház, annyi szokás”, biztosan van, aki másképp készíti.

• gazdag húsos ragu töltelék
• nincs, vagy minimális besamel van a tetején
• tetején bőséges adag sajt van

Ezentúl a többi paramétert már én is szívesen módosítgatom, például a rétegek közé is lehet sajtot tenni, vagy a raguba pl gombát is lehet főzni.  Most legutóbb házi spenótos tésztával készítettem, óriási sikere volt.

Hozzávalók 6 főre (20 x 30 cm méretű tepsihez)

12 db lasagne lap, a receptet itt találod, ezt a mennyiséget duplázd ehhez az adaghoz

500 g darált marha hús

400 g paradicsompüré

fél szár szárzeller

1 közepes sárgarépa

1 l zöldségalaplé

3-5 ek olívaolaj (itt írtam arról, hogyan, mi alapján választok)

1 fej kis hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

só, bors, oregano és bazsalikom (szárított)

200 g jól reszelhető keményebb sajt

Besamelhez: 

1 ek puha, de nem olvadt vaj

1 ek liszt

250 ml tej

ízesítéshez: só, bors, szerecsendió

Elkészítése:

A hagymát apróra vágom, olajon megfuttatom, üvegesre párolom, majd hozzáadom a darált húst és kevergetve morzsásra pirítom. Hozzáadom az apróra vágott szárzellert, sárgarépát és áttört fokhagymát, majd felöntöm a paradicsompürével, sózom, borsozom és fűszerezem az oreganóval és a bazsalikommal. Alacsony hőmérsékleten, gyakran kevergetve főzöm, ídőnként felöntöm egy kevés alaplével.

Én a tésztát saját magam készítettem,  teljes kiőrlésű liszttel készült, de vásárolhatsz készen is spenótos lasagne lapokat, így azért jóval előbb elkészülsz.

Száraztészta esetén a tészta csomagolásán írtak alapján használd fel, amennyiben viszont friss tésztát használsz, igazából csak 1 percre kell lobogó vízbe főzni.

A besamelhez a vajat egy serpenyőben melegítem, vigyázva, hogy ne égjen meg. belekeverem a lisztet és nagyon alacsony hőmérsékleten pirítom. Amikor habzik hozzáöntöm a tejet és összeforralom még 2 percig. Végül sózom, borsozom és egy kevés szerecsendiót is teszek hozzá.

Most jöhet a rétegelés, tésztával indul, majd jöhet a ragu, majd tészta, míg a ragu, vagy a tészta el nem fogy. Amennyiben készítesz hozzá besamelt is, akkor most jöhet a tetejére, végül az egészet 200 fokon 40 perc alatt összesütöm.

A tökmag, valamint az abból készült olaj és liszt előnyeiről írtam már korábban itt, hogy azontúl, hogy mennyire finom számos pozitív egészségre ható pozitív tulajdonsága van. Most egy olyan receptet készítettem, ami nagyon-nagyon tökmagos, ugyanis felhasználtam hozzá az olajat, a lisztet és természetesen magát a magot is, szóval ennél tökmagosabb már nem is lehetne.

Valami elképesztően finom lett, nálunk úgy fogyott, hogy csak na. Nem igényel sok macerát, bátran fogj hozzá, ha szereted a tökmagot!

Hozzávalók (szép nagy adag lesz belőle):

300 g teljes kiőrlésű liszt

400 g finomliszt

100 g tökmagliszt

200 g vaj

1 dl tökmagolaj

1/2 dl tej (én növényi rizstejet használtam, azzal is működik)

1 tk cukor

50 g friss élesztő

1,5 tejföl (én rizs főzőkrémet használtam)

3 tojás

100 g tökmag + 15 g ráhagyás

1 ek só

Elkészítése:

A langyos, cukros tejbe morzsolom, majd felfuttatom az élesztőt, a tökmagot egy száraz serpenyőben megpirítom. A liszteket összekeverem a sóval, belemorzsolom a vajat, majd beleöntöm a felfuttatott élesztőt. Hozzáadom a tejfölt (nálam rizskrém), 2 tojást és a tökmagolajat. 

A tökmagból kb. 50 g-ot durvára darálok, majd hozzákeverem a tésztához, fóliába csomagolva hűtőben pihentetem kb. 30 percet.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom 1,5-2 cm vastagra, majd pogácsaszaggatóval (4 cm átmérőjűt használtam) kiszaggatom.

Most jön egy tipp: mivel hozzánk vendégek jöttek vasárnap, a pogácsát előre meg akartam csinálni félkészre, hogy a vendégek érkezése előtt kényelmesen frissen kisüthessem, ezért a kiszaggatott pogácsákat nagyobb méretű vágódeszkákra rendeztem el, majd betettem a fagyasztóba. Miután megfagyott, át lehet zacskóba pakolni, úgy kevesebb helyet foglal. 

A fagyasztóból sütés előtt fél órával kiveszem a pogácsákat,  a sütőt 180 fokra előmelegítem, majd a harmadik tojást felütöm és egy ecsettel átkenem a pogácsák tetejét, majd megszórom tökmaggal. Azért írtam ráhagyást a tökmagra, mert saját tapasztalat, hogy nálunk folyamatos ütemben párolgott a pirított tökmag, már már kezdtem aggódni, hogy nem marad a pogácsára, ezért el kellett raknom, hogy ne legyen szem előtt.

Végül a pogácsákat 15-18 perc alatt készre sütöm.

A receptet a Vidék Szíve tökmagolaj támogatta, köszönet érte.

Mostanára sikerült kicsit magamhoz térnem, ugyanis az utóbbi időben alig volt időm sütni, főzni, írni róla meg még annyira sem. Most a húsvéti hétvégén azért bepótoltam, meg is ágyazhattam volna magamnak a konyhában amennyi időt ott töltöttem. Nem csak magamnak, mert a drága férj is sokat segített.

Most mutatok egy baromi egyszerű gyümölcsrizst, ami egyrészt remek ötlet a megmaradt főtt rizs elhasználásához, másrészt igazi vendégváró, gyerekeknek is cuki, hiszen például ilyen nyúlpofa is készíthető belőle.

Bemutatom, a főszereplőt a nyúlcsaládban, ugyanis Ő Gengszter Géza

Hozzávalók 4 főre:

125 g rizs

100 g cukornak megfelelő édesítőszer (én 25 g Inka Sweet Stevia4x édesítőszert használtam)

1 citrom héja

25 g mazsola (aki szereti és eheti, én kihagytam)

150 g friss gyümölcs, én epret használtam

1 dl  növényi tej (én cukormentes mandulatejet használtam)

fél csomagnyi vanília puding elkészítve

fél rúd vanília

40 ml tejszín habbá verve (növényi tejszínt használtam, nagyon ritka ez tőlem)

1 csipet só

Díszítés: francia drazsé, 70%-os kakaótartalmú belga csokoládé, babapiskóta

A képen Gengszter Géza mögött megjelenik Nyúl Gizi és öccse Nyúl Gusztáv is. 

Elkészítése:

A rizst forrásban lévő sós vízben megfőzöm, majd a még forró rizst a tejjel, a pudinggal és az édesítővel, valamint a vanília rúd kikapart magjaival elkeverem. Alacsony lángon, kevergetve főzöm, amíg elkeveredik és besűrűsödik. Hagyom állni, amíg kihűl, akkor mehet bele a citrom héja, majd habbá vert tejszínhab 3/4 részével lazítom. A kelyhekbe az apróbb darabokra vágott epret és a rizst rétegezem.

A végén a maradék tejszínhabot elosztom a kelyhek tetejét.

A nyuszik szeméhez és orrához francia drazsét használtam, a bajusz pedig csokiból készült.

Ahogy a képen is láthatod a nyuszi füleihez pedig babapiskótát használtam.

Nyuszi bajusz készítése: a gőz felett felolvasztott csokit egy kis tasakba töltöm, majd a tasak végén egy kis lyukat vágok. Sütőpapírra egyenes csíkokat, vagy olyan hullámokat húzok, amilyen Gengszter Gézának van. A csokit hagyom száradni, hát erre nekem baromira nem voltidőm, így a profi csokiműhelyekben látott temperáló asztalok hűtő megoldása alapján improvizáltam.

Szóval a csokiműhelyekben az olvasztott csokit a temperáló asztalra önti a csokimester, ennek az asztalnak beépített hűtő funkciója van, ezen folyamatosan mozgatja a csokit, így alakul ki a lassú hűtés közben a csokimolekulák között az a szerkezet, aminek köszönhetően később nagyon finom roppanós és lágyan olvadós lesz majd a csoki.
Mivel nekem semmi ilyesmi szerkezetem nincs itthon és nem volt időm arra, hogy megvárjam, míg megszárad a csoki magától, a fagyasztóból kivett ételes dobozokat használtam. A sütőpapírt a doboz tetejére teszed, majd vársz pár percet, míg a kis nyuszi bajszok lehűlnek és le tudod szedni a sütőpapírról.  Csak 2-3 percre van szükség ahhoz, hogy a csoki lehűljön. Amennyiben ezt látta volna egy igazi bonbon mester, vagy most olvassa ezeket a sorokat, bizonyára a haját tépi majd, te viszont elhiheted, hogy tutira működik a módszer.

Megjegyzés: amennyiben a hűtőben lett volna hely és nem féltem volna attól, hogy megsérül, míg odaviszem a hűtőben is lehűtheted.