Recept Guru

Az olajbogyót, valamint a belőle készült finomságokat régóta kedvelem már. Ez nálam a mediterrán ételekkel járó lelkesedés. Mediterrán országokba való utazásaink során mindig élveztük, hogy a helyieknek mennyire az életük szerves része az olívaolaj.

Ilyenkor mi is átéreztük a hely szellemiségét, szinte már helyi olasznak, vagy görögnek képzeltük magunkat. Persze hoztunk magunkkal mindig szuvenírként olajat, bogyót, különféle pestokat, vagy akár kozmetikumokat is, hiszen az olívaolaj a bőrre is rendkívül jó ápoló, hidratáló olaj.

Amikor itthon készítek olyan receptet, amihez olívaolajat használok mindig felidézzük a sok kellemes emléket, a tengeri sós levegőt és azt az izgatottságot, ahogyan mi nyaralni szoktunk.

Igen, kicsit talán kicsit furcsán hangzik, de mi nyaraláskor annyira be vagyunk sózva, hogy 6 órakor gond nélkül felkelünk, hogy a szobánk teraszáról csodáljuk a hajnali csendes tengert, vagy egy kellemes sétára is elmegyünk még reggeli előtt. És egész nap jövünk megyünk, egészen késő estig.

Egy korábbi nyaralás egyik élményét itt olvashatod, amiben arról írok, hogy jobban jársz, ha kicsit átveszed a mediterrán ritmust, amikor délebbre utazol. Itt pedig egy görög családi tavernában jártunk, ami igazán nagy élmény volt.

Na de most már rátérek a tapenade krém receptjére. Maga a recept francia eredetű, mert a nevét a kapribogyóról kapta (tapeno=kapribogyó). Marseille-i kaviárnak is hívják, hiszen ránézésre tényleg úgy néz ki, valamint ezzel is jelzik, hogy egy különlegességről van szó.

Hihetetlenül egyszerű elkészíteni, akár egy mozsárban is össze lehet pépesíteni, én inkább a gyors robotgépes megoldást választottam.

Magos aszalt olajbogyót használtam, amiről még korábban ebben a posztban írtam. Igazán különleges alapanyag. Az olajbogyóból egyébként is azt javasolják, hogy jobb a magosat választani, mert jobban megőrzi az ízét, mint a magozott változat. Ez ezen felül még aszalt is volt, tehát még intenzívebb, koncentrált ízre kell gondolni.

Hozzávalók:

180 g olajbogyó kimagozva (én fekete bogyót használtam)

3 evőkanál kapribogyó

fél citrom leve

3 db szardella

1 gerezd fokhagyma

50 ml olívaolaj (extra szűz)

Elkészítése:

Igazából nagyon egyszerű lesz, mindent a robotgépbe teszek és össze aprítom. Az egész krém elég intenzív lesz és mivel a szardella és az olajbogyó is sós, nem kell hozzá már sót tenni.

Az intenzív íz miatt elég egy vékony réteget kenni a pirítósra, vagy krutonra.

A leglelkesebb asztaltársunk gyorsan távozott, miután rájött, hogy ez most nem a fogára való finomság.

Korábban próbálkoztam már a házifagyi készítéssel és egész finom hűsítő végeredmények születtek. Most egy korábbi icepop-os azaz jeges nyalóka élményem kapcsán jöttem arra rá, hogy viszont amikor az emberre rájön az édes hűsölhetnék itthon akkor nem hoz ide gyorsan senki olyan finom maracuja-mango-s finomságot fehércsoki öntettel és pisztáciával.

Szóval ezért azt találtam ki, hogy megkreálom a saját verziómat itthon.  

Mutatom, hogy hogyan készítettem el az én saját ice pop-omat, ami most nem gyümölcsös lett, hanem sós mogyorós és tejmentes. A recept eredendően Iza oldaláról van, ezen módosítottam pár helyen.

Hozzávalók 6 db-hoz:

150 g sós mogyoró

2 dl kókuszkrém

3 pici tasak 4x erősítő erejű sztívia (nálam Inka Sweet Stevia 4x)

Díszítéshez:

100 g étcsoki

5 nagyobb darab liofilizált eper apróra vágva

Elkészítése:

A mogyorót egy száraz serpenyőben aranybarnára pirítom, majd kiöntöm egy tányérba, hogy egy kicsit lehűljön. Ezután a mogyorót, a kókuszkrémet, valamint az édesítőszert összeöntöm és rúdmixerrel összepürésítem. Igazából ezzel meg is volt a munka nagy része. 

Ezután kiadagolom a kis jégkrém formákba. Ebből a mennyiségből 6 db kis jégkrém lesz.

Fagyasztóba teszem és várok. kb 6 óra szükséges ahhoz, hogy készre fagyjon.

Ennek az édesítőszernek nemrég kezdtem a tesztelését, különlegessége, hogy nincs mellékíze a sztíviának, ezenkívül eritrit helyett a legtisztább cukorral, azaz glükózzal van higítva. Nem kell azonban megijedni, mert egy adagban mindössze 0,8 g szénhidrát van, ami valljuk be gyakorlatilag annyira minimális, hogy kár is róla beszélni. Azért én biztosra megyek és nem a kritikus időszakokban fogyasztott finomságokhoz használom, szóval inkább desszerthez, kis étkezésekhez. Egyébként azért beszéltem Rékával is, mert megnyugszik az ember, ha egy dietetikus is megnyugtatja ebben.

Szóval több cukrot fogyaszt az ember rejtett cukrokból is, ugyanis sajnos még a felvágottakban is van cukor. Összességében azért én annyit mondanék, hogy mindenki próbálja ki személyesen is, mert az a biztos. A kipróbálásra amúgy akár ingyenesen is van lehetőség, írj az Inka Stevia cégnek, küldj egy postacímet és postáznak neked 2 db egyadagos 4x erősségű édesítőszert.

Mellette ott vannak a sztívia csodás hatásai,  

Ezután kiadagolom a kis jégkrém formákba. Ebből a mennyiségből 6 db kis jégkrém lesz.

Fagyasztóba teszem és várok. kb. 6 óra szükséges ahhoz, hogy készre fagyjon.

A díszítéshez megolvasztom a csokit, majd félig belemártom a jégkrémeket és megszórom az eper darabkákkal.

A bejegyzés az Inka Sweet Stevia támogatásával valósult meg. 

A spárga szezon végét sikerült elkapni, újjonc vagyok a témában, hiszen eddig nem nagyon használtam alapanyagként és étteremben se gyakran botlottam bele. 

Jótékony hatásainak egész sorát lehet felsorolni, ilyen például az, hogy gazdag B, C, A, E és B vitaminokban, valamint folsavban, mangánban és kalciumban is. Ezen kívül gazdag fehérje és rost forrás, de még mindig nincs vége, ugyanis foszforban, cinkben és vasban is gazdag.

A népi gyógyászatban is népszerű, hiszen hatékony fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő is. Na de azért ritka az, hogy ennyire tudatosan választana az ember zöldséget, így én leginkább a kíváncsiságom miatt vettem, meg azért, mert az eddigi emlékeim jók voltak a spárgával kapcsolatban.

Egy további fontos előnye, hogy akár a különböző drága, gyógyszertárakban kapható probiotikumok is helyettesíthetők vele, mivel a bélflóra aktív védőjeként segíti a jótékony baktériumok kialakulását, szaporodását. Mondjuk ehhez gondolom éjjel nappal spárgát kellene enni. 

Hozzávalók:

200 g bulgur

1 csokor zöldspárga (szívem szerint az extra vékony spárgasípokat vettem volna, de sajnos ilyen nem találtam a piacon, ez is nagyon finom volt)

1 fej vöröshagyma

1 csapott mokkáskanál fűszerpaprika

2 gerezd gokhagyma

3 ek növényi zsiradék olvasztva (én most olívaolajat használtam)

1 dl száraz fehérbor

kb. 1 liter zöldség alaplé

Kacsacombhoz:

3-4 kacsacomb

2 evőkanál mustár

1 narancs héja

1 evőkanál olaj

2 evőkanál narancslikőr (vagy helyettesíthető narancslé + vodka kombóval)

só ízlés szerint

Elkészítése:

A húshoz a pácot összekeverem, majd beleforgatom a csontos húst és hűtőben lefedve állni hagyom egy napot, vagy minimum 5-6 órát.

A rizottóhoz  a hagymát apróra vágom, majd olajon megfuttatom, hozzáadom a bulgurt is, pár percig pirítom, majd, lehúzom a tűzről és hozzáadom a fűszerpaprikát és az áttört fokhagymát. Felöntöm a borral, majd átkeverem, amíg az alkohol elpárolog, aztán mehet bele egy merőkanálnyi alaplé is és kevergetem. A rizottót kevergetem és ahogy elfő az alaplé elöntöm vele újra addig, amíg puhára fő a bulgur.

Közben a spárgasípokat meghajlítom, el fog törni a fás résznél, a megmaradt sípokat 1-2 cm-es darabokra vágom és hozzáadom a rizottóhoz, vagy egészben is bele lehet keverni.

A kacsacombokat 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.

Én most úgy vagyok a spárgával való kapcsolatom kapcsán, hogy jó-jó finom volt ez a recept, de azért nem enném ezt éjjel nappal. De amúgy pozitívan csalódtam és annak is nagyon örültem, hogy a férj is szívesen megette. 

Milyen a jó édesítőszer? Melyiket kellene választanunk?

A téma legalább annyira felkapott és sokakat érint, mint például a zsiradékok helyzete margarin-vaj vita, vagy a tejtermékek köré épült vitaáradat.

Az édesítőszerek kapcsán még gyerek voltam, amikor először találkoztam a szacharinnal, mert egy sütiben az volt, kiderült, hogy az én amúgy is kényes gyomrom nem bírta. Akkoriban itthon már elindult az aszpartám, meg az egyéb ciklamát alapú cukorpótlók láza, szerintem senki nem tudott ezekről az anyagokról túl sokat, csak fogyasztotta.

A következő állomás kb 5 éve, amikor a cukrot édesítőszerre cseréltem itthon és ezzel egyidőben az akkori munkahelyemen a hozzáadott cukor nélkül készült sütiválaszték bevezetése volt a téma. Akkoriban találkoztam először ezeekkel az édesítőszerekkel a maltitoltól és szorbittól kezdve a nyírfacukorig és a sztíviáig, na meg persze ne hagyjuk ki az eritritet. A sztívia már ekkor is nagyon tetszett, mert milyen menő már, hogy azték szupernövény és 300 x édesebb, mint a cukor. Az akkor ismert változatoknál érezhető mellékíz miatt viszont nem csinált túl nagy karriert ahogy a piacon látom. Ez az egyetlen hibája, amúgy egy szuperfood lenne, de ez az aprócska bibi egy édesítőszernél azért elég sok gondot okoz.

Nálam az eritrit egész jól bevált itthon, leginkább a sztíviával kombinált eritrittel főzök és sütök. Igazából annyira nem panaszkodom rá, annyira érzékeny sem vagyok rá. Az eritrit a poliolok családjába tartozik, egy cukoralkohol, melyet bármennyire is természetes édesítőszernek mondanak, nem az. Annyira új, hogy igazából nem tudjuk, hogy hosszú távon milyen hatással van a szervezetünkre. Így motoszkál bennem az a gondolat, hogy lehet, hogy mégse annyira jó ezt használni hosszú távon?

Egy pár hónapja, pont a legjobbkor találkoztam egy kiállításon egy új márkával, az INKA SWEET STEVIA OMEGA 4x édesítővel. Kóstolni is lehetett ott helyszínen édesített vizet, ami elsőre furán hangzik, de olyan telt íze volt, mintha cukros vizet ittam volna, mellékízt nem éreztem. Legalább 5 éve nem volt részem ilyenben. Húha gondoltam ez tök jó, aztán utána olvastam a dolognak, hogy mégis mi ez.

Nos az a jó hírem van, hogy az “INKA” szó nem csak egy marketing hype a névben, valóban egy eredeti perui cuccról van szó. A sztívia növény ugyanis Közép – és Dél- Amerikában honos növény. Egy perui feltaláló megtalálta az eddig ismert sztívia kesernyés mellékízét adó molekulát, amit sikerült semlegesíteni. Ez óriási dolog, hiszen ezáltal már nem érezni rajta a kesernyés ízt.

Akinek még újdonság ez a növény, annak pár szóban a sztíviáról, magyar hangja: jázminkapóca 🙂

• semlegesíti a méreganyagokat
• meggátolja a vírusok szaporodását
• normalizálja az anyagcserét
• jó hatással van a vérnyomásra és az oxigénellátásra
• növeli a glükóztoleranciát
• csökkenti a koleszterinszintet meg még sorolhatnám tovább

A termék a sztíviából kivont 99%-os kivonatot tartalmaz (szakavatottak számára: Rebaudioside-A)

kép: www.foodnavigator-latam.com

De itt még nem állunk meg, van még benne inulin rost, ami egy prebiotikum, vagyis a bélflóránkra jó hatással van. Az omega 3 zsírsav pedig szintén egy szuper alapanyag, az algából kivont zsírsav a szellemi frissességhez, az emlékezetünk karbantartásához és a szív és érrendszer karbantartására is jó hatással van. Ez annyi jó dolog egyben, hogy akár az orvos is felírhatná 🙂 Fel is írná valószínüleg, de az a jó hír, hogy ezt nem a patikákban lehet kapni, hanem bio és reformélelmiszer üzletekben. 🙂

Tekintve, hogy a sztívia 300 x édesebb a cukornál, higítani kell valamivel, hogy az háztartási mennyiségek esetén is felhasználható legyen. Erre utal a nevében a 4x jelölés, ami már talán ismerős a sztíviával kombinált eritrit kapcsán. Annyit jelent, hogy ez 4x édesebb mint a cukor. Ebben az esetben a hígításhoz egyedülálló módon glükózt használnak, ez egy tudatos választás volt a fejlesztők részéről, mert az egyik legtermészetesebb alternatíva, ha édesítésről van szó. Bármennyire is ördögtől való ötletnek találod, hogy amikor minden pillanatban odafigyelünk a szénhidrátokra, akkor egy édesítőszer esetén önszántamból glükózt fogyasztok. Nos azt tudni kell, hogy eredményességét klinikai adatok igazolják, cukorbetegek és inzulinrezisztensek is fogyaszthatják. Egy kávéba, vagy teába szükséges mennyiség mindössze 0,8 g szénhidrátot tartalmaz, tehát kevesebb, mint 1 g-ot. Ez elhanyagolható, hiszen a felvágottakban lévő rejtett cukrokból is többet viszünk be.

Na de én ritkán hiszek a statisztikáknak, úgy vagyok vele, hogy hiszem, ha látom, ezért saját magamon tesztelem a dolgot. Sőt, bevontam a férjet is, Ő is napi szinten fogyasztja a terméket.

Jövök majd mindenféle finomsággal, amiket ezzel az újdonsággal készítettem. Ugye várjátok már?

Csak szólok, hogy még az is lehet, hogy mostantól minden sütit újra meg tudok csinálni, amivel kapcsolatban az álmaim derékba törtek, amikor anno áttértem az édesítőszerekre. 🙂 

A bejegyzés az INKA SWEET STEVIA támogatásával valósult meg.

Környezetvédelmi erőfeszítéseimről eddig keveset írtam, itt és itt olvashatsz a témáról. A háttérben azért én aktívan figyelek arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljek, a keletkezőket pedig szelektíven gyűjtöm. Amúgy a háztartási mosó- és tisztítószereimet is leváltottam már olyanra, ami a természetre nem jelent káros hatást, ezt ígértem már, de még nem jutottam el odáig, hogy erről is írjak.

Most viszont egy szuper dologról fogok beszámolni, a környezetkímélő, lebomló Casus öko grillről.

Lássuk csak hogyan működik és mitől öko?

Ez a grill újrahasznosított papírból, lávakőből, valamint bambusz faszénbrikettből áll. A sütőrácsok pedig bambuszból készültek.

CO2 kibocsátás természetesen van, mivel keletkezik égéstermék, de ennek a mennyisége is kisebb, mint hagyományos faszén használatakor.

A beüzemelése rendkívül egyszerű, mi horgászni vittük magunkkal, a kartonlábakat kell összeépíteni, ami kb 1 perc volt – úgy, hogy én nem vagyok jó az ilyenekben. Erre jön maga a grill, végül a bambusz sütőrács. A tóparton elég nagy szél volt, de így is elég volt a beüzemeléshez egy szélcsendes pillanat, ahogyan sikerült meggyújtani az összes kis fekete faszénkorong átmelegedett és felizzott. Annyit hozzátennék, hogy okosabb lett volna, ha öngyújtóval próbálkozom, viszont nálunk csak gyufa volt. Legközelebb majd így készülök. 

Annyira jól szigetelt a sütő karton oldala, hogy sütés közben is lehet mozgatni, így akár a begyújtáshoz is el lehet vinni egy csendesebb helyre, majd visszavinni oda, ahol sütni akarjuk.

Az elején a földre tettem, mert aggódtam, ha netán mégis átmelegedne, a végén már az asztalra tettük, így sült ki a harmadik adag hús, miközben a korábbi adagokat már ettük. Akár raclette jelleggel is lehet egy társasággal az asztalnál kisütni a sütnivalót beszélgetés közben.

1 órán keresztül aktívan izzik, ami bőven elég arra, hogy akár egy 6 fős csapatnak kisüssük az ebédet.

Nekem háromszor sikerült megpakolni a sütőt, fél kg grillkolbász, valamint fél kg húsból készült csevap sült ki ennyi idő alatt. Néhány szelet kápia paprikát is kipróbáltam. Minden nagyon finom lett, pont úgy sült meg, ahogy az ember egy grillsütőtől elvárja.

Az elején néhány szelet édesburgonyát is tettem rá, de ezek nem sikerültek, hagyományos burgonyával talán jó lett volna. Az édesburgonya cukortartalma miatt gyorsan sült, kicsit megégett.

Természetesen azért receptet is hoztam, megosztom veletek a férjem által bombasztikusnak ítélt csevap receptjét.

Hozzávalók:

0,5 kg darált hús (nálam most sertés és marhahús vegyesen, de lehet benne bárány is)

3 gerezd fokhagyma áttörve

1 nagy csipet szódabikarbóna

só, bors ízlés szerint

Elkészítése:

A csevaphoz a húst a sütés előtti nap este elkészítem, nincs benne semmi bravúr, csak az alapanyagokat összegyúrni és hűtőbe tenni. Tekintve, hogy nyers húsról van szó hűtve, másnap jégakkuval pakoljuk el magunkkal, hogy a sütésig is hűtött környezetben legyen. Extra hőségben erre fokozottan érdemes figyelni.

Sütéskor a csevapból kis rudacskákat formázok, majd a rácsra helyezem, sütés közben forgatni kell, hogy mindenhol szépen átsüljön.

Mi hagymalekvárral, ajvárral és friss zöldségekkel ettük. Nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel. 

A tavon a többi vendég és a helyiek is élénken érdeklődtek, hogy mégis miféle szerzet ez. 🙂

Ahogy a képen is látszik érkezett egy vendégünk is ebédre, nem volt szégyenlős, a kínálgatásra elfogadta a falatkákat, aztán amikor egy pillanatra nem figyeltünk a következő jelenet volt megfigyelhető: a macsek a szájában egy grillkolbásszal rohan, mögötte a kutya, bízva abban, majdcsak jut neki is valami.

Mi legyen a grillsütővel használat után?

A teljes felszerelés rövid idő alatt lebomlik használata után, így akár ott is hagyhatod a természetben, mivel viszont az emberek nem feltétlen tudják, hogy te öko lebomló grillt használsz azt javaslom, hogy rendezd el, tedd a tüzelő helyre, esetleg széthajtogatva, vagy szelektív papírgyűjtőbe, ha van a környéken ilyen. A faszén korongok egyébként teljesen szétporladtak, mire kihűlt a sütő teljesen. Esti tábortűznél, vagy bográcsozásnál is jól jön akár egy kis gyújtósnak a papír. 

Azt azért jelezném, hogy tűzgyújtási tilalom alkalmával amennyiben nem engedélyezett ne használjátok.

Kinek javaslom kipróbálni?

Óriási előnye a kicsi mérete 24 x 30 cm, tehát egy átlagos hátizsákban is elfér. mindössze 1 kg-os súlya miatt még nekem se jelent gondot vinni, a grillezni kívánt alapanyagokkal együtt elfér kényelmesen egy hátizsákban, így remek alternatíva lehet túrázóknak, hajósoknak, vadászoknak, kempingezőknek, vagy akár a strandon is gyorsan remek fogást készíthetünk.

Kis mérete miatt akár egy kisebb erkélyen is használható. 🙂

Javaslom mindenkinek, aki szeret a szabadban sok időt tölteni, de mellette

• szeret jókat enni
• elege van már az unalmas szendvicsekből, túra közben is meleg ételre vágyik
• fontos számára a környezetvédelem
• szeret ilyen újdonságokat kipróbálni

Amennyiben megtetszett ez a termék itt 10 % kedvezménnyel vásárolhatod meg a “receptguru” kóddal.

A bejegyzés a Casusgrill támogatásával valósult meg.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már többször jártam úgy ajándékvásárlásnál, hogy olyan jól sikerült választani, hogy úgy döntöttem megtartom magamnak, ajándéknak meg veszek valami mást. Esetleg veszek magamnak is még egyet az adott dologból. Így volt ez annál a szakácskönyvél is, amiből ez a finom almatorta recept való. Pontosabban az átdolgozott verziója, mert cukor nélkül és teljes kiőrlésű liszttel készült.

Megviselte már az idő ezt a könyvet, nem tudok vigyázni az ilyen dolgokra, valahogy mindig történik valami, vagy egy kevés zsír fröccsen rá a konyhában, vagy például az egyik legtöbbet készített receptnél elégettem a könyv egyik sarkát egy kicsit, mert odaért a tűzhelyhez. Még szerencse, hogy nem gyújtottam fel a lakást. 🙂

Hozzávalók:

120 g vaj megolvasztva

200 g pirított dió durvára darálva

1 kg alma (én Idared típusút használok)

fahéj

1 citrom héja és leve

1 púpozott teáskanál fahéj

250 + 20 g cukornak megdelelő édesítőszer (nálam sztíviás eritrit)

3 nagy tojás

édesítő

150 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

10 g sütőpor

100 ml tej

2 teáskanál vanília kivonat

én kihagyom a mazsolát, nem is szeretem, meg mivel aszalt elég magas a szénhidráttartalma, de pluszba tehetett rá, aki kért

Tálaláshoz:

50 g fenyőmag megpirítva a dekorációhoz

1 citrom héja

Elkészítése:

Egy kevés olvasztott vajjal kikenem a tortaformát, megszórom a darált dió 1/4 részével. Az almát kimagozom, majd kisebb szeletekre, darabkákra vágom, összekeverem a citromhéjával és a levével.

A citromhéját ezúttal úgy készítettem, hogy először egy hámozóval levágtam a citromról, majd robotgép aprítóban teljesen apróra vágtam, így baromi intenzív ízt sikerült elérni. Hámozás után lehet a citromot félbe vágni, majd a levét kinyomni.

A tojásokat a vaníliával és a nagyobbik adag édesítővel összekeverem, míg krémes és szinte fehér nem lesz, hozzáadom a maradék olvasztott vajat, lisztet, sütőport és a tejet is. Egy egészen sűrű palacsintatészta szerű masszát kapunk.

A massza 1/3 részét a tortaformába öntöm, jöhet rá mindennek az 1/3 része, alma, a maradék dió, valamint a mazsola is (amennyiben teszel bele).

Így rétegezem tovább, a végén az utolsó réteg az alma legyen, amit megszórok a kisebb adag édesítővel elkevert fahéjjal. 55 percig 190 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.

A formában hagyom kihűlni, majd vanília fagyival tálalom. Dekornak fenyőmaggal és esetleg még egy kevés citrom héjával megszórom.

Egy korábbi bejegyzésben írtam a Bottega del Tartufo üzletben tett látogatásomról, ahol igazi bivalyricottát és bivalymozzarellát, prosciutto crudo sonkát, San Marzano hámozott paradicsomot és asztalt olajbogyót szereztem be. A bivalyricottából készült finomságról itt olvashatsz.

Most pedig a többi finomságról írok. Pizza készült belőle és valami egészen csodás volt. A paradicsom finom édes, nem túl savas, a sajtra eléggé rá lehet kattanni, még nyersen csipegettem belőle, de alíg bírtam abban hagyni 🙂 Az aszalt olajbogyó pedig igazán különleges, sokkal puhább állaga van, nem hasonlít egy aszalt gyümölcs állagára, azokat amúgy általában nem is szeretem.

Na de a prosciutto crudo, arról még órákat tudnék írni, igazából az a lényeg az egészben. Persze szigorúan ügyeltem rá, hogy csakis a sütőből kivett pizzára tettem rá, 2 percet vártam vele, nehogy megkeményedjen a sonka, mert a szívem szakadna meg.

Szóval aki még nem ismeri ezt az alapvetést, akkor szögezzük le! A füstölt, de különösen a szárított sonkaféléket nem sütjük meg. Vétek lenne a pizzával együtt sütni, mert megkeményedne és a finom illatát se érezhetnénk ennyire intenzíven. Erre mindig nagyon odafigyelek és amennyiben pizzát rendelünk, ott is ki szoktam hangsúlyozni, persze ezt jobb helyeken egyébként is így csinálják.

Hozzávalók 3 db pizzához:

Tésztához

250 g liszt (én vegyesen használtam teljes kiőrlésű tönkölylisztet, finomlisztet, valamint egy olasz 4 féle gabonából készült pizza lisztet)  teljes kiőrlésű-finomliszt arányára használj 70-30%-os arányt

4 g szárított élesztő

150 ml langyos víz

2 csipet só

2 evőkanál olívaolaj

oregánó, bazsalikom – ízlés szerint, én mindig teszek bele összesen egy csapott teáskanálnyit

Feltéthez:

1 doboz bivalymozzarella

1 csomag prosciutto crudo

1 doboz hámozott paradicsom (nálam San Marzano)

2 csipet só

2 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

olajbogyó

Elkészítése:

Az élesztőt langyos vízben felfuttatom, majd összekeverem a liszttel, majd mehet hozzá minden más is.

A sütőt 250 fokra előmelegítem én a légkeverést is rátettem, így is még elmarad a pizzakemence forróságáról.

A tésztát fél órán át pihentetem meleg helyen (a tálat, amiben keverted a tésztát belehúzom egy zacskóba, vagy letakarom vele). A mozzarelláról ejtsünk pár szót. Ennél a mozzarellánál van jelentősége a frissességhez, ugyanis a teljesen friss sajtot salátába fogyasztjuk, míg a néhány napos verzió már pizzához jobb. Én egy pár napos verziót használtam, amiből azonban így is még ki kellett nyomkodni a tejet, ugyanis különben sütés közben eláztatná a tésztát. A sajt foszlós, puha állagú, nem olyan gumiszerű, mint amit az ember általában megszokhatott a standard mozzarelláknál.

Ezt a sajtot a La Fattoria di Mezőtúr manufaktúra készíti. teljesen frissen készül, és szintén az említett üzletben kapható, kedden és pénteken van friss sajt szállítás. Mit kell tudni erről a sajtról? Úgy kezdődött minden, hogy mediterrán bivalyhölgyek és urak érkeztek Olaszországból olyan szakemberekkel együtt, akik értenek ahhoz, hogy hogyan kell minőségi tejtermékeket készíteni. Sem a teheneknek, sem pedig a tejhez nem adnak mesterséges anyagokat, amitől a teheneknek több teje lenne. Minden úgy megy,ahogy az a természetben menne. De erre azt hiszem még visszatérek majd 🙂

Azt javaslom, ha teheted mindenképpen kóstold meg egyszer ezt a sajtot, zongorázni lehet a különbséget. A paradicsomszósz elkészítése rendkívül egyszerű, nem kell előre főzni, csak a paradicsomot a fűszerekkel és a hámozott fokhagymával összepürésítem és kész. A nyers fokhagyma ereje a pizza sütése közben fog enyhülni.

A tésztát 3 részre osztom, majd lisztezett felületen vékonyra nyújtom. A tésztát sütőpapírra teszem és mehet rá a paradicsom, az olajbogyó és minden más a sonkán kívül.

A tésztát a sütőpapírral nem tepsibe, csak a rácsra teszem, így gyorsabban és ropogósabbra sül a tészta.

Kb. 8 perc alatt készre sütőm, jöhet a 2 perc pihentetés, majd ráteszem a sonkaszeleteket. Ízes sonkáról van szó, így egy pizzára 2 szeletet teszek.

A paradicsomszószból maradni fog, így lehet belőle kínálni evéskor, vagy le is fagyasztható.