Recept Guru

Most egy kicsit más szempontból írok a konyhai ügyekről, ugyanis ÖKOsítottam a konyhámat és a bevásárlást. Igen, jól olvastad, új kifejezést vezetek be ÖKO + OKOSÍTOM = ÖKOSÍTOM. Ez alapján pedig nyilván kitaláltad, hogy a címben lévő kimondhatatlan ÖKOnyha mit jelenthet. Mi pár hónapja vezettük be a forradalmi jellegű változásokat, egy cikkben olvastam, hogy a magunkféléket aktivistáknak csúfolják. Mondjuk ha azért tartom fel a sort a piacon, mert nem érti meg a kedves eladó néni, hogy a textil zacskómba pakolt zöldségeket már nem kérem nylon zacskóba tenni akkor se, ha az teljesen ingyen van. Mert ugye azt is lehetne, hogy ráhagyom a nénire, viszem a zacskót a zacskóba aztán annyi.

Néhány újdonságot már bevezettünk ezen a téren az életünkbe, és a drága férj néhány furcsa pillantás után egyetértett minden ötletemmel. 🙂 Most ezzel kapcsolatos eddigi sikereinkről írok.

Régóta figyelünk arra, hogy lehetőleg ne dobjunk ki ételt, így igazán népszerűek az úgymond újrahasznosított ételek, maradék zöldségből remek krémlevest, húsokból ragut, vagy egy jó lepényt lehet készíteni. Az ételeken kívül a hulladékokra is odafigyelünk már jó ideje, ez eddig főként a szelektív hulladékgyűjtésben nyilvánult meg eddig.

Városban és társasházban élünk, ebből adódóan a zöldségeket nem tudom megtermelni magamnak, sőt a szerves hulladékot sincs lehetőségem külön gyűjteni, hiszen 49 nm-en örülünk, ha mi elférünk. 

Maradnak a városlakóként is megvalósítható ötletek, amikbe egyre jobban beleástam magam  az utóbbi időben és most elérkezettnek láttam egy első bejegyzést írni erről. Persze még rengeteg mindent lehet tanulni és fejlődni, így bízom benne, hogy lesz folytatása is. Viszont talán több értelme van egy fokozatos, de biztos átállásnak, mint egy elkapkodott összevisszaságnak. 

Néhány szóban a konyhában keletkező csomagolási hulladékokról, leginkább papír, fém, műanyag és üveg hulladékok keletkeznek. Talán az már nem újdonság a többségeteknek, hogy ezeket lehet szelektíven gyűjteni. Persze azért illik a mustármaradékot az üvegből, a kefirt a papírdobozból kimosni. Erre számomra van egy értelmességi határ, mert annak nyilván nem sok értelme van, ha 1 db olajos dobozt egy órán át pancsolok rengeteg mosószerrel és vízzel, hanem több hasonló dobozt együtt mosok el, vagy szoktam a mosogatógépbe elmosni, az amúgy is indított mosogatásnál még 1-2 doboznak találok helyet, így relatíve kis energia befejtetéssel tisztítható el.

Kép: Pinterest/solar-powered bbqs

Ha te is alkalmazod valamilyen szinten a háztartási hulladék szelektív gyűjtését, akkor millió dicséret érte! :), viszont van egy rossz hírem, sajnos már nem elég a szemetet szelektíven gyűjteni, még jobbat teszel, ha megpróbálod magát a hulladékot is csökkenteni, amit néhány apró rosszul rögzült rutin módosításával könnyen megtehetsz, akkor most következzenek azok, amiket mi már aktívan alkalmazunk:

• Bevásárlásnál a zöldségekhez és gyümölcsökhöz nem használunk nylon zacskót, vékony textilzacskóban mérjük le, vagy ha az nincs nálam, akkor a nagyobb méretűeket egyesével is le lehet mérni, például  almát, barackot, paprikát
• Olajos magok, hús és felvágott vásárlása esetén van nálam doboz, ebbe kérem a nylon zacskó helyett (ez sajnos még csak a piacon működik, a kereskedelmi láncok ÁNTSZ szabályozásra hivatkozva nem adnak hozott tárolóba semmit)
• Nagyobb bevásárlás esetén tartós, sokszor használható strapa zacskókat használok
• Mindig van nálam egy palack, így újratöltéssel elkerülhető, hogy mindig újabb palack vizet vásároljak amikor csak megszomjazok
• Nem kérek műanyag poharat az étteremben, ahova ebédelni szoktunk menni a kollégákkal
• A sütőpapírt részben kiváltottam szilikon sütőlapokra
• Konyhában a follpackot és az alufóliát is nagyrészt sikerült kiváltani egy méhviaszos kendőre
• Krémek, tészták adagolásánál mindig is többször használatos habzsákot használtam, ez belülről impregnált réteggel van ellátva, így nem enged át semmit. Nagyon menő, mert a profi cukrászok is ilyet használnak, meg nem jöhetek zavarba, hogy esetleg elfogy, ami egy eldobható nylon tasak esetén előfordulhat. Teljes mértékben meg vagyok vele elégedve, így ajánlom mindenkinek.
• Létezik egy szuper találmány, a Cibibee méhviszos kendő, mely szintén szuper jó szolgálatot tesz a konyhában, erről írok majd részletesebben is
• Tisztítószerek, mosószerek is fontos téma hiszen nem mindegy milyen vegyületekkel mossuk el a poharakat, tányérok, evőeszközöket, mennyi vegyszert engedünk vissza a vizekbe, károsítva ezzel a természetes vizek mikroflóráját, erről is írok bővebben, addig is annyit, hogy én az Ecover márkára tettem le a voksom, itt találsz több információt
• Energiatakarékos megoldások a főzéshez

 Kép: http://babyology.com.au

Kép: https://www.cibi.hu/instagram

A fent leírtakon kívül még több száz ilyen apró részletet találhatunk az életünkben, hiszen ezek a konyhai ügyekhez kapcsolódó témák egy része volt csak, mindenki máshol van ezen az úton, ezért azt javaslom találd meg azokat az apróságokat, amiket be tudsz építeni az életedbe. Ha minden nap akárcsak egy kicsivel is többet tudsz tenni ezen a téren, nagyon jó úton haladsz. Biztos vagyok abban, hogy közöttetek is vannak többen, akik már rég megtették ezeket a lépéseket, viszont nagyon sokan még előtte vannak. Néhány ötletet adok, amik nekünk már beváltak és örülnék, ha Ti is megosztanátok velem, hogy milyen hasonló változtatásokat vezettetek be eddig.

Paradicsomlevesből található már a blogon hideg sült paradicsom leves mozzarella golyókkal és mediterrán paradicsomleves juhtúróval, viszont olyan igazi klasszikus változatot még nem csináltam, amit gyerekkoromban ettem mindig. Főként a nagyszülőknél volt gyakran, azon belül is Zircen, a Mamánál. Hangulata volt ennek az ételnek, főleg az, ahogyan mi ettük a nővéremmel.

Volt két zománcozott kis tálka, még Anyué és az egyik testvéréjé volt, amikor Ők voltak gyerekek. Innentől nyilván, hogy mindig mindent ebből akartunk enni, de valahogy a paradicsomlevesre emlékszem a leginkább.

Most elkészítettem ezt a levest, elvileg úgy, ahogy a Mama szokta, házi csipetkével és szinte teljes mértékben olyan lett. A suliban a paradicsomleves jóval hígabb volt és betűtészta volt benne, van akinek ez a klasszikus változat, én viszont ennél maradok. Mama mindig saját készítésű paradicsomléből csinálta, nekem az nem volt itthon, így sűrített paradicsomot használtam. 

És azért van itt ez a kép is, mert az volt az elvárás, hogy legalább annyit kell enni a levesből, hogy a  minta az alján látható legyen. 

Hozzávalók 4 főre:

400 g paradicsomsűrítmény (papírdobozos kiszerelést szoktam használni)

20 g liszt (zablisztet használtam)

2 evőkanál olaj

1 evőkanál cukornak megfelelő édesítés

1 csipet só

Csipetkéhez:

1 tojás

liszt annyi, amennyit a tojás felvesz (én zablisztet használtam itt is)

A lisztet olajon megfuttatva barnás rántást készítek, majd felöntöm a paradicsommal és még 1/2 l vízzel, 20 percig lassan főzöm. Közben sózom, borsozom kicsit, mehet bele az édesítés is.

A csipetkéhez a lisztet a tojással összegyúrom, majd elkészítem a csipetkét, végül belefőzöm a levesbe. A végén még ízlés szerint lehet továbbízesíteni.

Ismerős az a helyzet, amikor a szuper fincsi fogásból maradt, de másnap már senki nem kívánja?  Ott a kérdés, mi legyen a maradékkal? Ilyenkor jöhetnek a remek étel újrahasznosítási ötletek. Én szabályszerűen örülök neki, amikor ilyen feladat vár rám, hiszen ilyenkor bedobhatom a kreativitásom, ezt azt összedobálok és egy új étel születik belőle.

Így történt ezzel a garnélás paellával is, maradt a rizsből, a garnélákat már kiettük belőle, így egy gyors töltött paradicsomként frissítettem fel. Most egy olyan recept következik, amit remekül tudsz majd hasznosítani bármilyen rizottóval, sőt egy kis tonhalat, vagy sült csirke darabkákat is tehetsz hozzá, hogy tartalmasabb legyen. 

Hozzávalók:

8 db nagyobb paradicsom

kb 1-2 adag rizottó, ez nálam most a garnélás rizottó volt

1 teáskanál vaj

1 evőkanál zsemlemorzsa 

Húst most nem tettem bele, mert nálunk köretként működött ezúttal, de ahogy említettem egy kevés hallal, vagy sajttal, hússal főétel varázsolható belőle.

Elkészítése:

Egy tepsit kivajazok és morzsával megszórom, ezt ki lehet váltani alufóliával is. Egyébként utólag rájöttem, hogy a fólia is simán elég lett volna. 

A paradicsomok tetejét levágom, ez lesz majd a kalapja, amit sütéshez visszateszek a tetejére. Egy kanál, vagy gömbvájó segítségével kivájom a paradicsom húsát, majd beletöltöm a rizottót.

A paradicsomok méretétől függ persze, hogy mennyi rizs fog beleérni. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.

Miután Barcelonából haza jöttünk, még égett bennem a paella láz, így nem törődve az itthoni hőséggel természetesen nekiláttam az itthoni elkészítésnek. Azt érdemes tudni, hogy a paella mindenképpen tengerből jövő finomságokkal kell, hogy készüljön. Amit mi kóstoltunk, vörösborral készült, hal, polip, rák és tintahal is volt benne. Kicsit félve rendeltük ezt az ételt, mert a polippal és a tintahallal kapcsolatban néha negatív tapasztalataink voltak, néha kicsit rágós volt, viszont a mostani tapasztalat rácáfolt minden korábbi rossz emlékre, ez valami hihetetlenül puha volt, ennyire finom paellát még életemben nem ettem. 

Itthon készítettem én is egy saját verziót, a férj szerint ez még jobb, mint az eredeti katalán. Ilyet nem mondanék, mert az előbbit egy profi séf készítette, de kiegyezek azzal, hogy legalább annyira finom volt ez is.

Hozzávalók:

• 2 csésze (kb. 400 g) rizs (arborio-barna vagy fehér, vagy normál rizs – nálam most normál barna rizs volt)
• 1 fej vöröshagyma
• 4 nagy gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olaj
• 100-150 g tengeri herkentyű (én most csak garnélát használtam, de mehet bele, kagyló, tintahal, polip, halfilé is)
• 2 evőkanál füstölt fűszerpaprika (ha nincs a klasszikus is megteszi)
• 1 csipetnyi tört chili
• 1,5 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
• 1,5 dl száraz fehérbor
• kb. 2 evőkanál paradicsompüré
• oregánó, bazsalikom
• tálaláskor friss fűszernövény (nálam most petrezselyem)

Elkészítése:

Az olajon az áttört fokhagymát a tört csilivel megfuttatom, nagyon rövid idő kell neki, 1 perc elég, nehogy odakapja. Hozzáadom a fűszerpaprikát, majd a hagymát is, kevergetem, míg a hagyma üvegesre párolódik, szükség szerint kicsit öntök hozzá az alapléből. Miután a hagyma megpuhult hozzáadom rizst, majd azonnal beleöntöm a fehérbort, folyamatosan kevergetem, amíg a bor elpárolog.
Az alaplé folyamatos adagolása mellett továbbfőzöm a rizst. Fontos, hogy mindig kb. egy merőkanálnyit teszek az alapléből. Hozzáadom a paradicsompürét is, amikor már majdnem elkészült mehetnek bele a tengeri herkentyűk, ezeknek csak 2-3 perc szükséges.

A végén, miután lezártam hozzáadom a friss petrezselymet is és átkeverem.

A maradék felhasználására is van ötletem, hamarosan azt is mutatom. 

A lecsószezon közepén vagyunk, biztos, hogy nálunk ez az étel is tipikusan az, amikor én háttérbe vonulok, maximum csak néhány iránymutatást adok a készítésre vonatkozóan. Például, hogy a szalonnát ki kell venni a bográcsból, miután kisült a zsírja, de a szakértői munkát a férjemre hagyom, így hamarosan át is adom neki a szót. Még annyi fontos információ, hogy ki hogyan eszi a lecsót körettel (tarhonyával, vagy rizzsel) esetleg kenyérrel. Kolbásszal és vagy virslivel.

Nálunk kolbásszal készül a lecsó, majd a végén kerül bele virsli is általában, mert például a kolbász ízét szeretem benne, de így főve annyira nem lelkesedem érte, ezért virsli is megy bele. Köretként pedig a kenyér ritkább, inkább a tarhonyát preferáljuk. Még érdemes megemlíteni, hogy nincs is jobb, mint a vacsorát követően másnap reggel a maradék lecsót tojásos lecsónak elkészíteni.

Még fontos az is, hogy lefagyasztani is szoktunk belőle, hiszen így bármikor elővehető és remek étel készíthető belőle.

Most pedig akkor következzen a Mester személyesen, az Ő szavaival írja le a receptúrát.

Hozzávalók 6 személyre: 

Lecsóhoz:

150-200 g füstölt szalonna

1 kg hagyma

5-6 gerezd fokhagyma

1,5 kg paprika

1 kg paradicsom

300 g füstölt kolbász

fűszerek: őrölt bors, só ízlés szerint

1 kávés kanál fűszerpaprika

1 kávés kanál őrölt kömény

szükség szerint egy kevés cukor, vagy édesítő 

Ízlés szerint virsli (nálunk 2-3 pár megy a magas hústartalmú verzióból)

Tarhonyához:

500 g tarhonya

fél fej vöröshagyma

kb. fél dl olaj

Elkészítése:

Az apró kockára vágott füstölt szalonnát kisütöm, majd (feleségem kérésének megfelelően) eltávolítom a bográcsból, a felaprózott hagymát megfuttatom a zsíron, majd amikor üvegesre párolódott hozzáadom a karikákra vágott kolbászt is. (Fontosnak tartom, hogy a kolbász lehetőleg kemény állagú legyen, azaz sütés és főzés alatt se essen szét). Amikor a kolbász kiadta a zsírját beleteszem a paprikát. Nagyjából 15 perc főzés után hozzáadom az összevágott paradicsomot is. Hagyom, hogy a paradicsom levet eresszen, majd ezt követően jön a fűszerezés ideje. Borsozom, hozzáadom a fokhagymát (ügyeljünk arra, hogy a kolbász is tartalmaz fokhagymát, nehogy túladagoljuk), majd az őrölt köményt és a pirospaprikát is és végén a sót. Ezt követően nincs más dolgunk mint a lecsót készre főzni. Elárulok azonban egy kulisszatitkot, főzés közben a paradicsom savasságától függően adok hozzá egy kis cukrot is (édesítőszert), mert jobban kiemeli a fűszerek ízét. Mikor elkészült a lecsó, akkor egészben belerakom a virsliket, és 2-3 percig főzöm.

Tarhonya elkészítése:

A tarhonyát olajon aranybarnára pirítom, majd felöntöm nagyjából annyi vízzel, hogy két ujjnyira ellepje, beleteszek egy félbevágott vöröshagymát. Nagyon kis lángon főzöm, folyamatos kevergetés mellett, míg meg nem puhul.

A korábban bemutatott glutén és tejmentes linzerkarika tésztáját továbbalakítottam egy kicsit, zab és barna rizsliszt kombóval készült ezúttal. A kedvenc vaníliakrémem pedig kókusztejjel és vanília rúddal készült. Díszítéshez a friss ribizlit és áfonyát a piacon vettem, bármilyen friss gyümölcs választható mellé, legjobb mindig az aktuális szezonnak megfelelő kedvencet választani. Legközelebb talán nektarinnal, vagy szilvával próbálom majd ki. Nálunk nagy sikere volt, pillanatok alatt el is fogyott, mondjuk általában nem tudok elég sokat csinálni semmiből :).

Hozzávalók:

12-15 db kosárkához:

125 g barna rizsliszt 

125 g zabliszt

125 g kókuszzsír

1 db M-es méretű tojás

1 kk szódabikarbóna

20 g negyedannyi édesítőszer (Dia Wellness 1:4 édesítőt használtam)

1 tk vanília kivonat

1 db kezeletlen citrom reszelt héja

Vaníliakrémhez:

500 g kókusztej

4 db tojás sárgája

100 g eritrit

60 g pudingpor

1 csipet só

fél vaníliarúd kikapart magjai (vagy 1 teáskanál vanília aromával helyettesíthető)

Sütéshez:

500 g szárazbab (sokszor használható)

kosárkaforma (szilikon, porcelán, fém, vagy létezik tapadásmentes bevonatú fém is)

Összeállításhoz:

200 g friss gyümölcs

1 db kezeletlen héjú citrom

A tésztához a hozzávalókból tésztát gyúrok, majd fóliába csomagolom és 20 percig hűtőben pihentetem. A hűtőből kivéve lisztezett deszkán vékonyra nyújtom a linzerkosárka átmérőjénél kicsivel nagyobb köröket szaggatok belőle, majd a kivajazott és kilisztezett formákba simítom a tésztát.

Egy villával megszurkálom a tésztát és sütőgyöngyöt/szárazbabot szórok bele. A szurkálás azért kell, hogy a sütés közben a tészta alatt keletkező gőz távozni tudjon és ne emelje meg a tésztát, mindezt pedig még a sütőbabbal lehet fokozni, ami nehezékként működik, nem engedi, hogy a tészta megemelkedjen.

Én nem vettem drágán kerámia sütőgyöngyöket, hanem hagyományos szárazbabot használok. 

A krémhez a vanília rúd magjait kikaparom és a rúddal együtt a kókusztej 2/3 részében megfőzöm, közben a maradék tejbe belekeverem az édesítőszert, a tojást és a pudingport is, majd folyamatos keverés mellett a meleg tejbe öntöm és krémmé főzöm. (a két rész összekeverése idejére a tűzről lehúzom, nehogy csomós legyen) 
A krémet habverővel átkeverem, majd amikor már langyosra hűlt a tésztakosárkákba töltöm.

A friss gyümölcsökkel, mentával díszítem, reszelt citrom héját reszelek a tetejére.

Hétvégén a családi ebéd nálunk volt, azt találtam ki, milyen jó lenne egy főzés mentes menü. A leves az is lett, a menü többi részénél feladtam ezt az elképzelést, majd legközelebb. Szóval a leves egy 15 perc alatt elkészíthető finomság. Csak a gyümölcs, kókusztej és némi ízesítés.

Mi kis tálkákból ettük végül, de a képen bemutatott felezett sárgadinnyébe való tálalás és közösségi szívószálas elfogyasztása is jó móka. A kis golyócskák pedig kicsi gömbvájóval készültek.

Hozzávalók 6 főre:

1 nagy sárgadinnye

1 l kókusztej

ízesítésként vanília kivonat vagy aroma ízlés szerint

1 narancs héja és leve

2 evőkanál negyedannyi édesítőszer (Dia Wellness 1:4 eritrit sztíviával)

Elkészítése:

A sárgadinnyét félbevágom és kimagozom, majd az egyik feléből egy evőkanállal kivájom a gyümölcshúst, ügyelve arra, hogy a dinnye héja ép maradjon, mivel ebbe szeretném majd tálalni.

A dinnye másik feléből a gömbvájóval szép golyókat formázok. A golyókat és a felezett dinnyehéjakat fóliába csomagolva hűtőbe teszem.

A kivájt gyümölcshúst a kókusztejjel összeturmixolom, majd ízesítem. Légmentesen záródó edényben minimum néhány órán keresztül, vagy akár egy éjszakán át is pihentetem.

A hűtőből kivéve frissen tálalom.

Interjút készítettem Pap Zoltánnal egy kedves volt kollégámmal, aki mesterien készíti a klasszikus krémest, megtalálja a hangot minden egyedi tortarendelő menyasszonnyal, de ha arról van szó gyerekeknek tart csokoládé kurzust. Egyszóval Zolika – csak a barátoknak és liebling kollégáknak -rendkívül sokoldalú, szereti a kihívásokat, az egyedi kéréseket.

A cukrász szakmát érdekesnek találom, egy laikus azt is gondolhatná, hogy egy ilyen „édes” munka csupa öröm, hiszen az ember egész nap finom sütiket készíthet, meg kóstolhat, mi más kellhet még?

Valójában egy nagyon komoly, kihívásokkal teli szakmáról van szó, egy alkotó munka, amivel örömet szerezhet azoknak, akik megvásárolják a termékeit. Finomat készíteni sokan tudnak, de olyat, amivel örömet okozhat, csak az tud, aki valóban szeretettel készíti azokat.

Egy cukrász hajnalban kel, hogy a reggeli croissant frissen ropogósan várjon minket, meg persze a sütik elkészüljenek, mire nyit a cukrászda. Sokszor több száz apró sütit készít egyedi megrendelésre, vagy egy óriás torta csoda részleteit dolgozza ki.

Mi az első konyhai emléked/élményed?

9-10 éves koromban, otthon volt, amikor életemben először megpróbálkoztam a palacsintasütéssel. Teljesen egyedül, 3 órámba beletelt, mert nehéz volt nehéz megfordítani.

Mikor döntötted el, hogy gasztro vonalon tanulsz tovább?

Sokféle iskolát néztem, de egyik se tetszett igazán, ezért esett a választás a Dobos C. József vendéglátó ipari iskolára, mert itt csak a negyedik évben kellett eldönteni, hogy végül melyik szakmát választom, szakács, cukrász vagy felszolgáló leszek. Még a gyakorlat alatt se tudtam, hogy mi akarok lenni. Kérdezték, hogy mit akarok csinálni, mondtam, hogy nekem mindegy.

Aztán akkor változott ez meg, amikor a Sofitel szállodába cukrász gyakorlaton voltam. Nagyon jó volt az iskola, mert a 4 év alatt a szakács alapképzést is megkaptam.

Ki az, akit példaképnek tekintesz a szakmában?

Szakácsok közül egyértelműen Jamie Oliver az elsőszámú példaképem – érdekes én is Jamie rajongó vagyok J – mert nagyon szórakoztató, tetszik a stílusa, egyértelműen felnézek rá.

Cukrászok között nincs egyértelmű példaképem, inkább az egykori tanáraimat tekinteném példaképnek, hiszen ők szerettették meg vele ezt a szakmát, felkeltették az érdeklődésemet.

Mi motivál a hétköznapokban?

Mindig a cél motivál, minél több süteményt minél precízebben csinálni, a minőség nálam mindig alapelv volt, ebből nem engedek. Szerencsére mára ott tartok, hogy szükségem volt még egy kollégát felvenni, hogy ki tudjak szakadni a mindennapi rutinból. Fontos, hogy tudjak egyedi és esküvői torták készítését vállalni és hogy kreatív, fejlesztői munkákkal is tudjak foglalkozni. Minél több dolgot kipróbálhassak, ami majd egyszer majd a saját üzlet kínálatában is kapható lesz.

Egészen pontosan mi is vagy mestercukrász és szakács?

Nem, (csak) cukrász vagyok és az is maradok. Elveim vannak, a jelenlegi oktatás, amit kapni lehet ma nem ad annyit. A mai okj-s képzések csak papírt adnak, de nem adnak annyi tudást, amit én kaptam a 4 év alatt. Ez a képzés csak felületes tudást ad.

Milyen munka jelentette a legnagyobb kihívást eddig?

Volt olyan felkérés is, amit nem is vállaltam el, mert lehetetlen volt elkészíteni, egy hatfogatos lovas hintó torta aranyozva lett volna az elképzelés, az elkészítésére egy hónapom lett volna. 150 szeletes torta, ami annyira nem számít nagynak, de a hat ló megformázása a munkaidő ráfordítása miatt jelentősen megdrágította, így végül a megrendelő is meggondolta magát és egy teljesen egyszerű, standard tortát választott a katalógusból.

Volt egyszer egy 600 szeletes torta a tortamegrendelésem, 2,40 m hosszú és 1,20 m széles volt, de két darabban kellett készíteni, mert a hűtőbe csak így fért el. Szállításnál félig oldalra kellett fordítani, hogy a folyosón ki lehessen hozni.

Volt egy 700 szeletes megrendelés is, amire egy 50 cm-es masnit is rendeltek marcipánból. Ez például nem nehéz feladat, csak a mérete miatt nehezebb bánni vele.

Sok esetben egy esküvőre édes teasütit és sós teasütit is rendelnek 100-150 főre és még mellé az esküvői tortát is készíteni kell. Mivel mindent frissen készítek, kevés idő áll rendelkezésre ehhez.

Meg nem úgy dolgozom, mint egy noname cukrászda, hogy minden krém alapja a margarin, a cukor és a kakaópor, hanem minden süteménynek más a receptje, természetesen vajat, tejszínt és valódi belga csokoládét használok.

Milyen vicces történetre/extra vásárlói igényre emlékszel vissza a legszívesebben?

A kiszállítások mindig viccesek, például amikor vidékre kell menni és az erdő közepén van például az esküvői helyszín. GPS koordináták alapján kellene megtalálni a helyet, de a navigáció szerint ez a pont nem létezik. A szállítót telefonon keresztül navigáltam, hogy megtalálja a helyet, remélve közben azt, hogy a hűtőautóban nagy meleg miatt nem esik semmi baja a tortának és végül majd időben és rendben megérkezik. Végül az 1 órás út 4 óra lett, de minden rendben megérkezett, az ifjú pár nagyon boldog volt.

Amikor a Budai Várba szállítottunk egy egybeépített tortát, nekem a hűtőraktérben hátulról fognom kellett a tortát, mert a meredek emelkedő miatt eldőlt volna. A macskakövön szállítottuk, egy 10 m-es szakaszon kellett volna csak átvinni, de a termet éppen díszítették ezért levolt zárva, ezért körbe kellett vinni. Akkor kiderült, hogy a hűtő nem volt még felkészítve a torta fogadására, nem volt behűtve ezért vissza kellett az ismert útvonalon a tortát, amíg lehűl a hűtő annyira, hogy a torta nem olvad meg.

Mi a kedvenc ételed és hol szoktál vásárolni?

A bolognai spagetti, meg minden, ami olasz. Otthon a konyhában nevelem a bazsalikomot, meg még egyéb fűszernövényeket. Korábban minden nap főztem otthon, mostanában sajnos nincs ennyi időm. Volt, amikor minden héten más nemzet ételeit készítettem el, ezt nagyon élveztem. Mindent, amit lehet piacon szoktam megvenni, mert ott szélesebb a választék.

Mi a kedvenc desszerted, süteményed?

A nagy kedvencem a sajttorta, friss áfonyával, ezt belesütöm, esetleg még egy kis karamellöntettel és pisztáciával megbolondítom.

Hol dolgoztál eddig?

Szamosnál dolgoztam 12 évet, egy év kihagyással, amikor egy szálloda cukrászvezetője voltam.

Most mivel foglalkozol?

Minden ami sütemény, esküvői tortákkal, egyedi tortákkal. Bármit elkészítek, szeretem az egyedi és kreatív megrendeléseket. Fő alapelvem a minőségi, de megfizethető termékek készítése.

Mindent meg lehet csinálni, csak meg kell rá találni a megoldást, ismeret kell ahhoz, hogy mit hogyan lehet felhasználni!

„Mindent meg lehet csinálni, csak

meg kell rá találni a megoldást!”

„Egy lágy túró, vagy joghurttortát is be lehet vonni marcipánnal, ha ez a menyasszony kérése, csak tudni kell, hogy akkor kell rá még egy piskóta, olyan krém, ami megtartja és még leönteni egy tejszínes csokival (ganache), aztán fondant-nal bevonni.”

„Egy lágy túró, vagy joghurttortát is be lehet vonni marcipánnal,

ha ez a menyasszony kérése…”

Teljes mértékben egyetértek Zolival, valóban ez a tudás, amire szükség van, meg persze kultúra, hogy ne túl zselatinozással akarja a túrókrémet megtartani a cukrász, mert annak nem lesz jó vége.

Több réteg piskóta közé kell tenni a krémet például egy mousse krém esetében, mert akkor egy réteg piskótának már kisebb súlyt kell elbírnia, na meg a piskóta és a csokoládé a cukrász szigetelőanyaga.

„A piskóta és a csokoládé a cukrász szigetelőanyaga”

Merre tervezed a jövőt?

A nagy terv a saját üzlet, annyi sok ötletem van, hogy mit tartanék, hogy már most is beleszédülök, ha belegondolok. Olyan helyet képzeltem el magamnak, ami már reggelire kiszolgálja a vendéget friss croissant-nal, kávéval és édes péksüteménnyel. Ebédre bistro jellegű ételeket kínál süteményekkel, fagylaltokkal, de itt még nincs vége, mert jönnek a délutáni falatkák, sütemények, akár svédasztal jelleggel, na meg az esti beszélgetős, borozgatós, esetleg koktélos időszak. Ez egy olyan hely lenne, ami nem csak egy bistro, nem csak egy kávézó, vagy cukrászda, hanem ami egész nap várja vendégeket reggeltől a késő estig.

Mit üzensz a hobbi szakácsoknak és cukrászoknak?

“Minél több könyvet, magazint, internetet olvassatok, bújjátok az új recepteket, meg persze kísérletezgessetek. Bátran próbáljatok ki újdonságokat, mert annyi új ötlet van, például simán elképzelhető egy desszertben cékla, vagy egy marha steak-en egy chillis csokoládé öntet.”

Van egy kislányod, neki mit készítesz a legszívesebben? Mi a kedvence?

Legutóbb málnás csokitortát sütöttünk, meg túrófánkot.

Kedvence a makaron, az epres-pezsgőkrémmel

Köszönöm Zolinak az interjút, folytatás következik…

Amennyiben megkívántatok egy finom sütit, akkor Zoli termékeit megtaláljátok a Kiskifli, a Budapest Bakery pékségekben, valamint a Sweet Lili cukrászdában.

Közvetlenül Zolit pedig ezen az oldalon éritek el Pap Zoltán wedding & custom cakes