Recept Guru

Azokkal a barátokkal, akikkel nem sikerült az ünnepek alatt találkoznunk valamilyen módon, most január első napjaiban koccintunk egyet mindenki egészségére. Arra gondoltam, hogy ezt most rendhagyó módon egy desszerttel egybevonva tesszük meg, vagyis a tuti befutó túrós palacsinta mellé egy tojáslikőrös sodót készítettem. Most nem azért, de szerintem óriási ötlet volt ez így tőlem, mindenkinek nagyon tetszett és ízlett is. Meg hát ugye még egy ok, hogy kedvenc likőrömet még több emberrel megkóstoltathassam. 

Hozzávalók a palacsintához (kb. 5-6 db): 20 dkg zabliszt, 2 dl tej, 2 dl szódavíz, 2 db tojás, 1 csipet só, 0,5 dl olaj + egy kevés a sütéshez

Töltelékhez: 250 g túró, 2 dl tejföl, 1 citrom, édesítés ízlés szerint, 0,5 cm vanília rúd, vagy 1 mk vanília aroma

Tojáslikőrös sodó: 1 tasak vaníliás pudingpor, 500 dl tej, 200 g tojáslikőr 

Díszítéshez: édesítőszer, 1 citrom héja

A palacsintához a hozzávalókat összekeverem, rúdmixerrel szoktam még az egészet tökéletesen homogénná keverni. Hagyom állni kb. 20 percet, majd szokásosan serpenyőben kisütöm.

A sodóhoz egy nagyon  kevés tejben a pudingport elkeverem, a többi tejet felforralom, majd folyamatos keverés mellett hozzácsorgatom a pudingos keveréket. Folyamatos keverés mellett besűrítem. Hagyom langyosra hűlni, majd újra átkeverem és hozzáöntöm a tojáslikőrt és rúdmixerrel összekeverem, hogy teljesen sima öntetet kapjak. Nem használtam hozzá plusz édesítést, mert a tojáslikőr is édes, de amennyiben szeretnél, akkor tehetsz.

A tojáslikőrt is magam készítettem, itt találod a receptjét.

A töltelékhez amennyiben a túró nagy darabokból áll, akkor egy szűrőn áttöröm, majd hozzákeverem a tejfölt, a vanília rúd kikapart magjait, az édesítést és belereszelem a citrom héját is, majd a citrom levét is kinyomom.

Megtöltöm a palacsintákat, tálalom a sodóval, végül a tetejét édesítővel megszórom és a citrom hosszúra reszelt héjával díszítem.

Az év minden napjára vannak nagy, világmegváltó terveim, de mindez az év első napjaira különösen igaz. Biztosan mindenkinek volt legalább egyszer éveleji diétázó fogadalma, vagy legalábbis ezt megközelítő gondolata. Ezért az idei évet ezzel a szuper egészséges, vöröslencse fasirtgolyóval kezdtem, fűszeres paradicsom salsával és frissítő remoulade mártással kínáltam. Nagy sikere volt, még a kis Húgocskám, Luca is megkóstolt belőle egy mikroszkópikus mennyiséget, tekintve, hogy Ő semmi ehhez hasonlót nem szokott még csak kóstolni sem, nyilvánvalóan csak a babona kedvéért tette. 🙂 

Hozzávalók:

Fasirtgolyóhoz (kb. 25-30 db): 150 g vöröslencse, 40 g zabliszt, 40 g búzadara (tk tönkölydarát használtam), 80 g +40 g tk zsemlemorzsa, 1 tojás, 3 ek paradicsompüré, 3 ek olivaolaj, fél csokor petrezselyem felaprítva, 4 gerezd fokhagyma apróra vágva, fél fej vöröshagyma apróra vágva, só, bors ízlés szerint

Remoulade-hoz: 5-6 db csemege uborka, 200 g tejföl, 2 ek majonéz, 1 mk citromlé

Paradicsom salsához: 200 g paradicsompüré, vagy hámozott paradicsom, 2 gerezd fokhagyma, 1/4 fej fokhagyma, 1 tk bazsalikom, 1 tk oregánó, 2 csipet só, bors, pici édesítő

A lencsét egy éjszakára beáztattam, majd megfőzöm, leszűröm és állni hagyom, addig összekeverem a fasirtgolyó többi részét, vagyis a kisebb zsemlemorzsa kivételével mindent. Hozzákeverem a lencsét, ami a beáztatás miatt elég puhára főtt, így nem szükséges jobban pürésíteni. Összegyúrom az egészet, hűtőben való 20 perces pihentetés után apró golyókat formázok belőle, zsemlemorzsába hempergetem, majd olajban kisütöm.

A Remoulade mártáshoz lereszelem az uborkát, belekeverem a majonézzel elkevert tejölbe, majd citromlével ízesítem.

A salsa szószhoz a paradicsomba keverem az összevágott hagymát és fokhagymát, fűszerezem, amennyiben szükséges egy nagyon pici édesítést is lehet bele tenni. 

Tálalás: mindenki saját maga elkészítheti a szendvicsét, tortillába is lehet tekerni, vagy fogyasztható csak a mártogatósokkal is.

Szeretem a tejszínes és édes likőrféléket, remek ötlet a vendégeket fogadni vele. Ünnepekre pedig igazán alkalmi finomság. Még akár ajándékba is adható, pár hétig gond nélkül tárolható, ha egyáltalán megmarad addig. Még karácsonyra készítettem, ezt használtam például a mini képviselőfánkok töltelékéhez is.   
Azért érdemes figyelni rá, mennyit iszunk belőle, mert bár nem érezzük, ebben ugyanaz a tömény alkohol van, csak kisebb koncentrációban.

A képet ezúttal a www.foodnetwork.com -tól kölcsönöztem

Hozzávalók: 400 ml 3,5 %-os tej, 200 ml tejszín (30-32 %-os), 1 vaníliarúd és kikapart magjai, 120 g cukornak megfelelő édesítő, 4 db tojássárgája, 200 ml vodka, 120 g cukornak megfelelő édesítő

A tejet és a tejszínt összeöntöm a félbevágott vaníliarúddal, és a hozzávalók között szereplő első, kisebb mennyiségű édesítővel. Felforralom, majd félreteszem.
A tojások sárgáját kikeverem a másik adag porcukorral és a forró tejet lassan, folyamatos keverés mellett a sárgájához öntöm. Kicsit hagyom állni, majd mehet bele az alkohol. Én most vodkát használtam, még a fehér rum is megfelelő.
Végül jól záródó csatos üvegekbe töltöm és hűtőbe teszem. Azonnal fogyasztható, de ha állni hagyjuk az ízek még jobban összeérnek.

A sok finom édesség mellett most jövök egy sós falatkával. Ez amúgy még a céges karácsonyi vacsira készített előétel repertoárunk része volt, csak aztán olyan gyorsan itt voltak az ünnepek, így inkább az édességekkel foglalkoztam. Tehát az eredeti elképzelés az volt, hogy mini képviselő fánkocskákat készítünk és abba töltjük a pástétomot. A visszajelzések szerint 130-140 főre kellett készülnünk, így a fánksütés érdeklődés hiányában elmaradt, ezért a pástétomot is mini pogácsákba töltöttük. Azért majd egyszer tuti kipróbálom mini fánkokkal is. Az elképzelésem szerint kacsamájas vadpástétomot készítek, nagy segítségemre volt a pontos receptúra kialakításában Attila, az Egy szakács naplója blog írója. Köszönet neki, hogy profi séfként és jelenlegi sok elfoglaltsága mellett is szakított időt kérdéseim megválaszolására, jelenleg éppen egy nagy óceánjáró hajón dolgozik, útban az Antarktiszra. 

Még jobb lett volna persze, ha a szarvascomb mellé sikerült volna szerezni vadmájat, mondjuk szarvas-, vagy őzmájat. Na ez ezért tényleg nagy mutatvány lett volna, azért felírtam arra a bizonyos gasztro bakancslistámra ezt is. 🙂

Hozzávalók: 800 g szarvascomb (ez a letisztított mennyiség legyen), 800 g kacsamáj, 2 db tojás, 400 g kacsazsír, só, bors, 4-5 szem borókabogyó, 1 l száraz vörösbor (nem kell nagyon extra prémium minőségű), néhány db babérlevél, 1 nagy csomag bacon, 200 g savanykás lekvár, vagy hagymalekvár (én csipkebogyót használtam)

Ez a mennyiség elég nagy adag, így ha kisebb, családi létszámra készíted, akkor veheted a felét is.

A szarvascombot lehártyázom, lefilézem, a májat is letisztítom, majd beáztatom a vörösborba a babérlevéllel és a borókabogyóval és így hagyom állni egy napot. Másnap leöntöm róla a bort, kiveszem a fűszereket és az egészet átdarálom. A húspépet sóval, borssal ízesítem, belekeverem a tojásokat és a megolvasztott kacsazsírt. A fűszerekből annyit kell beletenni, amennyit kb. egy pörköltbe tennél ilyen mennyiségű hús esetén. A baconnel kibélelem a sütőormát, majd beletöltöm a pástétomot, az egészet egy tepsibe rakom és annyi vizet öntök bele, hogy a forma feléig érjen. Így gőzölöm az egészet 150 fokon légkeveréssel 1,5 órán keresztül. Ennyi idő alatt elkészül ez az adag, de nagyobb mennyiségnél a sütési időre többet kell számolni. Én most nem súlyoztam le, mert nem szeleteltük, hanem habzsákba töltöttük, de amennyiben szeretnéd, akkor így készítsd. Az elkészült pástétomot kiveszem a sütőből és még melegen kell a súlyokat rátenni. Én hosszúkás formában készítettem, így 1-1 kg liszt megfelelő hozzá, így a súlyokkal hagyd, hogy kihűljön! 

A pástétomot csillagcsöves kinyomóval ellátott habzsákba töltöm és a félbetört pogácsákat megtöltöm a krémmel, majd egy kevés savanykás lekvárt teszek rá.

Nem telhet el a karácsony linzer nélkül. Ezúttal az idei kedvencem úgy tűnik, hogy a mézeskalács linzer lett. Mert omlós és mézeskalács fűszeres. Töltelékként pedig mi más is passzolhatna jobban hozzá, mint egy savanykás piros bogyós gyümölcsös lekvár. Ez jelen esetben csipkebogyó nálam. Hihetetlenül jól megy a kettő egymás mellé. A süti okos szénhidrátokkal készült, így a diétát sem kell megszegned.

Nálunk nagyon nagy sikere volt 🙂

Hozzávalók: 250 g liszt (tk tönkölylisztet használtam), 125 g vaj (hideg), 90 g cukornak megfelelő édesítő (1:4 annyi DW-t használtam), 1 tojás, 1 ek mézeskalács fűszerkeverék , 1 csipet só

Összeállításhoz és díszítéshez: 200 g csipkebogyó lekvár, porcukor vagy édesítő (DW 1:4 annyi édesítőt használtam)

A lisztet összekeverem a száraz hozzávalókkal, majd belemorzsolom a vajat, a tojással addig gyúrom, amíg össze nem áll, ekkor fóliába csomagolva fél óráig hűtőben pihentetem.

Lisztezett deszkán 5 mm vastagra nyújtom, majd korongokat szúrok ki és a felénél a tetejébe apró csillagokat, fenyőfákat is szúrok.

185 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütöm. Miután kihűlt betöltöm lekvárral és édesítővel megszórom. 

Ha karácsony, akkor nem maradhat el a tojáslikőr sem. Ezt a kedvenc likőrömet viszont nem csak kortyolgatni lehet, hanem azt gondoltam, hogy valamelyik sütibe is belekonvertálhatom. Így esett a választás a képviselőfánkra, aminek a finom vaníliakrémjét turbóztam fel egy kis likőrrel. Azt kell mondanom, hogy remek ötlet volt, az előkóstolások már meg is voltak, mindenki szupernek találta.

Ezek most szuper mini fánkocskák lettek, hogy még a sok más sütiből is tudjon mindenki kóstolni.

A tojáslikőr is saját készítésű benne, amit gasztroajándéknak is ajánlok, aki esetleg ilyesmiben gondolkozik. Az eredeti vaníliakrémen kicsit módosítottam, így kicsit egyszerűbb is. A fánk készítésénél leírtakat viszont érdemes betartani, így sikerülni fog neked is. 

Hozzávalók:
200 ml víz, 200 ml olaj, 1 csipet só, 1 csipet cukor, 125 g liszt, 4 tojás
Krémhez: 200 g tej, 200 g tojáslikőr, 1 csipet só, 60 g pudingpor, 250 ml tejszín, 1 tasak habfixáló (csomagolás szerint)

Díszítéshez: porcukor, vagy édesítő

Elkészítése:
Az 1:1 arányú zsiradékot  és folyadékot a sóval, cukorral egy edényben  felforralom. A forrásban lévő keverékhez folyamatos keverés mellett hozzáadom a lisztet. További hevítés során a tésztát alaposan resztelem, miközben fakanállal kevergetem. Ügyelj arra, hogy az edény oldalára és aljára rá ne égjen!
Kiborítom egy tálba a tésztát, ha gond nélkül, egy tömbben kiesik, biztosan jó a tészta.
Hagyom gy kicsit hűlni, amikor már nem forró a tészta, de még meleg, egyenként hozzákeverem a tojásokat. Egy gyúrófejes robotgéppel dolgozom bele, de természetesen maradhatsz a klasszikus, fakanalas módszernél is. Egy a fontos, hogy jól dolgozzuk ki, mielőtt hozzáadnád a következő tojást. A tojások mennyisége függ nagyságuktól (körülbelül 50 g legyen 1 db). 
Csillagcsöves kinyomóval ellátott habzsákkal apró halmokat teszek a sütőpapírra, köztük kb. annyi helyet hagyva mint egy-egy halom. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm.

Újra leírom azokat a praktikákat, amikre oda kell figyelni:

• Fontos a jó sikértulajdonságú liszt használata, ez hozzájárul majd a tészta sütés utáni szép szerkezetéhez, repedezettségéhez. – ezúttal fehér liszttel csináltam
• A tojást tényleg egyesével kell a már bekevert masszához adni, fontos szerepe van ennek a tészta szerkezetének, állagának kialakulásában
• Sütés közben nem nyitogatjuk a sütő ajtaját, különben is a kis ablakon keresztül lehet kukkolni az eseményeket

A kisült tésztákat kiveszem a sütőből, hagyom hűlni, ne tegyük párás helyre, mert a fánkocskák visszapuhulnak és nem lesznek ropogósak.

Ezt a krémet kicsit másképp készítem, mert a likőrt csak egy rövid ideig főzöm, különben elmegy az alkoholtartalma. Tehát a megszokottnál egy kicsit sűrűbb krémet készítek. A tejet felforralom, a tojáslikőrben pedig elkeverem a pudingport. A tejet alacsonyabb lángra veszem és folyamatos keverés mellett hozzáadom a tojáslikőrös keveréket. Folyamatosan keverem, amíg be nem sűrűsödik.

A tejszínt a habfixálóval habbá verem. Habfixáló nélkül is lehet készíteni, de ha tutira akarsz menni, inkább használj te is!.

A krémet egy szűrőn áttöröm, majd a tejszínhab 1/3  részével  fellazítom, ezt lehet nyugodtan jó alaposan keverni. Hozzáadom a többi tejszínhabot is, viszont itt már figyelj arra, hogy csak nagy és óvatos keverésekkel dolgozd össze a krémet és a habot. A krémet egy csillagcsöves kinyomóval ellátott habzsákba töltöm, majd indulhat a töltés. A fánkok tetejét levágom, amennyiben szükséges a belsejéből a tésztahártya részeket kiszedem, majd mindegyik fánkot gazdagon megtöltöm a krémmel, visszateszem a tetejét, tálaláskor porcukorral megszórom,

Karácsonyra összejön az egész család, ez a legjobb az egész buliban, hogy együtt vagyunk. Azt gondoltam, hogy ezt az együtt vagyunk dolgot meglovagolom még pár aprósággal, így jött az az ötlet, hogy az ünnepi asztal dekorációjához járulnék hozzá valami magamféle aprósággal. Mi lenne, ha a szalvétagyűrű ehető lenne és egyben ültetőkártya is. Na nem mintha annyira sokan lennénk, hogy erre valóban szükség lenne, meg mindenki nagyjából mindig ugyanoda ül, azért szerintem sikere lesz az biztos. A színes dekorációt marcipánnal oldottam meg, amire betűnyomdával készítettem a neveket.

Hozzávalók: 250 g liszt (felesben tk. és finomlisztet használtam), 125 g vaj (hideg), 2 ek méz, 90 g cukornak megfelelő édesítő (1:4 annyi DW-t használtam), 1 tojás, 1 ek mézeskalács fűszerkeverék , 1 csipet só

Díszítéshez: 80-100 g marcipánmassza (vegyes színekben), kevés lekvár, vagy mogyorókrém

A gyűrűk készítéséhez: 2-3 db papírhenger (én WC papír gurigát használtam), alufólia

Ebből a mennyiségből jóval több lesz, mint a képen mutatott 7 db guriga, így a tészta többi részéből érdemes más formákat szaggatni, vagy ha igazán nagy a család akkor is elég lesz mindenkinek.

A lisztet összekeverem a száraz hozzávalókkal, majd belemorzsolom a vajat, a mézzel és a tojással addig gyúrom, amíg össze nem áll, ekkor fóliába csomagolva fél óráig hűtőben pihentetem.

Lisztezett deszkán 5 mm vastagra nyújtom, majd vékony csíkokat vágok belőle és az alufóliával betekert papírhengerre tekerem. Nekem olyan széles csíkok lettek, hogy egy wc papír gurigára 3 db fért el.

185 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütöm.

A formáról a korongokat óvatosan leválasztom, majd két fólia között kinyújtott és kiszúrt marcipánlappal, sütinyomdával díszítem. A lapokra egyedi neveket, feliratokat teszek betűnyomdával, ezeknek egy részét persze csak mi értjük, tudjuk pontosan, hogy az mit jelent, milyen történet kötődik hozzá. A marcipán lapokat mogyorókrémmel, vagy lekvárral rögzítem a kekszekre. Persze ez még titok, hiszen meglepetés lesz 🙂

Jelentkezem, az édes kis szalvétagyűrűknek sikere volt, ugyan pont az enyémet sikerült eltörnöm, sebaj.

Egy régóta dédelgetett álmunk vált valóra november elején, amikor egy csodás hétvégét tölthettünk el a Kercaszomoron.

Ideérkezve a hely tulajdonosa végigvezet minket a területen, itt minden hihetetlenül nyugis, én  még kicsit fel vagyok pörögve, 3 órát utaztunk Budapestről, kell még egy kis idő, míg aklimatizálódok.

Megnézzük a lovakat, elhaladunk az istálló mellett, azt mondja akkor itt lesz a fürdőszoba, meg jobbra van a könyvtár az olvasószobával. Egy pillanat lemaradtam valamiről? Gondoltam magamban, közben benézek és tényleg az istállóból van leválasztva egy rész, az a mi fürdőnk, csak a mienk, a lombházasoké.

Tovább megyünk, vicces színesre festett farönkökön haladva jutottunk el a kis házhoz. Van előszobánk, lefele a konyha, felfele a szoba, egyenesen tovább meg az erdőre néző terasz.

Kicsit elbambulhattam, mert Tibi vagy ötször szólt, hogy őzlányok legelésznek éppen. Nemolyan régóta tudom, hogy rudlinak hìvjuk az őzlányokból álló csapatot. Mutatom a gyönyörűséges erdőre néző lombházunkat, ami egy nagyvadas meeting point mellett fekszik közvetlenül.

Szuper a szoba, a konyha, egy kis zománcos vájling a kisebb pipere igényekhez, vagy csak csupán dísznek. Városi ember szemével nézve ez a hely pont annyira nomád, hogy kizökkentse az embert a mindennapi hajtásból, de azért megvannak azok az apró komfortok, ami miatt az ember idiótán vigyorog amíg itt van. A wi-fi lehetőség például nem azért van jó, mert nem bírunk leszakadni a telefonunkról, hanem mert ezt a rengeteg élményt azonnal tovább is tudjuk adni az otthoniaknak. Még csak 1 órája érkeztünk meg, de olyan, mintha mindig is itt laktam volna.

Ebédelni megyünk, nem találtuk meg az előre kinézett, helyi gasztroságokat kínáló helyet, de sebaj, mindenhol lehet dödöllét enni. Végül hajdinás vargányalevest ettünk, majd Tibi tökmagbundás, túróval töltött cordon bleu-t, én pedig a helyi tejüzem túrójából készített túrógombócot választottam.

Mire hazaértünk be is sötétedett, el kezdtek üvölteni a sakálok, hát én nyomban majdnem össze is csináltam magam – vagánykodok itt a nomád lakással, de nem merek egyedül kimenni a házból. Oldotta a feszültséget, amikor rájöttem, hogy zárható az ajtó, na nem mintha a sakál feljönne a lépcsőn és lenyomva a kilincset bejönne az ajtón, de mindenkinek jobb így. Egyszer csak megjelent az ablakban egy cicus, egy szuper kedves házi kedvenc, aki mellesleg nagyon hálás a vendégektől kapott sonkáért, de a mezőre is kijár egerészni. Természetesen beengedtünk, rögtön otthon érezte magát. Amikor jobban összebarátkoztunk éreztem rajta, hogy csupa izom, hihetetlen ez a cica nem olyan kis pufi kedvenc, mint a Thomasom, Ő egy falusi csupa izom, vagány kandúrka. Nem tudtuk a nevét, így elneveztünk Proteines cicusnak.

A reggel kicsit nehezen indul, sajnos tejköd van, a hely adottságai miatt itt jobban megmarad a köd, mivel egy medencében van a település. A reggeli teához, kávéhoz el kell menni vízért, kicsit váratlanul ért ez a hír, hogy a háztól el kell menni az említett istállóig vízért, Mire elkészül a tea viszont már meg is érkezik a reggeli. Ez valami csúcs, házi kecske sajtok, házi kolbász, paraszt sonka és májas, na meg ezekhez még házi tej és vaj. Volt kétféle lekvár is, de kinek kell a lekvár ugyebár, amikor ilyen finom sajtok és husik vannak. Kell ennél jobb? Húú, de jó lenne, ha minden napomat így kezdhetném. Ez a hétvége rövid volt most itt, mert csak két éjszakát maradtunk, de még visszajövünk egyszer jobb időben az biztos 🙂