Recept Guru

Meséltem már nektek a fokhagymával való jó kapcsolatomról? Ismét megerősödött bennem ez az érzés, hiszen kedvencüket, a sült fokhagymakrémlevest készítettem. Az a jó benne, hogy rengeteg fokhagyma van benne, mégis ehetően fokhagymás, mivel az egy egész fej hagyma fele sütőben pépesre sül. Próbáljátok ki ti is!

Hozzávalók kb. 6 főre
1 l zöldségleves (vagy bio leves kocka levesnek elkészítve), 1 nagy fej fokhagyma, 250 ml főzőtejszín, só, olívaolaj, leves betétnek 6 szelet kenyér, 10 dkg reszelt sajt, 1 db közepes burgonya,  1 fej hagyma, fél csokor friss petrezselyem

A fokhagyma felét gerezdekre szedem (még nem kell megpucolni) és beteszem a sütőbe, kb. 30 perc alatt 180 fokon sütöm. Közben azért érdemes ellenőrizni, nehogy megégjen. Akkor jó, amikor a héjából ki lehet venni a puhára sült fokhagymát.
Egy edényben olívaolajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, majd mehet hozzá a korábban megsütött fokhagyma is.
Pár percig pirítom, majd felöntöm a levessel, összeforralom, majd beleteszem a meghámozott és kockákra vágott burgonya. Addig főzöm, amíg meg nem puhul, ekkor hozzáöntöm a tejszínt, elkeverem, majd összepürésítem rúd mixerrel. Friss petrezselyemmel elkeverem, majd reszelt sajttal és pirított kenyérkockákkal megszórva tálalom.

Ma reggel végre eljutottam a híres á table! francia pékségbe. Már többször elhatároztam, hogy reggel munkába menet betérek és ilyen élmény teli falatokkal indítom a reggelt. Azt még sose meséltem nektek, hogy a 12. kerületi Alkotás út – Csörsz u.- Böszörményi út háromszögben mozgok reggelente.
Többnyire itthon reggelizek, nálunk ez olyan családi program, megbeszélünk ezt azt, amire előző nap nem volt már idő, így jó esetben már reggelivel indítom a napot. Ez ma is így történt, csak olyan szerencse ért, hogy a Böszörményi úton felfele haladó villamost sikerült elcsípnem, ritka alkalom, inkább az Alkotás úton járó  61-es villamos szokott sikerülni.
Szóval adott volt a helyzet, megérkeztem a pékségbe, már a bejárat nagyon tetszett: tábla, kézzel írt kedvcsináló szöveg a kínálatról olyan rusztikus hangulatú, amit egy ilyen helytől vár az ember.

Belépve az üzletben rengeteg gyönyörűséget látok, a pultban cukrászsütik, mellette az elmaradhatatlan francia quiche, prémium szendvicsek kacsamájjal, lazaccal, vagy például spanyol kolbásszal, chorizoval gazdagon megpakolva. A pult tetején izgalmas édes finomságok és bagettek, kenyerek sorakoztak.
Bégül a baloldali pultra téved a szemem, itt croissantok vannak. Bámészkodásom alatt egyébként kb eltelt vagy tíz perc, még jó, hogy az elején mondtam a mögöttem állóknak, hogy nyugodtan kérjenek én még nézelődöm.

Feltűnt, hogy vagy öten kértek mandulás croissant, hát akkor ezt nekem is meg kell kóstolnom, még jó hogy időben észhez kaptam, a végén még elkapkodták volna és csak egy csalódott nagy nyelés maradt volna 🙂 De nem! Megvan a leveles tésztás finomság, rohanok vele tovább az irodába. Egyébként még vettem finom magos, rozsos kenyeret, nagyon finom volt, de most nem akarom a lényegről elterelni a szót. Szóval folytattam utamat az irodába, a francia reggeli péksüti szerzeményemet nem eszem meg gyorsan út közben mondom én, ennek megadjuk a módját. Egyébként imádok utcán, laza séta közben eszegetni, de ez inkább olyan nyári, nyaralásos program szokott lenni. Még így is jó időben beértem, szinte csak én voltam reggel az irodában, meg persze a croissant. Meghitt hangulat volt ez így. Anyám!!! Kiáltottam volna fel, ha nem tartottam volna tőle, hogy közben  valaki megérkezik. Brutál kategória. Imádom. Egyszer és mindenkorra.
A péksütemény félbe volt vágva, gondolom így töltötték bele a mandulakrémet, persze nem keveset.
Nyilván nem sajnálták ki belőle, ahogy a tésztájából sem a vajat. Nem túl diétás ez így, dehát nem is ígért itt senki ilyesmit. Ez van! Ha akarsz jót enni, akkor elfogadod. Nem is érdemes próbálkozni mindenféle szénhidrát csökkentett változatokon. Nos így indult ez a reggel. Köszönöm á Table!

 

• Böszörményi út 16.
• Mammut 2, 3. szint
• Retek utca 6.
• Arany János u. 16.
• Wesselényi utca 9.

Imádom a pesto féléket, ezekkel az igazi íz koncentrátumokkal remekül ízesíthetők készételek, készíthető belőlük remek tésztaszószok, vagy akár pogácsába, kenyérbe is rakhatjátok
Egy szupergyors pesto készítéssel indult ez a fogás. Pontosabban a bazsalikomot fel kellett használnom amíg még szép zöld és üde volt. Így hűtőben pár napig eltartható. Mozsárban jó az ilyet készíteni, de ha nincs, az aprító is megteszi. Az “Egyszer majd beszerzendő konyhai cuccok” listáján van a gránit mozsár. A bazsalikom mellé kell még olívaolaj, pici só, parmezán sajt, meg valami magféle. Nekem kesudió volt itthon, így most ez került bele.
 Kicsit utána néztem, és ledöbbenve tapasztaltam, hogy mennyi mindenre jó a kesudió. Csomó vitamin, nyomelem van benne, jó a szívnek és rákmegelőző hatása is van. Részletesebben itt tudtok utána olvasni http://napidoktor.hu/blog/formasan/bendo/a-kesudio-15-elonye/

Maga a növény így néz ki nagyon vicces, egyszer, ha egy kvízműsorban ezt a kérdést feltették volna nekem mindenre gondoltam volna de a kesudióra biztos nem.

Gyors tésztafőzés következik, majd a pestot egy kis tejszínnel összeforralom és már kész is van ez az isteni finom fogás.
Hozzávalók:
kb 10 db nagyobb bazsalikomlevél, kb 4 ek. olívaolaj, diónyi parmezán sajt, egy marék kesudió, 1 csipet só, kb 1,5 dl főzőtejszín, fél csomag, 250 g tészta (én linguinit használtam)

Marcipános is és mandulás is. Egy igazi élmény túra. A tölteléke lekvár, vagy a válogatós családtagoknak mogyorókrém jön rá. Ez a szuper fincsi lekváros korong nálunk családi kedvenc.
Pár héttel ezelőtt otthon voltam Veszprémben, segítettem Anyunak a konyhában. Mire odaértem a tészta már össze volt gyúrva, de az ezután következő folyamatokból én is kivettem a részem.
Elárulom nektek, hogy drága húgom a nagy marcipán fun a családban, most is az ő kedvéért készült, de egyébként mindenki szereti.
Az eredeti recept lekvárral szól, szerintem kell is a gyümölcsösség bele, mert  a marcipán édességét kicsit ellensúlyozza. A kis húgom viszont mivel távolról kerüli a gyümölcsöket, csak néhány fajtával ismerkedett meg eddig, ezért neki mindig készül mogyorókrémes verzió, természetesen a nagy kedvenccel, a fekete-piros betűs üveges finomsággal. Végül biztos ami biztos alapon félig csokiba is mártjuk a korongokat.

Ha nektek is tetszik így készíthetitek el el. 

Hozzávalók kb 60 db koronghoz:
Tésztához: 250 g liszt, 1 kk sütőpor, só, 150 g vaj, 80 g porcukor, 1 tasak vaníliás cukor, 50 g darált mandula, 1 tojássárgája
Összeállításhoz: 100  g sűrű barack lekvár, 300 g marcipánmassza, 100 g étcsokoládé, 60 szem felezett mandula, vagy mandulaszelet

A lisztet összeszitálom a sütőporral és kb 1 pici csipet sóval. A hideg vajat apró kockákra vágom és eldolgozom a  liszttel, majd mehet hozzá a porcukor és a vaníliás cukor is, végül a tojássárgáját és a mandulát is belegyúrom. Fóliába csomagolom és hűtőben fél órán át pihentetem.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztát lisztezett deszkám 3 mm vastagságúra nyújtom és 4 cm átmérőjű korongokat szúrok ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsivel aranysárgára sütöm, majd a sütőlapon hagyom kihűlni. Minőség ellenőrzési teszt következik: egy csipetet kimérünk a marcipánból, majd megízlelgetem. 🙂  Miután megfelelőnek találtam folytatom a munkát. A legjobb dolog a sütésben, hogy büntetlenül lehet kóstolgatni. Azért figyelj, nehogy közben elfogyjon a finomság és a sütihez ne maradjon.

A tésztákat megkenem lekvárral, vagy mogyorókrémmel. Fontos, hogy ne legyen nedves a lekvár, mert a marcipánt átáztatja. A marcipánt alaposan átgyúrom, majd két fólia között kinyújtom és ugyanúgy 4 cm átmérőjű korongokat szúrok ki belőle, majd a lekváros korongokra helyezem.
A kockákra tördelt csokoládét vízgőz felett felolvasztom, majd a korongok tetejének a felét a csokiba mártom.

Tudom, hogy megoszlanak a vélemények a fokhagyma kedveltségével kapcsolatban, én a pozitív oldalon állok, vagy mondhatnám úgy is, hogy már inkább a betegesen fokhagymarajongók csoportjába tartozom. Ezzel kapcsolatban van néhány vicces történet, az egyik részben azzal is kapcsolatban van, hogy sokszor főzésnél nem mérek ki bizonyos alapanyagokat.
Kb egy éve lehetett, amikor padlizsánkrémet készítettem, ugye ebbe is szokás tenni ebből az egészséges hagymaféléből, hát én sem sajnáltam ki a krémből, pontosabban enyhén elmértem a mennyiséget. Gyakorlatilag annyira erős lett, hogy nem tudtuk megenni. Az átlag háziasszony ilyenkor megpróbálja menteni a menthetőt. Fel lehet kicsit hígítani, ha még újabb  adag padlizsánt teszünk mellé, vagy egy koncentrátumként más krémeket ízesítünk vele. Én ezeket most kihagytam, mivel egyik verziót se tudtam nagyon megoldani. Nagy szégyen, de végül beláttam, ezt bizony lehet, hogy senki nem eszi meg. Ekkor jött a férjem roppant kreatív ötlete, mivel másnap horgászni ment, majd kiviszi magával és belekeveri a haltápba. Hát mondom ez elég bizarr, de vesztenivalónk nincs, így hát összecsomagoltam neki. Másnap délelőtt lelkesen felhívott, hogy nagyon bevált az ötlet, jönnek rá a halak. A többi horgász kérdezgeti tőle, hogy mivel fog ennyi halat, majd nem akarják elhinni, hogy tényleg padlizsánkrém van benne. Persze nem a padlizsánra jönnek, hanem az erős fokhagyma illatra. Aki nem tudja annak elmesélem, hogy az semmi, hogy nekem mennyi fűszer, krém, meg pesto van otthon a férjem halaknak fejlesztett dip készletéhez képest. Innentől már annyira nem meglepő, hogy bevált ez utóbbi krém is.
Na ennyit az előzményről, azért fogtam bele ebbe a sztoriba, mert itt az ősz, amikor imádok forró fokhagymakrémlevest készíteni. Rengeteg pozitív hatása van, természetes antibiotikum, vértisztító, koleszterincsökkentő és nem utolsó sorban elképesztően finomak a vele ízesített ételek.
Nos az alapreceptet ezúttal most kicsit megbolondítottam, ugyanis egy másik nagy kedvencemmel a juhtúróval kombináltam.

Hozzávalók kb. 6 főre
1 l zöldségleves (vagy bio leves kocka levesnek elkészítve), 1 nagy fej fokhagyma, 250 ml főzőtejszín, 100 g juhtúró, só, olívaolaj, leves betétnek pl 10 dkg durvára tört pirított kesudió, vagy egyéb levesbetét, 1 db közepes burgonya, 1 fej hagyma, fél csokor friss petrezselyem

A fokhagyma felét gerezdekre szedem (még nem kell megpucolni) és beteszem a sütőbe, kb. 30 perc alatt 180 fokon sütöm. Közben azért érdemes ellenőrizni, nehogy megégjen. Akkor jó, amikor a héjából ki lehet venni a puhára sült fokhagymát.
Egy edényben olívaolajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, majd mehet hozzá a korábban megsütött fokhagyma is.
Pár percig pirítom, majd felöntöm a levessel, összeforralom, majd beleteszem a meghámozott és kockákra vágott burgonya. Addig főzöm, amíg meg nem puhul, ekkor hozzáöntöm a tejszínt és a juhtúrót is beleteszem, elkeverem, majd összepürésítem rúd mixerrel. Friss petrezselyemmel elkeverem, majd a durvára tört száraz serpenyőben pirított kesudióval megszórva tálalom.

Tipp: tartalmasabb levest készíthetsz belőle, ha sajtos pirítóssal kínálod.

Tegnap hirtelen felindulásból kitaláltuk, hogy menjünk el vacsorázni. Nem volt különösebben semmi alkalom, csak szerettünk volna egy kicsit kikapcsolódni, enni valami finomat. Na de hova menjünk, tettük fel a kérdést magunknak.
Eszembe jutott, hogy nemrég, amikor otthon betegen, lázasan szenvedtem, rendelni akartam valami finomat, akkor találtam egy éttermet, akik gyorsan ki is szállították a rendelést. Nagyon fincsi volt, megkockáztatom, hogy akkor ettem életem eddigi legfinomabb fokhagymás-vajas, kagylós spagettijét.
Hát akkor most nézzük meg személyesen is. Ez az étterem, vagyis a Bocanova nem a belvárosban, valami flancos sétálóutcán van. Duna-parti kilátás sincs az étteremből.
Teljesen egyszerűen Zugló szélén, az M3-as autópálya és az ottani lakótelep közelségében van. Ezzel együtt gyakorlatilag full házzal ment az étterem szerda este. Na hát Ők tudnak valamit, gondoltam magamban.
Ez így is lett, szinte alíg találtunk asztalt, mert vagy vendégek voltak még, vagy foglalt asztalok voltak. Igen, a rutinosabbak foglalnak előre asztalt, persze lehet, hogy mi is ezt tettük volna, ha ez nem egy spontán ötlet lett volna. Végül lett egy kis asztalkánk, csendes, amolyan beszélgetős kis zugocska.
Italnak természetesen limonádét választottunk, citrommal, naranccsal, lime-mal – nyár végi emlékezésként.

 

Azt mondom, hogy éljenek a drága Tatin nővérek és a konyhai bakik!

Mire is gondolok pontosan? A Tatin nővérek a 19. század végén, Franciaországban vezettek egy szállodát, egyik desszert specialitásuk volt a karamellizált almatorta. Egyszer egy kis baki folytán elfelejtették az alma alá a tésztaréteget tenni, így utólag, hogy korrigálják a hiányosságot a tetejére fektették a tésztát, és így sütötték meg. Sütés után a formából kiborították a kész tortát és csodák csodájára remek desszert született. Franciaországban akkor lett igazán ismert desszert, amikor az 1900-as évek elején a híres párizsi Maxim’s is felvette az étlapjára.
Nos én is elkészítettem ezt a desszertet és azt kell mondanom, hogy gratulálok a hölgyeknek az ötlethez!

Azt biztosan kitaláltátok már, hogy nem egy diétás süteményről van szó. Nem is nagyon érdemes próbálkozni diétásabb verziójával. Eritritet ugyan egyszer már próbáltam karamellizálni, de nem olyan lesz. Ez van, ha nektek is tetszik, be kell vállalni a kalóriát! 🙂

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 3 db közepes alma, 50 g vaj, 10 dkg cukor, 1 vanília rúd,
Díszítéshez: vanília fagyi, 1 l rostos, magas gyümölcstartalmú almalé

Ha te is készítesz alma karamellt mellé, akkor azt a legjobb most az elején elkezdeni, mert sok idő kell neki. Az almalevet egy edényben alacsony fokozaton elkezdem főzni, nem kell vele semmit csinálni, szép lassan be fog sűrűsödni és közben a benne lévő cukor karamellizálódik.

Az almákat meghámozom, kimagozom, majd a negyed almákból vékony szeleteket vágok. A puha vajat és a cukrot a vanília kikapart magjaival és a rúddal elkezdem olvasztani. Lehetőség szerint olyan edényt használj, amit utána a sütőbe is be tudsz rakni.
Az almaszeleteket a karamellbe helyezem, elrendezem benne és egy kevés fahéjjal megszóróm. Amikor karamellizálódott a cukor, a tésztát ráborítom az almára, majd kb. 180 fokon 20 perc alatt készre sütöm.
A kész süteményt kiborítom egy tálra. Nagyon vigyázz, mert a forró karamell kifröccsenhet, könnyen megégethet! Amikor langyosra hűlt, alma karamellel csíkozott vanília fagyival tálalom.
 Úristen, ez annyira finom…. Elképesztő. Próbáljátok ki ti is, megéri!

Ma délelőtt a Korzoo kézműves vásáron jártam a Holnemvolt Parkban, a volt Vidámpark területén. Kedves kiállítók remek termékeivel találkozhattam. Egy fűszernövény termelő hölggyel (Levendulamama – Novák Éva) is megismerkedtem.

Gyakorlatilag rögtön elmerültünk a zöldségek és fűszernövények felhasználási ötleteiben. Bevallom kicsit irigykedtem, amikor mesélte, hogy a fűszerkerten kívül természetesen otthon is folytatja a zöldségek és fűszerek termesztését. Csak mondta, hogy a legismertebb leveses paradicsomon kívül még 5 félét  termel (koktél, cseresznye, lucullus, sárga cseresznye, fekete), többféle cukkinit, meg még mennyi finom zöldség terem a kertjében.  Sok érdeklődő volt még nála, így ez alkalommal nem tudtunk ennél jobban elmerülni a témában, remélem, hogy még lesz alkalmunk beszélgetni.

Némi termelői inspirálódás után miután hazaértünk, értékelve a látottakat a következőt találtam ki:

Ti szeretitek a cukkinit? Ki ne szeretné! Mármint nyilván van, aki nem szereti, de azért szerintem egy meglehetősen kedvelt zöldségről van szó. Remek ételeket lehet belőle készíteni, ráadásul a húsimádó családtagoknak is könnyen a kedvére kanyarinthatjuk a fogást, ha kiegészítjük valami húsos finomsággal.
Ez a recept akkor jutott eszembe, amikor azon agyaltam, hogy hogyan lehetne azt elkerülni, hogy a múltkor készített kagylótészta kiszáradjon. Hát ez a recept egy meglehetősen jó öltetnek tűnt, így neki is láttam

Egyúttal ki is próbálom első saját főzésű paradicsomlevemet, mert közben idén ilyet is készítettem. Itt a blogon még nem számoltam be róla. Kicsi a lakásunk, így nyilván nem ipari mennyiségben történt a gyártás, összesen 7 liter lett, majd meglátjuk meddig lesz elég.

Hozzávalók 6 főnek (előételnek kínálva)
1 közepes cukkini, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 12 db óriáskagyló tészta, 6 csík füstölt húsos bacon, reszelhető sajt (pl gouda, eidami, trappista), só, bors, szárított (bazsalikom és oregánó) és friss zöld fűszerek (én a ma vásárolt friss bazsalikomot használtam), kb 400 g paradicsompüré

A hagymát az olajon üvegesre párolom, majd hozzáadom a cukkinit, így tovább főzöm kb 10 percig, amikor a cukkini már kicsit összeesett, jöhetnek a fűszerek. Só, bors és a szárított oregánó és bazsalikom.
Hozzáöntöm a paradicsomlevet, majd mehet bele a fokhagyma is.
Közben a kagylótésztát a szokásos módon kifőzöm, majd egy kiolajozott tálba rakosgatom a tésztát. Rendezgesd el úgy, hogy majd a ragu ne folyjon ki belőle.
Betöltögetem a ragut a tésztákba, majd jöhet a tetejükre a tészta és a kis bacon csík.
Sütőben kb 20-25 perc alatt 180 fokon összesütöm.