Recept Guru

Egy korábbi receptemben, a mákos túrógombócos posztomban említettem, hogy akkor nyitottam ki az utolsó üveg saját főzésű sárgabaracklekvárt és ha esetleg van olyan olvasóm, aki megszánna a készletéből egy üveggel az nagyon boldoggá tenne. Csodák csodájára egy kedves olvasómnak megesett a szíve rajtam és megajándékozott egy üveg házi lekvárral. Ezer köszönet Jánosnak, hihetetlenül meglepődtem, amikor egy kedves levél várt azzal, hogy olvasta hogy idő előtt kifogytam a lekvárból, így akkor Ő segítene. Nem Ő készítette, hanem a piacon vette, ahol a saját részre való beszerzést is szokta intézni. Eritrittel és sztíviával készült, így a diétámba is passzol. Szóval ezer köszönet érte.

A lekvárt pedig fel is használtam a most következő linzer karika receptemben, az eredeti recept innen van, azonban az alapanyagokon jelentősen módosítottam, mert én barna rizsliszttel, negyedannyi édesítőszerrel és kókuszzsírral készítettem. A rizsliszt organikusan gluténmentes alapanyag, ami azt jelenti, hogy nem egy speckó keverékről van szó, hanem ez maga a rizs lisztté őrölve és azért barna változat, hiszen ennek a változatnak lassabb a felszívódása, így okos szénhidrátnak számít.

Pár szóban a negyedannyi édesítőszerről, ez az édesítőszer megjelenésre hasonlít a cukorral, kristályszerű, azonban jóval kevesebb kell belőle. Fő összetevői az eritrit, egy cukoralkohol fajta, valamint sztívia. Az eritrit jó dolog, de mivel édesítő ereje a csupán a cukor 80%-a, így több kell belőle, kicsi húzós ezzel sütni. A sztívia pedig úgy jön a képbe, hogy ez egy turbó intenzív édesítő, mert a cukornál 300 x édesebb, viszont van egy keserű mellékíze, ezért önmagában nem szeretjük fogyasztani.

Tehát a negyedannyi édesítőszer egy eritrit, aminek az édesítőerejét sztíviával turbóztak fel. Azért tartottam fontosnak ezt leírni, mert korábbi recepteknél elmerült, hogy nem mindenki ismeri ezeket az édesítőket.

Hozzávalók:

250 g barna rizsliszt 

125 g kókuszzsír

1 db M-es méretű tojás

1 kk szódabikarbóna

20 g negyedannyi édesítőszer (Dia Wellness 1:4 édesítőt használtam)

1 csomag vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

Összeállításhoz:

200 g lekvár (én sárgabarackot használtam, de jó választás egy savanykás piros bogyós lekvár is) 

egy kevés édesítő porrá őrölve, vagy lehet venni eleve porcukor állagút is

Elkészítése

A hozzávalókból összegyúrom a tésztát, finoman kell bánni majd a nyújtással, mert könnyebben szakad, de szépen nyújtható és sütéskor is jól működik.

180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt arany barnára sütöm, majd hagyom míg teljesen kihűl, végül betöltöm a lekvárral és megszóróm porcukor helyettesítővel.

Ismét egy mentes desszert következik, ezúttal a korábbi okos szénhidrátok receptekhez képest most a tejet kókusztejre cseréltem, a köles pedig azért nagyon jó választás, mert lassú felszívódású és eredendően gluténmentes gabonaféle. A szükséges kókusztejet én magam készítettem hozzá és a leszűrt kókuszreszelék is ment bele, így mindent elhasználtam. 

A bolti növényi tejekkel az árán kívül még az a gond, hogy tele vannak mindenféle mesterséges anyagokkal, így nem lehet tudni mennyire jó ha ezeket hosszú távon fogyasztjuk.

Ehhez a natúr édeskés felfújthoz illik valami gyümölcs, lekvár, öntet, én a korábban már bemutatott alma karamellt tálaltam, ebből volt még itthon, de remek választás egy finom barack, vagy eper lekvár is, esetleg a ribizli eszencia is passzol mellé. 

Hozzávalók a kölesfelfújthoz:

200 g köles

100 g kókuszreszelék

1 l víz

6 db tojás

6 evőkanál negyedannyi édesítőszer (DW 1:4)

vaníliarúd (aromával helyettesíthető)

1 citrom héja

csipet só

1 l 100 %-os almalé

Elkészítése:

A vízben a kókuszreszeléket megfőzöm a vaníliarúd kikapart magjaival (kb. 10 perc), jó alaposan turmixolom,  majd leszűröm és a tejben lefedve megfőzöm a kölest (kb. 20 perc), majd 10 percig lefedve pihentetem, utána ugyanennyi ideig hagyom fedő nélkül hűlni.

A tojásokat szétválasztom a fehérjét a sóval habbá verem, a sárgáját pedig habosra keverem az édesítővel, majd a köleshez keverem, mehet bele a kókuszreszelék is és végül a tojásfehérje habját is óvatosan belekeverem.

Sütőpapírral kibélelt 20 x 30 cm méretű formába terítem és 160 fokra előmelegített sütőben 1 óra alatt készre sütöm.

Az alma karamellhez az almalevet egy lábosba öntöm, majd alacsony fokozaton kb. 1 óra alatt szépen besűrűsödik. Nem kell vele különösen semmit csinálni, csak néha megkevergetni 

Van egy olyan elképzelésem, hogy jó lenne mindig tartani valami gyorsan süthető harapni valót, töltött péksüti félét, vagy pogácsát, amit mondjuk reggelire frissen süt ki az ember, mert mennyire menő már ha ilyen ropogós finomsággal indítja a az ember a reggelt, mindezt nyilván úgy, hogy nem 4 órakor kelni fel ehhez, hanem egy háromnegyed kész változatot kell csak befejezni.

Most ezt az ötletemet ezen a gombás hajtáson próbáltam ki, korábban már tartottam a híres juhtúrós pogácsából a fagyasztóban, csak az volt vele a gond, hogy túl hamar jött el az a pillanat, amikor vendégek jöttek, persze jól jött, hogy gyorsan elkészült a pogácsa, csak hát gyorsan el is fogyott.

Az elmélet működik, tehát az ember elősüti azt a valamit, lehet az pogácsa, vagy valami töltött cucc, meg persze édes változatot is ki lehet próbálni és amikor úgy alakul hogy kellene valami gyorsan, akkor hopp, a sütőt gyorsan melegítsd fel, 20 perc alatt fel melegszik, aztán 10-15 perc alatt elkészül a finomság.

Hozzávalók:

330 g hajtogatott tészta, én a korábban emlegetett teljes kiőrlésű leveles tésztát használtam, amit Katalintól rendeltem a Konyhasuliból itt találod a részleteket, ezzel helyettesítheted

250 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

25 g olvasztott vaj

1 teáskanál cukor

2 csipet só

12 g élesztő

1 db kicsi tojás +1 sárgája a kenéshez

1 dl tej

120 g vaj

Raguhoz:

250-300 g konyhakész gomba (vegyesen mindenféle lehet) én csiperkét és ízesítésként szárított vargányát használtam

2 fej vöröshagyma

olaj

4-5 gerezd fokhagyma

só és bors  ízlés szerint

1 dl tejszín

fél csokor friss petrezselyem apróra vágva

Snidlinges mártogatóshoz:

2 dl tejöl, vagy görög joghurt

1 evőkanál majonéz

10 db apró csemegeuborka

1 citrom leve

só, frissen őrölt bors

1 csokor friss snidling

Elkészítése:

A raguval kezdem: az apróra vágott hagymát olajon üvegesre párolom, hozzáadom a gombát, majd kevergetve megpirítom, ekkor mehet hozzá a fokhagyma és fűszerezem, tejszínnel felöntöm és összefőzöm, a végén a friss petrezselymet hozzákeverem. 

A tésztához az élesztőt a tej negyed részébe morzsolom, a cukrot is hozákeverem. A lisztet, az olvasztott vajat, a sót, a tojást és az élesztős tejet lassan begyúrom, közben apránként a többi tejet is hozzáadom.

A tésztából egy bucit formálok, keresztirányban bevágom, majd pihentetem. kb. 20-30 perc után, amikor a vágások kicsit szétnyíltak, elkezdem a hajtogatást. A vajat egy kevés liszttel összegyúrom, majd egy 10 x 10 cm méretű négyzet alakúra szétnyomom.

A tésztát is kinyújtom, majd a közepére rakom a vajat és a tésztát körben négy oldalról ráhajtom, sodrófával belenyújtom a vajat. Ez volt az egyszerű hajtás, ezt követően jön a kétszeres hajtás, amikor a tésztát újra kinyújtom, most téglalap alakúra, két oldalról behajtom, majd újra félbehajtom.

20 percet fagyasztóban pihentetem, majd ismétlem a kétszeres hajtást.

Most következik a töltés, a tésztából egy hosszú csíkot nyújtok, szélessége tetszőleges, a mélysége pedig legyen kb. 10 cm. A töltelékből halmokat teszek a tészta egyik felére, a szélét tojássárgájával megkenem, majd ráhatom a másik felét és derelyevágóval körbevágom.

Mindezt egy korábbi házi raviolli receptemben mutatom.

A töltött hajtások tetejét is megkenem tojássárgájával, majd 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.

A snidlinges mártogatóshoz egy klasszik remoulade mártást készítettem egy kis snidlinggel: az uborkát lereszelem, majd  a majonézzel együtt belekeverem a tejfölbe. Sózom, borsozom, egy kis citromlével ízesítem, belekeverem a snidlinget (díszítéshez egy keveset kihagyok).

Panna cotta kalandozásaim egy újabb állomása következik. Ugye ti is szeretitek ezt a gyors és egyszerű desszertet? Magyarul tejszínpudingnak, vagy főtt tejszínnek hívnám, mert ugyebár a jellegéből adódóan ez egy pudingféle desszert, ha pedig a nevét lefordítom, cotta jelentése főtt, a panna jelentése pedig tejszín. Na de azért abban remélem egyetértünk, hogy a panna cotta ezerszer jobban hangzik, nem kell mindent magyarra fordítani, ha egyszer az eredeti néven is ismeri mindenki.  

Nem szeretnék senkit untatni, így következzen az, hogy mi is a pláne éppen ebben a receptben? Nos, hát az az aprócska részlet, hogy a 30 %-os zsírtartalmú állati tejszín helyett ezúttal kókusztejszínt használtam. 

Mit érdemes tudni a kókuszból készült készítményekről? Magas telített zsírsavtartalmú termék, zsírsav tartalmának jelentős része laurinsav, ezáltal erősíti az immunrendszert, gombaellenes hatású, rendszeres fogyasztása esetén javítja a glükóztoleranciát és az inzulinérzékenységet, így a 2-es típusú diabéteszben, inzulinrezisztenciában szenvedőknek is érdemes fogyasztani. A szív- és érrendszerre is jótékonyan hat.

Növényi tejtermék lévén ajánlott fogyasztani még tejmentes diéta esetén is. 

Hozzávalók (2-3 adaghoz):

250 ml kókusztejszín

5 g zselatin

egy kb. 1 cm-es vaníliarúd (ha nincs, akkor aroma)

1 ek. cukornak megfelelő édesítőszer (DW negyedannyit használtam)

150 g piros bogyós gyümölcs

2 evőkanál diabetikus bevőző cukor

Díszítéshez: tetszés szerint néhány szem áfonya

A zselatint egy pici vízben feloldom (kb. fél dl), a tejszínt forróra melegítem és hozzáadom a zselatin és elkeverem benne a vaníliás cukrot az édesítőt és a vaníliarúdból kikapart magokat, majd üveg poharakba töltöm és hűtőbe teszem pihentetni, 4-6 óra szükséges a teljes dermedésig.

Tálalás előtt:

A gyümölcsöt összepürésítem, egy szűrőn átszűröm, hogy a magokat kiszedhessem belőle, majd felmelegítem, hozzáadom a befőző cukrot és az egészet egy kicsit összemelegítem, hogy meleg legyen. Nem kell forralni. A gyümölcsöt egy zacskóba töltöm, majd az egyik sarkán egy apró lyukat vágok és jöhet a csíkozás.

A mintázat csúcsaira egy-egy szem áfonyát teszek.

Vasárnap délutánra vendégeket vártunk, a barátaink Anna és Péter jöttek át egy laza beszélgetésre. Készültem pár aprósággal is, volt egy kevés csipegetni való, meg azért én egy sütivel is készültem, mert olyan nem lehet, hogy valaki jön és süti nélkül távozik tőlünk. 🙂 Ebben eddig semmi rendkívüli dolog nincsen. Viszont ez a süti dolog egy kis fejtörést okozott, ugyanis Anna tej- és gluténérzékeny, így a sütit ez alapján kellett kitalálni. Múltkor próbálgattam sütialapot zabpehelyből és reszelt almából csinálni, egész biztatónak tűnt, így most ezzel indultam.

Nemrég kaptam egy csomag desszertgyűrűt a Zsuzsi sógornőmtől és Anyósoméktól, pontosabban nem csak desszertekhez lehet használni, hanem bármihez, amit egy formába akar az ember önteni, pl rizsköretek tálalásához is remek. Egy fém karikáról van szó, amikor még nem volt ilyen csodaeszközöm, de már biztosan nagyon vágytam rá, mert egyértelmű ráutaló magatartásommal csináltam fehércsoki mousse-t, meg Rákóczi túrós mousse-t is. Tehát ezzel a csodás fém gyűrűkkel azért jóval egyszerűbb megcsinálni mindazt, amit ezekben a receptekben összehoztam. Ki kellett próbálnom ezt a formát, ezért egész véletlenül úgy alakult, hogy ismét egy mousse desszert készült. 

Visszatérve a tejmentességre, ez az étkezés azt jelenti, hogy az étel nem tartalmazhatja a tejfehérjét, azaz a kazeint. Sokan összekeverik a laktózmentességgel, ott teljesen másról van szó, hiszen ebben az esetben a tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzim hiányzik az ember szervezetéből. Akiknek ilyen problémája van egy kicsivel könnyebb helyzetben vannak, mert a tehéntejből lehet laktózmentes tejet készíteni úgy, hogy a laktáz enzimet hozzáadva, lebontódik a laktóz. A tejfehérjét viszont nem tudják kivonni a tejből, így akinek ilyen diétát kell követnie, annak semmilyen állati eredetű tejterméket nem szabad fogyasztania. 

Annának a tejfehérjementes diétán kívül még gluténérzékenysége is van, így ezt is figyelembe kellett vennem. Hihetetlenül nehéz helyzetben van a mindennapokban, mert mellőznie kell a finom tejet, sajtokat, tejfölt, na meg az összes lisztes dolgot és akkor a rejtett glutén és tejszármazék tartalmat még nem is említettem. Adalékként, állományjavítóként, meg a fene se tudja miért, de az élelmiszeripar mindenbe beleteszi ezeket az anyagokat, ezzel nagy bosszúságot okozva a diétázóknak.

Amikor tehetem mindig állati tejterméket használok, tehát valódi tejszínt, vajat, túrót stb. Most viszont, hogy tejmentes desszert készülhessen, vettem tisztán növényi tejszínt, glutén és tejmentes csokoládét, hogy valami finom mousse félét készítsek.

Hozzávalók 4 db-hoz:

Zabpelyhez alaphoz: 

100 g zabpehely (gluténmentes)

100 g alma lereszelve

2 evőkanál eritrit (sztíviás negyedannyit használtam)

1 teáskanál natúr kakaópor

Tejszínes krémhez:

200 ml növényi tejszín (ebből sajnos csak olyan van, ami már eleve édesített)

100 g csokoládé

Díszítéshez:

80 g csokoládé

gyümölcs díszítésnek

Elkészítése:

Az almát meghámozom, lereszelem, majd kinyomom a levél és összekeverem a kakaóporral, az édesítővel és a zabpehellyel. Egy gyúrható massza lesz így, a formákat egy tálcára rakom, majd a fém gyűrűkben elosztom masszát és ellapítom.

A krémhez a csokoládét vízgőz felett megolvasztom, a tejszínt habbá verem, majd óvatosan az olvasztott csokit a tejszínhabba keverem. A növényi tejszín esetében biztos, hogy nincs szükség segédanyagra, ebből 2 perc alatt hab lett, viszont amennyiben állati tejszínt használsz tehetsz bele habfixálót, hogy biztosan jól sikerüljön. A habhoz a tejszín mindig legyen hideg és ne verd túl, mert vaj lesz belőle.

A csokis tejszínhabot az alapra töltöm, majd mehet be a hűtőbe állni kb. 4-5 órát.

A moussokat kiveszem a formából úgy, hogy egy vékony kés segítségével elválasztom a formától.

Tálalás előtt a második adag csokoládét is felolvasztom és ráöntöm a tortácskákra, gyümölccsel díszítem.

Megj: a tejszín normálisra (30 %-os állati tejszín) cseréjével könnyen optimalizálható a szénhidráttartalom.

A Mátrai borzas, azaz a tócsi tésztában sült húst biztosan ismered, én személy szerint nagyon szeretem, csak mostanában nem túl jó az  image-e, mert főként az egyszerűbb éttermekben, menzákon kínálják mostanában, ahol jó vastag burgonyabunda kerül a hús köré, ezáltal a gyanútlan vásárlót kissé megtévesztve. Én most mint sok más ételnek egy egészségesebb változatát készítettem el. Édesburgonyát és teljes kiőrlésű tönkölylisztet használtam a masszához, bármilyen szentségtörés is, a karaj helyett most csirkemell került a bundába, ez nem diétás megfontolásból, csak ez volt most otthon. A tésztából természetesen nem spóroltam ki a fokhagymát, mert az úgy jó. Aztán jön a sütés, majd rá a tejföl, van aki még ebbe is tesz fokhagymát, nálunk erre a családban többen is érzékenyek, így ezt kihagytam. Most jön a kedvencem, a reszelt sajt a tetején nem ám valami gyenge, íztelen trappista, hanem a családi nemzetközi kapcsolataimnak köszönhetően ismét volt itthon finom illatos Gruyère egyenesen Svájcból, hát valami mesésen finom volt így. Itthon is be lehet szerezni 6400 – 6800 Ft/kg körüli áron, nem olcsó, de érdemes kipróbálni. Helyettesítheted mondjuk egy finom érettebb ementálival is, nem penészes sajtról van szó, csak érettebb. A Gruyère esetén ez azt jelenti, hogy, minimum 5 (doux- édes), maximum 15 (vieux- érett) hónapig érlelik, tű pontosan beállított hőmérsékletű és páratartalmú helyen, mert így lesz a minősége olyan tökéletes, amit a márkanévtől elvárnak. Már régóta tervezek egy önálló cikket csak a svájci sajtoknak, tényleg érdekes téma, hamarosan olvashatsz majd róla.

Hozzávalók 4-6 főre

1000 g csirkemell filé

500 g édesburgonya

2 tojás

kb. 100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt + 3 evőkanálnyi a húshoz

4 gerezd fokhagyma

só, bors

olaj a sütéshez

Tálaláshoz, díszítéshez:

100 g Gruyère sajt (doux – édes változatot használtam),  Ementáli, vagy Comté sajttal is helyettesíthető

200 g tejföl

4-5 db paradicsom

friss petrezselyem

2 evőkanál citromlé

Az édesburgonyát meghámozom, majd sajtreszelőn lereszelem és besózom alaposan, 10 perc állás után alaposan kinyomkodom a levét. Tipp: ehhez érdemes egy organza anyagot használnod, így sokkal gyorsabb és hatékonyabb lesz.

Erre azért van szükség, mert így az édesburgonyából a felesleges nedvességet eltávolítjuk, ezáltal majd ropogósra sül a hús bundája. Az édesburgonyához adom a tojást, az áttört fokhagymát, majd sózom borsozom és annyi lisztet, hogy tócsi tészta sűrűségű tészta legyen. A csirkemellet szeletekre vágom, majd a lisztbe alaposan belenyomkodom, ezáltal a tészta majd a húshoz tapad. A húsra teszem a tócsi tésztát, majd bő olajban aranybarnára sütöm.

Tálaláskor megkenem a húsok tetejét tejföllel, majd jöhet rá a finom illatos reszelt sajt. Friss paradicsom salátával tálalom.

Én így készítem a gyors paradicsomsalátát: citromléből, vízből és egy pici édesítéssel salátaöntetet készítek, mehet bele a friss petrezselyem és ha van, akkor egy kevés apróra vágott lila hagyma is.

A bonbon és a virág talán a két legklasszikusabb ötlet, ha Anyák-napjára gondolkozunk ajándékon. Persze ezen belül még rengeteg lehetőség és ötlet van. A te Anyudat te ismered a legjobban, így azt is csak te tudod, hogy egy szál tulipánnak, egy csokor virágnak, vagy inkább cserepes változatnak örül e jobban. A csokinál is kérdés, hogy mit szeret, tej, vagy inkább magas kakaótartalmú? Táblás, vagy valami különleges pralinékrémmel töltött csodabonbon?  Jó ötlet lehet még akár egy közös program is, mondjuk sütizés, vagy bonbonkóstolás. Az Anyukák egyébként egy darabig örülnek annak is, ha rajzolsz nekik, vagy papírvirágot készítesz.  Az esetek többségében ez az időszak 4-5 éves kornál nem tart tovább. Azért a saját készítésű ajándékok még mindig működhetnek, ha van türelmed mondjuk csokit önteni, vagy trüffelt golyózni.

Én most egy olyan ötlettel jövök, aminek a gourmet Anyukák fognak a legjobban örülni, hiszen egy sajtgolyóról van szó, amit a mérete és az ínyencsége miatt bonbonnak hívok. Az elkészítése viszont hihetetlen egyszerű, nem lehet elrontani. Mivel sajtból van azért nem érleld túl sokáig, egy két napot kibír a hűtőben.

Tekintve hogy ajándékról van szó a csomagolására is gondolni kell, minyon kapszliba raktam a kis golyócskákat, majd egy elegáns, selyempapírral bélelt díszdobozba, így igazán ajándékformája lett. 🙂

Hozzávalók 12 db sajtbonbonhoz:

75-80 g kecskesajt (én egy keményebb változatot, kecskefetát használtam

100 g natúr krémsajt (pl. Medve, vagy Camping)

100 g darált mák

100 g darált dió

100 g szeletelt mandula

fél csokor snidling

1 evőkanál méz

frissen őrölt bors

Elkészítése:

A fetasajtot áttöröm egy szűrőn, vagy krumplinyomón, majd összekeverem a sajtkrémmel és a pici mézzel és egy kevés borsot őrlök rá.

Most jön a kicsit macerásabb része, de ezzel is gyorsan el lehet készülni. Kicsit bevizezem a kezem, így kevésbé tapad majd a tejes massza a kezemhez. A sindlinget egy konyhaiolló segítségével nagyon apróra felvágom. A sajtból apró golyócskákat formázok, majd mehet rögtön a panírokba, amibe kicsit mozgatni kell, amíg mindenhol szépen befedi. Én most diót, mákot, snidlinget és mandulát használtam, de jó lehet még a pisztácia , vagy az apróbbra tört tökmag is. 

Tipp: pirítsd meg a mandulát kicsit száraz serpenyőben, hogy illatosabb, aromásabb legyen, én sajnos elfelejtettem.

Karácsonyra kaptam a Genfben élő nővéremtől egy csodás szerkezetet, egy kézi meghajtású almahámozó -magozó- szeletelő szuperszónikus csúcstalálmányt. Tekintve, hogy karácsonyra kaptam igazán időszerű volt már kipróbálni, tervben volt ugyan korábban is már, csak hát mindig jött valami más ötlet, így aztán kicsit odébb tolódott ennek a tesztelése. Francia gyártmány (Alice Délice), a sok almás süti miatt gondolom ki kellett találniuk valamit, ami forradalmasítja ezeket az eléggé utált munkafolyamatokat. Almapucolás, magozás és szeletelés – ezekre ritkán akad túljelentkezés. Viszont ez az eszköz tényleg nagyon menő, csak győzzem a sok sütit sütni a rengeteg feldolgozott almából :).

A működése a következő: az almát rászúrom egy háromágú szegecsre, majd kezdődhet a móka. Lehet vele csak hámozni, hámozni és magozni, vagy mindent egyben, vagyis a hámozás, magozáson kívül szeletel is, pontosabban egy hosszú spirált készít. Mondanom sem kell, egy tucat ötletem van már a folytatásra, és nemcsak almával fogom kipróbálni ennyit elárulok. 

Hozzávalók:

3 db közepes alma

kb. 1 teáskanál fahéj (nehéz mennyiséget írni, nem kell kisajnálni)

100 g cukornak megfelelő édesítőszer

330 g hajtogatott tészta, én a korábban emlegetett teljes kiőrlésű leveles tésztát használtam, amit Katalintól rendeltem a Konyhasuliból itt találod a részleteket

Amennyiben magad készítenéd a tésztát, akkor a francia almás hajtott pite tésztáját ajánlom

Töltelékhez:

10 dkg vaj

1 tojás

10 dkg eritrit édesítőszer

20 dkg liszt (zab és tönkölyliszt keverékkel próbáltam legutóbb)

pici hideg víz, ha szükséges

1 csipet só

A tészta elkészítése: a hozzávalókat összegyúrom, majd fóliában hűtőben kb. 20 percet pihentetem. Ez idő alatt meghámozom az almát, majd összeszelem (én ezt a folyamatot ugye most már fent bemutatott  szuper szerkezettel végzem), majd összekeverem a töltelék többi hozzávalójával.
A tésztát téglalap alakúra nyújtom, az almaszeleteket ezúttal szépen kirakosgattam, a tészta szélét kb. 45 fokos szögben párhuzamosan bevagdosom, majd az almára hajtogatom úgy, hogy a lapocskák fedjék egymást. Sütés előtt tojással megkenem a tetejét. majd 180 fokon kb. 20 perc alatt ropogósra sütöm.

Tálaláskor még porcukor helyettesítővel megszórtam.